Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-273
Az országgyűlés képviselőhozzanak 27. én is mondok: a jövőt csak a jelenre lehet felépíteni; a jelent nem taposhatom össze, míg nem tudom, mit akarok építeni. Azok a bátor reformátorok tehát ne álljanak meg az általános gondolatmeneteknél, hanem mondják meg végre-valahára, mit akarnak. Mert kétségtelen, hogy bizonyos államszocialisztikus tendenciák ölelkeznek holmi kollektív szándékokkal. A pénzügyminiszter úr meg abszolút pénzügyi és gazdaságpolitikai orthodox minőségben mutatkozott be. Nincs igaza a miniszterelnök úrnak, ha azt mondja, hogy ezek mind privát elgondolások. A miniszterelnök úr, aki irányítja kormányának és többségi pártjának politikáját, kell, hogy irányt szabjon nekik ebben a kérdésben is. Nekünk, ellenzékieknek is szükségünk van erre, mert mi sohasem tudjuk, hogy ebből a zűrzavarból mit vall magáénak Gömbös Gyula miniszterelnök és mit nem. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Tényleg' igaza volt a miniszterelnök úrnak, hogy a huszáirstikliknek véget kell vetni. Mindennap jelentkezett egy Don Quijote, aki kihúzta fringiáját ós nekiment valaminek, ami még forgott. Egyszer a Nemzeti Bankot püfölték, azután a Pénzintézeti Központot, azután az indivi dual-kapi talisztikus termelési rendszert, majd az ipart, a kartelleket és minden ilyen Don Quijote nyomában egy csomó Sancho Pansa (Beck Lajos: Szamáron!), aki szintén kiabál és már készül a nagy osztozkodásra. Engedelmet kérek, nem lehet letagadni, hogy ez a kép közéletünkben csakugyan megvolt. De a legsilányabb jelenség az, hogy ezeknek a Don Quijotek-nak Sanoho Pansáiul beálltak a kormányfőtanáesos urak, azok a pénzügyi szakférfiak, akik azt hitték, hogy ez a jövő és tehát idejében kell ehhez csatlakozni. Amióta azonban Imrédy Béla ezeket a kísérleteket lefújta, öröm nézni, hogy ezek az urak I mind hogy visszasoniíordáltak megint a kapitalisztikus termelési rendhez és most persze, bűnös mindenki, aki nem a kapitalisztikus termelési rendnek a prófétája. Nemzeti Bank, tőke, hitel, — ezek olyan fogalmak, amelyekkel úgy játszanak a mi szakértőink, mint a cirkuszban a labdázó a labdával. A tőkét öszszezavarják a pénzzel. Azt hiszik, hogy a tőkét lehet egyszerűen pénzzel helyettesíteni. Azt hiszik, hogy talán egyszerűen, nyomdatechnikai utón lehet tőkét előállítani. Ezek óriási tévedések, hiszen már Göre Gábor is megindította a bankó-masinát, amikor azt álmodta, hogy ő Wekerle pénzügyminiszter, de kénytelen volt abbahagyni, mert kisült, hogy az egész, terv dugába dőlt. Az Isten szerelméért, honnan akarnak ide tokét varázsolni? Pénzt akarnak nyomni s ezt a pénzt azután áltőke gyanánt a gazdasági életben elhelyezni? Betolakodott tőkéről beszélnek. Ide hozzánk betolakodott a tőke? Bethlen István, a nagy argonauta hozta a kölcsönöket egymás után, hiszen önök magasztalták, amikor hazahozta az aranygyapjút. Mecsér képviselőtársam, nem tolakodott az a tőke ide, hanem hozták a t. többség lelkes tapsaitól kísérve. A Népszövetségtől hoztak 250 millió ilyen betolakodott tőkét. Akkor leborultunk a Népszövetség előtt és Trianont még i egyszer törvénybe iktattuk egy uzsorakölcsönért. Hágában csakegy kölcsönigéretért lemondottunk a szomszéd államokkal szemben ösz- ; szes nyugdíjigényünkről. Genfben a népszö- I vetségi kölcsön reményében lemondottunk a i KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXH, '. ülése 193% május 7-én, hétfőn. 235 román megszállásból származó millárdos károk megtérítéséről. Ide nem tolakodott a tőke, itt az volt a nagy ember aki a tőkét hozta. Volt egyszer egy Lloyd-bankett. A Lloydbanketten megjelent a nagy argonauta. Együtt volt az egész pénzügyi arisztokrácia, az argonauta felállott^ és azt mondotta, a jövőnek kulcsa: pénz, pénz és pénz. Majd szétrepedt a Lloyd-terem a nagy lelkesedéstől és" a nagy örömtől. (Derültség.) Azt, hogy ide nagyon tolakodott volna a tőke, igazán nem lehet mondani. Sőt könnyelműen, uzsorakamatra vettünk fel tőkét. Tőkeképződésről beszélnek? Hogyne, ez szép szónoklat. Induljon meg a tőkeképződés! De mialatt száz- és százmilliók voltak mindenféle célokra, nyugodtan hagyták elvérezni a hadikölcsöntulajdonosokat. Százés százmilliók voltak mindenféle célokra, de erre a becsületbeli kötelezettségre évente nem tudtak 15—20 milliót kihasítani abból a célból, hogy ez az óriási tőke ne pusztuljon el. Tehát tőkeképződésről zengedezni, s ugyanakkor ilyen tőkéket hagyni elpusztulni, nem értelmes dolog. De folyik egy más tőkerombolás is.^ Nagyon sajnálnám, ha engem itt félreértenének. En feltétlenül helyeslem a pengő stabilitásának fenntartását. Vannak azonban olyan jelenségek, amelyek előtt nem lehet szemet hunyni. A mobil vagyon óriási előnybe került a régi fundált ingatlan-vagyonokkal szemben. Az értekek lefelé tendálnak, a pengő belső yásárlóképessége pedig még emelkedett is. óriási tőkék pusztultak így el. Kérdezem, nem lett volna-e itt helyesebb idejében valamilyen muratóriumos beavatkozással megakadályozni ezeknek a tőkéknek az elpusztulását? Az igazságügyminiszter urat nagyon kérem, legyen/ szíves referáltasson magának, micsoda vagyonpusztítás folyik az árverése; ken, hogy micsoda utálatos kaszt alakult ki az árverések körül, a hiénák kasztja, hogy azok mit művelnek, évtizedes tisztességes polgári vagyonokat röhögve és vihogva hogyan rabolnak el fillérekért. (Gál Jenő: Özvegyek, árvák pusztulnak el!) Ha külföldi vonatkozásban azt mondjuk, hogy azért nem tudunk fizetni, mert lecsökkent a teljesítőképességünk, akkor azt hiszem, hogy belföldi vonatkozásban is teljesen indokolt azt mondanunk, hogy ezt a folytatólagos tbelső tőkepusztítást meg kellene állítani végzetes útjában. Egyetértek a pénzügyminiszter úrral abban, hogy a kisbetétes az a konstruktív sejt, amelyre a jövő gazdaságpolitikája, az ország jövő gazdasági ereje felépíthető. À kis tőkés beviszi a pénzt a bankjába. Helyes; jól teszi. A másik oldalon azonban azt látjuk, hogy a kormány két és félév alatt 250 millió pengő új adósságot csinált, egy hónapra tehát kereken nyolcmillió pengő esik. Nyolcmillió pengővel emelkedik havonta az állami tartozás, a belső tŐkekénződés pedig messze e mögött maradt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden pénzt, amely a belső tőkeképződés révén rendelkezésre áll, a kormány abszorbeál és vesz igénybe. De nemcsak az itt képződött tökéket veszi igénybe, hanem minden megkonstruálható hitelkeretet is igénybe vesz a kormány. (Simon András: Ez természetes.) Nem természetes! (Simon András: De ha nincs tőke!) Mi következik ebből? A polgárok betétje nem vomü be a gazdasági életbe, hanem az államkincstárba kerül meddő célokra. Az a polgár, akinek azonkívül még hitelt sem nyújtanak a bankok, mert a 33
