Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

18 Az országgyűlés képviselőházának amely mutatja azt, hogy a mi mezőgazdasági lakosságunk az ipari lakossággal szemben az egészségügy tekintetében milyen inferioris helyzetben van. (Farkasfalvi Fáurikas Géza: Mint mindenben!) Ezzel nem azt akarom mon- : dani, hogy az ipari lakosságtól sajnálnám ezt, hiszen örülök, ha az ő egészségügyi gondozásuk jó és^ mintaszerű, de fáj, hogy éppen a mezőgazdasági lakosság, melynek nem volna szabad ilyen rossz helyzetben lennie, jut ebben a tekintetben is előnytelen helyzetbe. Némeetországban 20%-kal, Ausztriában 50% -kai, Olaszországban 60%-kai, nálunk csak 12—14%-kai kedvezőbb az agrárlakosság mortalitása az iparinál- Látjuk tehát, hogy itt — éppen a földmíveslakosság érdekében hathatósan in- ; tézkedésekre van szükség, mert iha ez nem történik meg, akkor éppen ez a lakosság súlyos helyzetbe kerül. Az egészségügyi kérdésekhez tartozik és j miután igen aktuális, az én kerületem közvet len szemlélete alapján kell szólam m éppen csak pár szót, a kútfúrási segélyekről. Tudom, j hogy ezzel a kérdéssel az Országos Közegészségügyi Intézet intenzíven foglalkozik, azon- j ban olyan szűk anyagi keretek között, hogy e tekintetben jóformán nem tud eredményt el- j érni. Vass József volt az, — róla másodszor kell e beszédem során megemlékeznem — aki ; igazán lelkesedéssel karolta fel az egészséges ivóvíz^ kérdését, mert tudta, milyen fontos jelentősége van ennek a népegészségügy szem- j pontjából. Az én kerületemben történt meg, egy ki- | osztott új telepen, ahol csupa szegény ember lakik, hogy eljönnek egyszer hozzám, egy községi látogatásom alkalmával és azt kérik tőlem, eszközöljem ki az anyaközségtől, hogy adjon kölcsön egy lajtot a telepnek, amely 6 km-nyire van az anyaközségtől. Kérdem, miért? Azt mondják, hogy az egyik szomszédos nagybirtokos jósága hozzájuttatta őket az ivóvízhez, azonban nem tudják elhozni, mert nincs lajtjük. Hetenként kétszer kaptak vizet a telepüktől 6 km-re lakó földbirtokosnak a kútjából, hetenként kétszer ittak friss vizet, egyébként 3—3 napon át itták az állott vizet, de még így is szerencsések voltak, mert különben azokat a keserű-sós vizeket kellett volna inniok, amelyek a nyári hónapokban a közegészségügyre veszélyesek voltak és súlyos megbetegedéseket okoztak a gyermekeknek. T. Házi Nekem kedvenc témám a testi fogyatékosok kérdése. Múlt költségvetési beszédemben részletesen szólaltam fel e tekintetben s ez, a t. Házat is annyiban közvetlenül érdekli, mert a Ház bölcsesége egyhangú határozattal elrendelte a testi fogyatékosok statisztikai felvételét. Ennek köszönhető, hogy ma egy részletes és pontos adatfelvétel áll a rendelkezésünkre, sajnos azonban, még ebben a kérdésben is sok intézkedésre van szükség, különösen a műszerrel való ellátás tekintetében, mert ha valamelyik nyomorék kisgyermek abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy megoperálják, további gyógyítása tekintetében műszerre van szüksége, amely azonban 120—150 pengőbe kerül. Ezt az a családfő a gyermekeknek nem tudja biztosítani, aminek folytán megakad az egész gyógyítási processzus. En összeirattam kerületem iskolaköteles gyermekeit a fogyatékosság szempontjából és megállapítottam azt, hogy 24 testifogyatékos, 4 süketnéma, 4 süket, 2 néma és 1 vak gyermek van közöttükA gyógypedagógiai intézetek oly magas ní269. ülése 193% május 1-én, kedden. vón állanak Magyarországon, hogy azokra büszkék lehetünk mindannyian. Ezeknek az intézményeknek tevékenysége Magyarországon évtizedekre nyúlik vissza s Náray-Szabó Sándor államtitkár volt az, akinek nevéhez fűződik ezeknek az intézményeknek kifejlesztése. Nagyon örülök, hogy Zichy János ő excellenciáját itt látom, mert ő ezt az intézményt kultuszminisztersége alatt nagy erővel és nagy jóakarattal fejlesztette tovább. Mondhatom, öröme telhetik abban mindnyájunknak, ha közelebbi összeköttetésbe kerülünk ezekkel az intézményekkel, mert tanárai, vezetői, az igazgatók mindannyian egészen kiválóak, úgyhogy nemzetközi relációban is becsületet és hírt szereztek az országnak. Egy hiányosság tapasztalható csak, amiről természetesen ők nem tehetnek, — az intézmény « továbbfejlesztése és kiépítése szempontjából lenne ez fontos — nevezetesen az, hogy nincs gyógypedagógiai intézet a tanköteles koron túli szellemi fogyatékosok és testifogyatékosok számára és, sajnos, bekövetkezik az az eset, hogy az első típusból, a szellemi fogyatékosból lesz a közismert falubolondj ily ti testifogyatékosból pedig lesz a koldus, akik közül egyik sem tekinthető a társadalom támaszának, oszlopának, ellenben terhe a társadalomnak, legelsősorban a családnak, amely őt kiközösíti magából s akkor az egész társadalom terhére esik. Ha látjuk ezt a hiányt, konstatáljuk azt, hogy Németország e tekintetben a legkiválóbb pozícióban van. Intézetek állanak fenn, amelyek a fejlett korúaknak is rendelkezésre állanak és ezeket is produktív egyedeivé teszik a nemzetnek, mert lehetővé válik az, hogy az ő csökkent munkaképességükkel is hasznos munkát fejthessenek ki, s így az intézet és maguk fenntartásáról gondoskodnak és ezáltal megóvják a nemzetet a további károsodástól is. Ezekben végeztem a népegészségügyi problémákkal és most a falu egy másik problémájára, a községi közigazgatás kérdésére megyek át. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Községeink jegyzőinél állandóan érdeklődni szoktam aziránt, vájjon kapnak-e fizetést. Ez gyakran úgy tűnik fel, mintha olyan dolog iránt érdeklődnék, amelyhez látszólag talán semmi közöm sincs. Én azonban tiltakozom ez ellen a beállítás ellen, mert amikor mindenütt hangoztatom a tekintélytisztelet szükségességét és hangoztatom azt, 'hogy a község jegyzőjének a község legelső emberének kell lennie, mert másképpen sem tekintélyt tartani nem tud, sem a rábízott közigazgatási feladatokat elvégezni nem tudja, észlelnem kell azt, vájjon megvan-e erre a lehetőség. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy bármennyire is panaszkodnak, interveniálnak és siránkoznak a jegyzők, hónapokig nem kapnak illetményeket, még pedig nemcsak a községi jegyző, hanem az állatorvosig, a szülésznőig és a bakter ig végig az egész községi személyzetből senki sem kapja meg illetményeit.^ Legutóbb hallottam, amikor az egyik községben jártam, hogy most már a negyedik hónapban nem kapnak fizetést, úgyhogy eladósodott az egész személyzet, még pedig annyira, hogy hitelt sem kapnak már; a mellett az adóügyi segédjegyző isúlyosan megbetegedett, de nem tud gondoskodni gyógyításáról; így a legrettenetesebb dezoláció következett be. (Schmidt Miklós: S a felekezeti tanítók?) Pedig akinek nincs biztosítva a napi életfenntartása, annak az. energiája okvetlenül csökken, a mellett ki van. téve a korrupciónak, mert élni kell, (Petró