Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képviselőházának &7> miniszterelnök úr expozéjában megemlékezett Glattfelder Gyula, őnagyméltóságáról, a csacsanádi püspök úrról, aki tegnap Eleken egy katholikus akció által rendezett gyűlésen záróbeszédet mondott és ebben a záróbeszédében elmondotta azt, amit a miniszterelnök úr ma felolvasott. A püspök úr őnagyméltósága igenis, alludált arra, ami Szegeden, egy katolikus városban a kinevezéseknél történt, de többször hangsúlyozta, hogy ő nem az, aki még talán jogos panaszokat is szándékosan hangsúlyozna. A miniszterelnök úr felemlítette ezzel szemben a pécsi esetet, amire való hivatkozást elfogadom, bár nem áll módomban ellenőrizni. (Sztranyavszky Sándor: Fölösleges volna ellenőrizni!) Kifogásolnom kell ezt a hangot. Talán más hangot méltóztassék velem szemben használni. (Sztranyavszky Sándor: De viszont talán a miniszterelnök állításában sem indokolt kételkedni.!) ^ Rögtön hozzátettem, hogy elfogadom állítását. A statisztikában ugyanis sohasem lehet pontos és biztos az ember. A miniszterelnök úr azonban nagyon helyesen cselekednék, ha jelentéseket kérne be Elekről. Nekem most egymásután kétszer volt alkalmam résztvenni Eleken a katolikus akció ülésén. Hangsúlyozom, hogy mint keresztényszocialista mindenkor a keresztény felekezetek gyakorlati együttműködésének szükségességét vallottam és szakszervezeteinkben 13 protestáns vezető ember van, tehát tőlünk igazán távol áll a felekezeti kérdések kiélesítése. Az Actio Catholica tegnapi gyűlésével is bebizonyította, hogy nem akart és nem akar pártgyűlés lenni, mert hiszen Eubinek t. képviselőtársam, a kerület képviselője és Kóródi-Katona János képviselőtársunk is résztvettek ezen a gyűlésen és fel is szólaltak. Örömmel állapítom meg, hogy az a lojális légkör, amelyet a miniszterelnök úr itt hangsúlyozott és amelyre Friedrich igen t. képviselőtársunk is alludált, az utóbbi időkben kezd kialakulni itt a parlamentben. Ennek a légkörnek szerény véleményem szerint tovább kellene terjednie és ezért azokat, akiket az egységespárt jogosan megbíz a párt szervezésével, valahogyan —* nem akarom azt mondani, hogy oktatni — utasí». tani kellene, hogy ebben a szellemben dolgozzanak. A vidéken ugyanis egyik-másik helyen határozottan beteg ebben a tekintetben a helyzet. Itt van például az eset, amely Eleken történt. Ott a katolikus papot, aki a katolikus akció szervezésében házról-házra ment, egy csendőr kísért és amikor a pap elhagyott egy házat, a csendőr bement utána és megkérdezte, hogy a főtisztelendő úr milyen szervezést végez itt, nem végez-e legitimista szervezkedést. Ez a légkör egészen természetesen nem alkalmas arra, hogy magyar testvéri együttműködés alakuljon ki. Mindenkinek módjában áll meggyőződni arról az esetről, amely például Hajdúdorogon . történt. Hajdúdorogon a kereszténypárt szervezőjét, Galamb Györgyöt, egy fiatal hittanárt, a katolikus köriben egy polémia után a csendőrök letartóztatták, papi ruhában bevitték a községházára és a községházán 48 órán át fogva tartották, utána pedig bevitték Debrecenbe. Először azt a vádat emelték ellene, hogy kormányzósértést követett el. Amikor ezt a vádat el kellett vele szemben ejteni, akkor az izgatás vádját emelték ellene. Az ilyen esetek nem alkalmasak arra, hogy '. ülése 198% május 7-én, hétfőn. 237 ez az említett lojális légkör tovább terjedjen. Pedig a nemzeti egység és az öncélúság, amelynek az a nagy célja, hogy valamennyien nemzetünkért dolgozzunk és harcoljunk, megkívánja, hogy a szervezkedést csak megengedett módszerekkel hajtsuk végre. A miniszterelnök úr azt mondotta ma itt a t. Képviselőházban először, hogy a kereszténypártot ellenzéki pártnak tartja. A kereszténypárt tíz éven át állott itt, tíz éven át együtt dolgozott a t. jobboldallal, a párt egyes tagjai nagyon sokszor talán jobb belátásuk ellenére, együtt mentek, együtt szavaztak, együtt kormányoztak a t. kormányzópárttal és ha a kereszténypárt a saját elhatározásából lépett ellenzékbe, akkor ezt politikai megfontolás után tette az ő százezernyi választótömegeinek kívánságára és abban a tudatban, — és ezt ne méltóztassanak tőlem rossznéven venni — hogyha titkos választással történik a választás, a t. kormány többsége nem volna meg. A kereszténypártnak ellenzékbe vonulása azonban, amint látszik, mégis helyes volt és eredményeket ért el, mert a restauráció tekintetében is a miniszterelnök úr olyan konciliáns nyilatkozatot tett itt az egész ország színe előtt, hogy az véleményem szerint alkalmas arra, hogy a legitimista köröket is nyugodtabb atmoszférába vezesse be egy kölcsönös munka tekintetében. De azok a dolgok is, amelyeket a miniszterelnök úr később mondott gazdasági vonatkozásban és amelyek erről az oldalról is elhangzottak, bizonyítják, hogy ennek a pártnak itteni működése nem volt hiábavaló. Ami a miniszterelnök úrnak a parlamentarizmusra vonatkozó nyilatkozatát illeti, nagyon szívesen hallottam volna, ha konkrétebben nyilatkozott volna ebben a kérdésben. Beszédében talán pont ez a mondat volt — szerény véleményem szerint a legkevésbbé tisztán megkonstruálva. A nemzet ma a miniszterelnök úrtól nagyon szívesen hallotta volna azt is, ha a kartellekkel szemben talán erélyesebben, erősebben nyilatkozott volna. En tagja vagyok a kartellbizottságnak, módomban áll a kartellbizottság munkájában résztvenni. A kartellbizottságra azonban, ha az nem volna egyben törvényes alkotás, csak a sóhivatali elnevezést lehetne használni, mert a kartellbizottság elsősorban is minden félévben csak egyszer tanácskozik, végrehajtási joga nincs, csak előterjesztési joga van, amióta pedig az árelemző bizottság működik, az árelemző bizottság végzi az egész munkát, úgy, hogy a kartellbizottság a munkából többé-kevésbbé ki van kapcsolódva és nincs fórum, ahol a kartellek visszaéléseit szóvá lehetne tenni. Nemcsak mi, hanem azok is megállapították ezt, akik ezzel a kérdéssel szintén foglalkoznak, hogy a kartellek megszervezése, erősebb működése óta a kartellizált üzemek által előállított cikkek 40%-kai többe kerülnek, mint amennyibe kerültek akkor, amikor ezeket a cikkeket nem kartellizált üzemek állították elő. Amikor tehát a magyar nép viszonyai rosszalbbodnak, jogos az a kívánságuk, hogy a kartellek erősebb állami ellenőrzés alá jussanak. A költségvetési vitában tagadhatatlanul végigvonult a restauráció, a revízió és talán legnagyobb mércékben a gazdasági kérdések boncolása» ecsetelése és az akörüli kívánságok előadása. Kevésbbé hallottunk beszédeket szo- • ciálpolitikai kérdésekről. Éppen azért méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásomat a 33*