Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képviselőhozzanak 27. én is mondok: a jövőt csak a jelenre lehet fel­építeni; a jelent nem taposhatom össze, míg nem tudom, mit akarok építeni. Azok a bátor reformátorok tehát ne álljanak meg az álta­lános gondolatmeneteknél, hanem mondják meg végre-valahára, mit akarnak. Mert kétségtelen, hogy bizonyos államszocialisztikus tendenciák ölelkeznek holmi kollektív szándékokkal. A pénzügyminiszter úr meg abszolút pénzügyi és gazdaságpolitikai orthodox minőségben mu­tatkozott be. Nincs igaza a miniszterelnök úr­nak, ha azt mondja, hogy ezek mind privát el­gondolások. A miniszterelnök úr, aki irányítja kormányának és többségi pártjának politiká­ját, kell, hogy irányt szabjon nekik ebben a kérdésben is. Nekünk, ellenzékieknek is szük­ségünk van erre, mert mi sohasem tudjuk, hogy ebből a zűrzavarból mit vall magáénak Göm­bös Gyula miniszterelnök és mit nem. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Tényleg' igaza volt a miniszterelnök úrnak, hogy a huszáirstikliknek véget kell vetni. Min­dennap jelentkezett egy Don Quijote, aki ki­húzta fringiáját ós nekiment valaminek, ami még forgott. Egyszer a Nemzeti Bankot püföl­ték, azután a Pénzintézeti Központot, azután az indivi dual-kapi talisztikus termelési rendszert, majd az ipart, a kartelleket és minden ilyen Don Quijote nyomában egy csomó Sancho Pansa (Beck Lajos: Szamáron!), aki szintén kiabál és már készül a nagy osztozkodásra. Engedelmet kérek, nem lehet letagadni, hogy ez a kép közéletünkben csakugyan megvolt. De a legsilányabb jelenség az, hogy ezek­nek a Don Quijotek-nak Sanoho Pansáiul be­álltak a kormányfőtanáesos urak, azok a pénz­ügyi szakférfiak, akik azt hitték, hogy ez a jövő és tehát idejében kell ehhez csatlakozni. Amióta azonban Imrédy Béla ezeket a kísérle­teket lefújta, öröm nézni, hogy ezek az urak I mind hogy visszasoniíordáltak megint a kapi­talisztikus termelési rendhez és most persze, bűnös mindenki, aki nem a kapitalisztikus ter­melési rendnek a prófétája. Nemzeti Bank, tőke, hitel, — ezek olyan fogalmak, amelyek­kel úgy játszanak a mi szakértőink, mint a cirkuszban a labdázó a labdával. A tőkét ösz­szezavarják a pénzzel. Azt hiszik, hogy a tőkét lehet egyszerűen pénzzel helyettesíteni. Azt hi­szik, hogy talán egyszerűen, nyomdatechnikai utón lehet tőkét előállítani. Ezek óriási tévedé­sek, hiszen már Göre Gábor is megindította a bankó-masinát, amikor azt álmodta, hogy ő Wekerle pénzügyminiszter, de kénytelen volt abbahagyni, mert kisült, hogy az egész, terv du­gába dőlt. Az Isten szerelméért, honnan akar­nak ide tokét varázsolni? Pénzt akarnak nyomni s ezt a pénzt azután áltőke gyanánt a gazdasági életben elhelyezni? Betolakodott tő­kéről beszélnek. Ide hozzánk betolakodott a tőke? Bethlen István, a nagy argonauta hozta a kölcsönöket egymás után, hiszen önök ma­gasztalták, amikor hazahozta az aranygyapjút. Mecsér képviselőtársam, nem tolakodott az a tőke ide, hanem hozták a t. többség lelkes tap­saitól kísérve. A Népszövetségtől hoztak 250 millió ilyen betolakodott tőkét. Akkor leborul­tunk a Népszövetség előtt és Trianont még i egyszer törvénybe iktattuk egy uzsorakölcsön­ért. Hágában csakegy kölcsönigéretért lemon­dottunk a szomszéd államokkal szemben ösz- ; szes nyugdíjigényünkről. Genfben a népszö- I vetségi kölcsön reményében lemondottunk a i KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXH, '. ülése 193% május 7-én, hétfőn. 235 román megszállásból származó millárdos károk megtérítéséről. Ide nem tolakodott a tőke, itt az volt a nagy ember aki a tőkét hozta. Volt egyszer egy Lloyd-bankett. A Lloyd­banketten megjelent a nagy argonauta. Együtt volt az egész pénzügyi arisztokrácia, az argo­nauta felállott^ és azt mondotta, a jövőnek kulcsa: pénz, pénz és pénz. Majd szétrepedt a Lloyd-terem a nagy lelkesedéstől és" a nagy örömtől. (Derültség.) Azt, hogy ide nagyon tolakodott volna a tőke, igazán nem lehet mon­dani. Sőt könnyelműen, uzsorakamatra vet­tünk fel tőkét. Tőkeképződésről beszélnek? Hogyne, ez szép szónoklat. Induljon meg a tőkeképződés! De mialatt száz- és százmilliók voltak mindenféle célokra, nyugodtan hagyták elvérezni a hadikölcsöntulajdonosokat. Száz­és százmilliók voltak mindenféle célokra, de erre a becsületbeli kötelezettségre évente nem tudtak 15—20 milliót kihasítani abból a célból, hogy ez az óriási tőke ne pusztuljon el. Tehát tőkeképződésről zengedezni, s ugyanakkor ilyen tőkéket hagyni elpusztulni, nem értelmes do­log. De folyik egy más tőkerombolás is.^ Na­gyon sajnálnám, ha engem itt félreértenének. En feltétlenül helyeslem a pengő stabilitásá­nak fenntartását. Vannak azonban olyan je­lenségek, amelyek előtt nem lehet szemet hunyni. A mobil vagyon óriási előnybe került a régi fundált ingatlan-vagyonokkal szemben. Az értekek lefelé tendálnak, a pengő belső yá­sárlóképessége pedig még emelkedett is. óriási tőkék pusztultak így el. Kérdezem, nem lett volna-e itt helyesebb idejében valamilyen mu­ratóriumos beavatkozással megakadályozni ezeknek a tőkéknek az elpusztulását? Az igazságügyminiszter urat nagyon ké­rem, legyen/ szíves referáltasson magának, micsoda vagyonpusztítás folyik az árverése; ken, hogy micsoda utálatos kaszt alakult ki az árverések körül, a hiénák kasztja, hogy azok mit művelnek, évtizedes tisztességes pol­gári vagyonokat röhögve és vihogva hogyan rabolnak el fillérekért. (Gál Jenő: Özvegyek, árvák pusztulnak el!) Ha külföldi vonatkozásban azt mondjuk, hogy azért nem tudunk fizetni, mert lecsök­kent a teljesítőképességünk, akkor azt hiszem, hogy belföldi vonatkozásban is teljesen indo­kolt azt mondanunk, hogy ezt a folytatólagos tbelső tőkepusztítást meg kellene állítani vég­zetes útjában. Egyetértek a pénzügyminiszter úrral ab­ban, hogy a kisbetétes az a konstruktív sejt, amelyre a jövő gazdaságpolitikája, az ország jövő gazdasági ereje felépíthető. À kis tőkés beviszi a pénzt a bankjába. Helyes; jól teszi. A másik oldalon azonban azt látjuk, hogy a kormány két és félév alatt 250 millió pengő új adósságot csinált, egy hónapra tehát kereken nyolcmillió pengő esik. Nyolcmillió pengővel emelkedik havonta az állami tartozás, a belső tŐkekénződés pedig messze e mögött maradt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden pénzt, amely a belső tőkeképződés révén rendelkezés­re áll, a kormány abszorbeál és vesz igénybe. De nemcsak az itt képződött tökéket veszi igénybe, hanem minden megkonstruálható hi­telkeretet is igénybe vesz a kormány. (Simon András: Ez természetes.) Nem természetes! (Si­mon András: De ha nincs tőke!) Mi következik ebből? A polgárok betétje nem vomü be a gaz­dasági életbe, hanem az államkincstárba kerül meddő célokra. Az a polgár, akinek azonkívül még hitelt sem nyújtanak a bankok, mert a 33

Next

/
Thumbnails
Contents