Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának minisztérium támogatásával és iniciálásával idővel az egész országban ki fog épülni az egészség-háza szisztéma, mert minden nagyobb községben, főként ott, ahol valamilyen egészségügyi veszély van, ahol tehát vagy a tuberkulózis pusztít, vagy a születések csökkennek, vagy a csecsemőhalandóság emelkedik, vagy egyéb népbetegségek — gondolok a luesre — nagyobb arányban szedik az áldozataikat, ilyen egészségházának óriási jelentősége van és meg tudja fordítani annak a községnek egész egészségügyét. Láttam azt, hogy milyen szerencsések azok a járások, amelyeket mintajárásoknak deklaráltak. Meg kell emlékeznünk itt Vass Józsefről, az ő bölcs, agilis, kitűnő és energikus ténykedéseinek volt köszönhető, hogy ezek az intézmények megszülettek. Ha ezeket az intézményeket meglehetős tempóban tovább kiépítjük, akkor egészen bizonyos, hogy az a szomorú kép, amit az előbb voltam bátor festeni a t. Ház előtt, a mortalitások száma tekintetében mindenesetre javulni fog. Amikor népegészségügyi problémákról szólok, különösen mint alföldi képviselőnek, meg kell emlékeznem a tüdővész elleni küzdelemről. Benne élek kerületemnek összes szociális nyomorúságában, figyelemmel kísérem minden gondját, baját és gyakran álmatlan éjszakákat, töprengést és kegyetlen lélekmardosást okoz, amikor látom, milyen tehetetlenek vagyunk a tüdővésszel szemben. Az Alföldön.— különösen annak egyik-másik vidékén, — tipikusan tbe-és községek vannak, mint például egyik-másik községben, amelyet én vagyok szerencsés képviselni, ahol teljesen tehetetlenül állok, mert — sajnos — nincs mód és lehetőség arra, hogy ezeket a betegeket már a betegség kezdetleges stádiumában, nem pedig akkor, amikor az már kifejlődött, egyáltalán gondozás alá venni és gyógykezeltetni lehessen. Teljesen elégtelen a tüdővész elleni küzdelem mai fegyvertára. Nem is gondolok arra, hogy mint Dániában, nálunk is 1000 lakosra, jusson egy ágy. A szabály az, 'hogy annyi ágy kell, ahány tüdőbeteg meghal egy évben. Ezzel szemben a mi nagy halálozási arányszámunk mellett csak 3500 ágy áll rendelkezésre és az ország lakosságának alig 30%-a részesül megfigyelésben és beteggondozásban. Már itt előrevetem azt a kérdést, amelyről később leszek bátor néhány szóval megemlékezni: tudniillik az ápolási költségek problémáját. (Halljuk! Halljuk!) Az ápolási költségek kérdése az, amely ma talán a legtöbb szenvedést okozza a falusi lakosságnak. (Ügy van! Ügy van!) A falusi lakosság teljesen magára hagyva, ma már abban a helyzetben van, hogy az. akinek egy-két hold, sőt még az is, akinek 10 hold földje van, a mai gazdasági viszonyok mellett egyáltalában nem tud gondoskodni a maga gyógykezeltetéséről. (Petró Kálmán: Ügy van!) Ezek az emberek egyszerűen halálra vannak ítélve. (Petró Kálmán: Ügy van!) A legutóbb történt az az esetem, hogy hosszas könyörgések és utánjárások után nagynehezen sikerült az egyik közkórház tüdőosztályán elhelyeznem egy fiatal asszonyt, akinek két serdületlen gyermeke van és aki a hatósági orvos megállapítása szerint még gyógyítható tüdőbetegségben szenved. • Tegnapelőtt lentjárván kerületemben, jelentkezett nálam a férj és azt mondta: Kérem, azf'apósom elvitte a feleségemet a kórházba, miután azonban a kikérdezés során megállapítást nyert, hogy az apósomnak 3 hold földje van, bár én szegénységi bizonyítványt adtam, azt mondották, hogy csak akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. M2. ülése 193 U május 1-én, kedden. 17 hajlandók ápolásba venni a feleségemet, ha 10 napra előre biztosítjuk az ápolási költséget és azt tovább is fizetni fogjuk. (Gr. Somssich Antal: TJgy van! Ez borzasztó kegyetlenség!) Erre az apósom hazahozta a kórházból a leányát és azt mondta, hogy ő a maga 3 hold földjét nem tudja áldozni a leánya gyógyíttatására, mert öreg ember és ha megteszi, éhen hal. (Ügy van! Ügy van! — Kórodi Katona János: így van az egész országban!) Rettenetesen kétségbeejtő állapot ez. Amikor költségvetési beszédemre készültem és átgondoltam ezeket a kérdésekel, igyekeztem magamat legalább annyira mérsékelni, hogy ne nagyjam el a parlamentáris hangot; amikor azonban ezeket a szerencsétlen eseteket látom, amikor egymásután való legnagyobb erőfeszítéseim és könyörgéseim ellenére is látom teljes tehetetlenségemet, amikor látom az én magyar testvéremet minden indok nélkül a pusztulásnak, a tönkretételnek, az anyagi és fizikai öszszeroppanásnak kitenni, akkor gyakran Ökölbe szorul a kezem és mélységesen el vagyok keseredve. Múlt költségvetési beszédemben felhoz tam néhány tipikus esetet,'úgylátszik azonban — és ezt meg kell állapítanom — teljesen eredmény nélkül. Kiment a központi igazgatásnak az általános rendelkezése, — hiszen az ország különböző részéből kapom a sablonos, tipikus válaszokat — hogy akinek ingatlana van, az szegényjogon nem kezelhető, attól az ápolási költségeket be kell követelni, ingatlanára be kell kebelezni. Megengedik, hogy részletekben fizethessék, de amikor — magamat is valamikép exculpálni igyekezvén — azt mondottam az embereknek, hogy fizethetik öt pengős havi részletekben, azt mondotta például a földbirtokreform során másfél hold földhöz jutott egyik gazda: »Miből fizessem, 5 pengőm egy hónapban nincsen egész családom megélhetésére!« Nagyon kérem a kormányzatot, kegyeskedjék tehát ezt a rendelkezést revízió alá venni és ezen a problémán segíteni, mert különben mérhetetlen anyagi konzekvenciái lesznek ennek és végeredményben ennek a felelőssége is reánk fog hárulni. Nem is akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, de szükségesnek tartottam, hogy ezt megemlítsem. Ki kell emelnem, hogy meglevő egészségügyi intézeteink a tüdőbeteggondozást illetőleg igazán a legkitűnőbbek, a legelsőrangúbbak, minden igényt és szükségletet kielégítenek. Magam abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az év folyamán kétízben is meglátogathattam a mátraházai szanatóriumot és mondhatom, megnyugodott lélekkel, boldogan távoztam onnan, mert láttam, hogy az a szerencsés beteg, aki odakerül — természetesen feltételezve, hogy betegsége orvosilag még egyáltalán gyógyítható — meg fog gyógyulni. Olyan nagyszerű kezelési metódusok, az orvostudomány legmodernebb eredményei érvényesülnek ott, úgyhogy igazán mindenki boldogan láthatja családtagját, ismerősét. ott, mert tudja, hogy bajából ki fogják gyógyítani. Éppen ezeknek az intézményeknek tudható be, hogy a legújabb statisztikai adatok szerint örvendetes javulás mutatkozik, mert míg 1931ben az összes elhalálozások között a gümokóros elhalálozások 12%-ot tettek ki, addig 1932-ben 10-9%ot, a légzőszervi tuberkulózisban elhaltak száma 1931-ben 10*2% volt, míg 1932-ben 9-2%. (Kóródi Katona János: A helyét a rák foglalja el!)) Ki kell emelnem még egy érdekes adatot, 3