Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

250 Az országgyűlés képviselőházának káról megalkotott képnek birtokában is, felhatalmazva érzem magamat annak megállapítására, hogy e«r szegény ország szegényesen dotált foldmívelésügyi költségvetése melleit is bíznunk lehet és bíznunk kell abban, hogy agrárpolitikánk határozottságából semmit sem fog levonni az, hogy a költségvetési tételek ittott hiányosságot mutatnak. Annál is inkább, mert a legfontosabb agrárproblémák általános kormányzati feladattá vannak téve és így kiemeltettek azokból a teendőkből, amelyekről a foldmívelésügyi miniszter úrnak saját költségvetése terhére kell gondoskodnia. Ha ma feltámadnának a foldmívelésügyi kormányzat régi nagyjai, — például egy Darányi Ignác — elcsodálkoznának, hogy micsoda hallatlan eltolódások következtek be a magyar foldmívelésügyi miniszter feladatkörében. A régi Magyarország egy 50 milliós népességgel biztosított fogyasztóterület birtokában, rárértékesítés mostani szörnyű gondjairól alig tudott valamit, ma pedig ez az agrár értékesítési probléma áll valamennyi országos jelentőségű kérdésünk előterében (Úgy van! Ügy van! a, baloldalon.) és nemcsak a foldmívelésügyi miniszter úr tevékenységének, hanem azt hiszem, az egész kormányzati munkának legnagyobb részét a mezőgazdaság értékesítési problémáival való küzdelem tölti be. Bátor vagyok emlékeztetni t. képviselőtársaimat arra, hogy gondolhattunk volna-e arra a régi békevilágban, hogy valamikor bekövetkezik az az idő, amikor a világ külkereskedelmi forgalmának értéke öt esztendő alatt, mint 1929-től 1933-ig, kereken 55%-kal fog lecsökkenni? Gondolhattunk volna-e arra, hogy valamikor elkövetkezik egy idő, amikor a világ fogyasztóképességének összezsugorodása folytán a világ külkereskedelmi forgalmába bekerülő áruk mennyisége is öt esztendő alatt több, mint 25%-kai esik vissza? (Sándor Pál: Gondolhattuk volna!) Vagy elképzelhettünk volna-e olyan helyzetet, amelyben olyan szörnyűséget kell átélnünk, amilyen szörnyűségeket jelentenek a világ mai vám- és kereskedelempolitikai rendszabályai? Mit tudtunk mi a békében dumpingről, az egész kereskedelmi forgalmat megkötő, sőt az egész kereskedelmi forgalmat megölő fantasztikus, tiltó vámokról és különböző adminisztrációs, zaklató rendszabályokról? Mit tudtunk mi békeidőben a különböző behozatali tilalmakról, a devizamegkötöttségeknek rejtélyeiről és olyan rendszerről, amelyben ma kompenzáció címén — nemcsak nálunk van ez így, hanem az egész világon — például a vasércet importáló vasgyárnak ma zsírexporttal is, a mazsolaszőlőt importáló cégnek ma lóexporttal is, az egész életében faimporttal foglalkozó fakereskedőnek ma marhaexporttal is kell foglalkoznia? Ezt a helyzetet egyes tudós fők ma a világgazdasági struktúra változásának nevezik. Lehet, hogy a tudomány szempontjából ez, a mindennapi élettel keservesen küzkodő gazda és exportőr azonban csak azt látja, hogy a fejetetejére állított világgazdasági helyzettel áll szemben. Már pedig nekünk ebbe a helyzetbe kell beleállítanunk a magyar gazdának páratlan erőfeszítéseit, ha meg akarjuk érteni azt, hogy mit tesz ma exportálni, hogy mit tesz ma eladni. Mert legfeljebb eladásról lehet beszélni, de a magyar kifejezés etymologiai értelmében értékesítésről ma a mezőgazdaság nem tud beszélni. Ez a helyzet érthetővé fogja tenni azt is. hogy a foldmívelésügyi kormányzat 27U. ülése 19BU május 8-án, kedden. évek óta miért helyezi működésének súlypontját éppen az értékesítési problémákra, és hogy miért fogja a jövőben is, elsősorban ezt a problémát elővenni, amire az új költségvetés is mutat, amennyiben a külföldi értékesítés előmozdítására kereken ötmillió pengő van felvéve. A magyar külkereskedelmi politikának erőfeszítéseit és eredményeit inem egyszer halljuk kicsinyelni, nein egyszer halljuk ócsárolni. Távol áll tőlem, hogy a magyar külkereskedelmi politikának egész kérdéskomplexusával itt ma foglalkozzam, a mezőgazdaság helyzetének vázolása szempontjából annyit talán mégis szabad megtennem, hogy utalok a külkereskedelmi politikának olyan tényeire, amelyek beszédesen igazolják a kormány elgondolásánali helyességét. Itt van például elsősorban külkereskedelmi mérlegünk alakulásának kérdése. Ismeretes, hogy külkereskedelmi mérlegünk 1920 óta éveken keresztül passzív volt. Csupán 1930-ban és 1931-ben értünk el külkereskedelmi aktivitást. A múlt esztendőben a kiviteli többlet 80 millió pengővel ugrott ki, amiben elsősorban része van a mezőgazdaság kivitelének és annak a ténynek is, hogy mezőgazdasági kivitelünk az előző évvel szemben értékben 55%-kai emelkedett. Ez a tavalyi esztendőben elért 80 milliós kiviteli többlet csak 8 millió pengővel kevesebb, mint az 1930-ban elért kiviteli többletünk, amely 1930. esztendő tudvalevőleg kulmináeiós pontja volt a magyar kiviteli törekvéseknek. Ez az eredmény határozottan beszél a külkereskedelmi politika sikeréről, elsősorban a foldmívelésügyi miniszter úr külkereskedelmi koncepciójának eredményeiről, arról a külkereskedelmi politikáról, amelyet éppen ez a kormány irtózatos nehézségek között sok szerencsével inaugurált. Az előbb arról beszéltem, hogy kivitelünk értéke mennyivel növekedett; most vagyok bátor utalni arra, hogy nem csak az értékben következtek be eltolódások, hanem a kivitt áruk mennyiségében is. A mennyiségi eredményt döntően befolyásolta az, hogy 9 millió métermázsát meghaladó mennyiségű gabonát sikerült exportálnunk. Méltóztassék megengedni, hogy egy pillanatig megállják ennél a számnál és pedig azért, hogy búza-exportunk küzködéseiről és erőfeszítéseiről beszéljek. Emlékeztetem a mélyen t. Házat arra a helyzetre, amely a múlt évi aratás után következett be világszerte, amikor óriási termést mutatott az egész világ és amikor teljesen elmosódott az import- és exportállam fogalma. Az importállamok is exportállamokká váltak ós a világpiacon csak eladókkal találkoztunk, de vevőkkel nem. Ebben a rettenetesen nehéz helyzetben a magyar kormánynak sikerült bizonyos konstrukciók segítségével utat találnia a magyar búza exportjának, és pedig olyan árakon, amely árak sokszor pengőkkel állottak a világparitás felett. Ezzel nagy mértékben tehermentesíteni sikerült a belső piacot, nemkülönben megakadályozni tudtuk azt is, hogy a belső árak még katasztrofálisabban alakuljanak. A most folyó gazdasági év első 9 hónapjában a búzalisztet búzaértékre átszámítva, 6-5 millió métermázsa búzát exportáltunk és az ' 1934. év első negyedében, tehát január, február és március hónapokban búza- és lisztkivitelünkösszesen 21-5 millió pengőt tett ki a tavalyi első negyed év 6*3 millió pengőjével szemben. Ha ezek a tények nem meggyőzőek, há ezeknek a számoknak nincs meggyőző erejük, akkor nem