Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

234 Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 1934- május 7-én, hétfőn. megvan az árvizsgáló bizottság és Tyler, a népszövetség megbízottja mégis azt mondja, hogy Magyarországon az agrárollóval nagyon súlyos bajok vannak. Nagyon is kinyílt, a leg.' jobban kinyílt az összes államok közül Magyarországon. Es mi történt az agrárvezérekkel, akik itt alig mertek megmozdulni, akkor, amikor a nagy kartellcsatát vívtuk? Mind bejöttek a házba. Az agrárkerületben egyhangúlag megválasztották őket és szépen bejöttek. A kartelleknek nem történt bajuk, a kartellvezéreknek sem és hogy a kartelitörvény hol •van, mit csinál, azt a jó Isten tudja. De kartell és ipar nem ugyanaz. Folyton szidják az ipari, szidják a Ikartelleket. (Derültség.) Engedelmet kérek, az ipar drága, nagyon drágán kalkulál. De Önök például tudják azt, hogy vannak ipari cikkek, amelyekre 16%-os fázisadó van kivetve. Tessék kiszámítani, hogy mit jelent ez. (Egy hang a baloldalon: Ezt a fogyasztó fizeti!) Ázt jelenti, hogy a- magyar kincstár társa a termelőnek, 16%-kal megadóztatja a cikket, mielőtt elindul a gazdasági élet forgatagába. Az ipartól, amikor deviza kellett a Nemzeti Bank részére, elvették a devizát. Amikor kincstári váltókat kellett zsiráltatni, elővették az ipart, aláíratták vele a kincstári váltakat. • Amikor el kellett helyezni a kincstári jegyeket^ akkor megint elhelyezték az iparnál a kincstári jegyeket. Akkor jött a fázisadó, felemelték horribilis magaslatokra a fázisadót. Azután: ne bocsásson el az ipar senkit, minél több embert foglalkoztasson. Kendben van, de mi a következménye mindennek? Nemcsak az, hogy drágák az ipari cikkek, hanem az is, hogy a munkabérek a legalacsonyabbak egész Európában. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ehbérek már!) Szociálpolitikát hirdetnek, a szociálpolitika azonban ott kezdődik, hogy mindenki a munkájáért kapja meg a becsületes keresetét. (Malasits Géza: Es ezt nem kapják meg!) Mecsér t. képviselőtársam maga beszélt itt a testvéri szeretetről, azután a jó lélekről és hasonló szépekről. Nem szabad tűrni, hogy a magyar testvér 80 filléres napszámmal verejtékezzék a magyar ugaron. (Úgy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Aki igazán magyar fajipolitikát hirdet, aki igazán azt a felkelő napot várja, amelyről Gömbös Gyula beszélt, annak ott is bele kell vágnia, a húsba, ahol fél és ahol fáj. (Taps a jobboldalon.) Hitelélet reformja? Ősszel a pénzügyminiszter úr beígérte, hogy tavaszra okvetlenül csinál valamit a hitelélet racionalizálása terén. (Gr. Siuray Antal: Itt a tavasz!) A tavasz elmúlt, itt van maholnap a kánikula is. Lehet, hogy Korányi Frigyes, a P. K. elnöke és a pénzügyminiszter úr közt e tekintetben nincs nagyobb differencia. Lehet, de nem történt még semmi sem. . De tovább megyek. Hogy az önálló független bankokat nem tudják dirigálni, azt még elismerem, de itt vannak az állami pénzekkel alimentált intézetek, egy csomó igazgatóval, vezérigazgatóval, igazgatósági taggal, (Ügy van! a baloldalon.) miért nem fuzionáltatják ezeket? Hatalmában volna a kormánynak, még sem történik semmi sem. Reformpolitika? Hát persze, reformálták a borexportot is, borházakat építettek. A milliók elvesztek, Laskay meghalt, a borexport meghalt. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Dacára annak, emelkedett!) »Dacára annak« emelkedett. Megreformálták a népjólétet. Miért csodálkozik Simon képviselőtársam, talán unalmas? (Simon András: Nem!) Nem unalmas kérem. (Derültség.) Kastélyvásárlásokkal, a rokkantak pénzével manipuláltak, hadikölcsönspekulációt folytattak. Itt a Házban nyíltan vádoltam a népjólétet, hogy ott sikkasztások történtek, a legsúlyosabb szabálytalanságok történtek, hogy a politikai felelősség feltétlenül fennforog. Mi történt? (Egy hang a baloldalon: Semmi!) Egy bűnügyet csináltak belőle. (Zaj a. jobboldalon.) A bűnügy menjen a maga útján, ahhoz nekünk semmi közünk, de bűnügybe a népjóléti minisztérium politikai skandalumát nem lehet 'belefojtani. (Jánossy Gábor: Megszűnt a minisztérium!) Megszűnt a minisztérium, de a botrányokért a felelősség még nem tisztázott. (Propper Sándor: Kiöntötték a gyereket, a piszkos víz megmaradt. — Zaj a jobboldalon.) Jöttek és hangoztatták, hogy a villamosenergia gazdálkodást reformálni kell. Jöttek a dunántúli centrale gondolatával. Nagyrészt az angol iparral végeztették el a munkát, mondván, hogy külpolitikai elgondolások teszik ezt ajánlatossá. Létesült a centrale, kisült, hogy nincsenek fogyasztók. Itt állt Budapest a reformáció művelete előtt, hamar átvette ijedtében az áramot az első puskalövésre, pedig nem volt rá szüksége. Akkor azt mondották, hja, a dunántúli centrale azért kell, hogy villamoson utazhassunk egészen Bécsig. De jött az osztrák testvér és azt mondotta: Hegyeshalomtól egészen Bécsig most még nem lesz elektrifikálás, majd talán egyszer később. Létesült tehát egy centrale uzsorakölcsönlből drágán, a magyar ipar mellőzésével, fogyasztók biztosítása nélkül, egy félbemaradt elektrifikálási akcióra. Ez volt az energiagazdálkodás reformja. Gömbös Gyula miniszterelnök úr is reformokkal jött, beharangozta, hogy a minisztériumokat átszervezik, hogy lesz egy-két-három gazdasági főminiszter, lesz egy-két főállamtitkár. Azt hiszem, hogy Gömbös Gyula azért haragszik a bürokráciára, mert ha valaki megakadályozta ezt a feltétlenül okos és helyes elgondolást, biztosan a bürokrácia volt, amely megfogta az ő kezét. Tehát ebből a reformból sem lett semmi. Rájöttek, hogy Budapestből fürdővárost kell csinálni, de Budapest fürdőváros elgondolását úgy kezdték megvalósítani, hogy elmen' tek Lillafüredre. Azt már tudják, hogy ott mi történt. Itt meg a Tabánban, ahol majd állítólag a fürdőváros centruma fog kifejlődni, odaépítették a Bethlen-udvart. Nézzék meg, hogyan fest ott az a Bethlen-udvar, és nézzék meg, mi lett az egész fürdőváros koncepciójából. A sajtóreformról is állandóan írtak — be-; szeltek. Most azután itt van a saj,tóreform, de nem sajtóreformnak hívják, hanem sajtődömpingnek. (Jánossy Gábor: Sajtókamarának!) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. miniszterelnök úr erről a kérdésről nem nyilatkozott. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Már nyilatkoztam! — Simon András: Nem mindenki mondja el négyezer ugyanazt!) A miniszterelnök úr körzetében és a miniszterelnök úr irányítása és sugalmazása alatt álló sajtóban sokszor olvastuk, hogy a kapitalista rend és komunizmus között vanegy új igazság: a korporációs termelési és értékesítési rendszer. Azután ezt úgy nevezték, hogy tervgazdálkodás, majd irányított gazdálkodásnak nevezték. Teljes káosz volt. Ma pedig feláll a miniszterelnök úr és ezeket az elgondolásokat mind lefújja. És mit mond? Azt mondja, amit