Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

238 Az országgyűlés képviselőházának szociális kérdések köré csoportosítsam és így jussak el azután a határozatokhoz. A miniszterelnök úr mai beszéde és székfoglaló beszéde között nagy eltérések vannak. Nagy eltéréseket látok a mai beszédében hallottak és a székfoglaló Jbeszédében a magyar munkástársadalomhoz, munkástestvéreihez intézett szavai között. Erről az eltérésről tárgyilagosan óhajtok beszélni. A miniszterelnök úr első beszédében a Házban annakidején arról is beszélt, a baloldal felé célozva, hogy a szociáldemokrata szakszervezet vagy párt a múlté. Ebből a felszólalásból' a.zt lehetett kivenni, hogy a szociáldemokratapártra az a sors vár Magyarországon is, amely most Németországban, Olaszországban és Ausztriában érte. Nem akarom az ördögöt a íalra festeni, mert — !bár egy világ választ el engem a szociáldemokráciától — ebben a tekintetben azon a véleményen vagyok, hogy mindaddig, míg egy párt a törvényes keretek között él és a magyar nemzet törvényhozása által alkotott törvényeket betartja, működése nem államellenes, addig annak a pártnak működését engedélyezni és tudomásul venni kell. Azért is akarok foglalkozni a szociálpolitikai kérdésekkel, mert véleményem szerint még a megváltozott államformák közt élő államoknál is a 'munkáskérdés egy kardinális pont, hiszen Hitler megcsinálta a maga munkaalkotmányát, Mussolini a Magna Chartát és meg kell állapítanom, hogy az egységes párt 95 pontjában tényleg, de facto nagyon sok a szociális 'beállítottságú követelés, de maga a miniszterelnök úr is számtalanszor hivatkozott . beszédeiben szociális kérdésekre. Magyarországon a munkásmozgalmat a szakszervezetek reprezentálják. Tagadhatatlan, hogy a szakszervezetek nem a legszimpatikusabbak, akár keresztényszocialisták, akár szociáldemokraták. A közvélemény ezeket a harci szervezeteket nem a legszívesebben veszi. Pedig a szakszervezeteknek feltétlenül megvolt és megvan az ő hivatottságuk és a szakszervezetek, mint egyedüli munkás szervezetek, a munkástársadalomnak már nagyon sok hasznot szereztek és ezért nem vettem én túlszigorúan azokat a kijelentéseket annakidején a miniszterelnök úr részéről, hogy ezeket a szakszervezeteket talán feloszlatja. A szakszervezet munkásvédő eszköz, erre szükség van. Mindaddig, míg ártörvény intézményesen nem íbiztosítja a munkástársadalom jövőjét, addig biztosítani kell a munkásság szabad szervezkedési jogát és biztosítani kell azt, hogy szakszervezetében a maga védőmunkáját végezze. Maga XIII. Leó pápa a »Rerum novarum« című encyklikájában is azt mondja (olvassa): »Az állam köteles a szegények mellé állni, mert a gazdagok úgyis megvédik magukat.« Ha az állam nem teszi ezt intézményesen, ha a szociális törvényhozás ebben a tekintetben hiányos, akkor kell, hogy a munkásság vegye kezébe a maga sorsát és mindent megtegyen, hogy önönmagát megvédje. Prohászka Ottokár is azt mondotta nekünk, hogy akiknek nem tetszik a íbékák brekegése, az csapoltasssa le a békák tavát, vagyis ha valakinek nem tetszik a szakszervezetek harcias működése, az intézményesen és törvényesen szüntesse meg azokat az okokat, amelyek miatt szakszervezeteknek lenniök kell. Igen t. Ház! A szakszervezeti kérdésnél tagadhatatlanul foglalkoznom kell és említést kell tennem a szociáldemokrata munkásmozgalomról. Nekem többször volt alkalmam a genfi 273. ülése Ï9S4 május -7-én, hétfőn. munkaügyi konferencián a munkaadók egyetemességét látni és meggyőződni arról, hogy a munkaadók, a nagyipari munkaadók nagyon sokszor a kormány delegátusaival szemben és munkásdelegátusokkal szemben is egységes álláspontot foglaltak el és bizony a legkisebb eredményeket is csak a legnehezebb munkával lehetett kicsikarni. Míg a nagyipar képvise.-. léte egyetemes és egységes volt, fájdalommal kellett megállapítani, hogy ezzel szemben a munkavállalók szociáldemokrata, keresztényszocialista, fasiszta és hitlerista szervezetekbe voltak beszervezve. Nagyon sokszor hallatszott a munkásság részéről az a kívánság, amelyet nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is hall az ember, hogy a munkásoknak szociális és gazdasági szempontból szükséges és fontos volna, hogy a maguk munkásszervezetei egységesek legyenek egy szervezetben. Ebben a tekintetben történelmi tény, hogy a szociáldemokraták súlyos hibát követtek el annak idején még Németországban, amikor az egységes •munkásmozgalmat, amely addig megvolt, vallási és nemzeti kérdések feszegetésével szétbontották és a német bányászoknak meg kellett alkotniok a keresztény szocialista szakszervezeteket. Ma is szomorúan kell megállapítanom, — mert én a szociáldemokrata szakszervezetekkel és a szociáldemokratapárttal szemben teljesen tárgyilagos akarok maradni — h°gy amikor a szákszervezeti munkásmozgalom jövője annyira bizonytalan, hogy ahogyan látjuk, egyik.»másik országban nem mennek szomszédba azért, hogy a szakszervezeti mozgalmat feloszlassák, vagy legalább is bizonyos jogcímet találjanak erre, nekünk, akik a munkásmozgalommal foglalkozunk, mindent meg kell tennünk, hogy a munkásságnak ezt az egyetlen fegyverét megtartsuk és ne szolgáljunk okul arra, hogy a munkásmozgalom ellenfelei ebbe a szakszervezeti mozgalomba belenyúlhassanak. Éppen ezért nem tudom helyeselni, hogy például a szociáldemokrata munkásmozgalom lapja, a Népszava, most a legutóbbi héten sem tud másról írni minthogy szó tárgyává tegye, hogy az új ' keresztény rendi Ausztriában több ma az apáca és a pap Bécs utcáin, mint a Heimwehr katonái. Amikor újból hangsúlyozom, hogy a szakszervezetek és a munkásmozgalmak sorsa ennyire labilis, ak; kor ezeket a kérdéseket mind le kellene kap! csolni. Véleményem szerint ha a szociáldemo., ' krácia az utolsó években egyes államokban ; bajba jutott, ez arra vezethető vissza, hogy túlsokáig tartott ki egyes álláspontjainál, pél! dául az osztályharc gondolatánál és túlsokáig I akarta a maga egyeduralmát biztosítani. Pe! dig a szociáldemokráciának látnia és hallania ! kellett volna, hogy legnagyobb emberei között Albert Thomas, a genfi Munkaügyi Hivatal igazgatója már 1926-ban hivatalos jelentéseiben oldalakat közölt az egyházaknak, a katolikus és a protestáns egyházaknak nagy i szociális munkájáról és rámutatott arra, ! hogy az egyházak óriási nagy segítséget jelen; tenek a genfi Munkaügyi Hivatalnak,^ mert az egyházak összeköttetéseikkel a szociális gondolat szolgálatában nagyon sokat segítettek. Albert Thomas, a volt szocialista eljött a Genfben megtartott keresztény szakszervezetek nemzetközi tanácskozásaira és ott olyan kijelentéseket tett, hogy ő azt hitte, hogy csak egy úton lehet az ő céljaikat elérni, de most látja, hogy külön utakon haladva is el lehet jutni a dolgozó társadalom boldogságához.