Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

228 Az országgyűlés képviselőházának van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Tobler János: Ezt követeljük! — Homonnay Tivadar: Ezt kérjük, miniszterelnök úr! — Zaj. — Elnök csenget.) Ebben a tekintetben a világpolitika jelenlegi eseményei élénk példát mutatnak. (Ügy van! Ügy van!) Azt látom Schachtnak, a Német Birodalmi Bank elnökének beszédéből is, hogy az helyes út, amelyet mi követünk. Aki jobboldali politikus, de amellett konzervatív pénzügyi politikát követ, az ne forradalmasítsa a pénzt „ mert ha van forradalom, amelyet nem lehet megállítani, akkor ez a forradalom az. S ez a forradalom csak pusztulással végződhetik. (Úgy van! ügy van! Nem szabad elvenni az emberek kedvét a termeléstől. Ügy van, ahogyan a pénzügyminiszter úr mondotta, — és ahogy én, bátran, ismétlem, mert barátja vagyok neki és minden tekintetben osztóim a felfogását — hogy az a bizonyos hitvány paraszttípus, amely az 50 holdját felesbe adja, maga pedig csak pipázik, ne éljen Magyarországon. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Eakovszky Tibor: Szivarozó bankárok vannak! — Malasits Géza: Tízezerholdasok! — Zaj.) Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A pénzügyminiszter úr ezt á kijelentést konkrét jelentés alapján tette, mert van Magyarországon egy vidék, — amelyet megnevezni nem kívánok — ahol ez lett most divattá, ahol a politikán van a hangsúly és nem a gazdálkodáson. (Kun Béla: Csak szórványos jelenség! — Gr. Sigray Antal: Élharcosok!) Szórványos jelenség, amely csírájában megfojtandó. (Helyeslés.) En azt kívánom, hogy a gazdasági élet terén organikusan fejlődjék ki az érdekképviseletek rendszere, hogy ilymódon részt kívánjon maga az élet, a termelés irányításában, hogy leegyszerűsítődjék a gazdasági élet, amely nem nevezendő egyszerűnek, mert tálsok az érdekképviselet, s felette kívánom azt is, hogy a gazdasági életünk szociális tartalommal töltessék meg. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Szociális tartalommal azért, mert magyar testvérekkel állunk szemben, (Úgy van! Ügy van!) akiket részeseivé akarunk tenni a nemzetnék és el akarunk hódítani a nemzetközi jelszavak . mellől, idevonzani közénk reáloplitikai alapon. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Kívánjuk tehát, — és ez a politikánk irányelve — hogy a tőke alkalmazkodjék a termelés szükségéhez, ne tekintse magát öncélúnak. Több rendszerességet kívánunk a termelésnél, több megértést a munkával és a munkással szemben, (Helyeslés.) kevesebb bürokráciát és beavatkozást a gazdasági élet irányításába. (Elénk helyeslés és taps. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Malasits képviselő úr! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Igen t. képviselőtársaim hol Bud János, hol Mecsér András igen t. barátomra, hol valamelyik más barátomra hivatkoznak, mint akik különböző ideákat vetettek fel a gazdasági élet irányítására vonatkozóan. Tudtommal én vagyok a miniszterelnök, tehát, hogy melyik idea követendő, azt én vagyok hivatott eldönteni. Amikor az urak némelykor ideákat vetnek fel, azok az ideák mindig szimpátiával találkoznak nálam, már csak azért is, mert az ideák mindig aktivitást jelentenek, és mert 73. ülése 1.9 3 í május 7-én, hétfőn. minden képviselő úr jogosult itt, ebben a Házban ideáit elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Majd az élet és a kormány ezekből az ideákból kiválogatja azokat, amelyeket akceptálni leihet. (Egy hang a baloldalon [Mecsér András felé]: Na, most ötöst kapott! — Zaj. — Elnök csenget.) • Azt kérdezhetné valaki: mit tartok a legaktuálisabb kérdésnek gazdasági vonatkozásban? Amikor bemutatkoztam a t. Ház előtt, hangsúlyoztam, hogy én a sok magyarnak, a sok boldog magyarnak, a gazdaságilag megalapozott életet élő magyarnak akarok a miniszterelnöke lenni. Telepíteni akarok és nem kivándoroltatni. (Elénk helyeslés.) Viszszavándoroltatni akarom és nem elrekeszteni a hazatérő magyarságot a magyar földtől. (Elénk helyeslés.) Az igen t. ellenzék egyik szónoka kifogásolta, hogy ebben a tekintetben még semmi sem történt. Ezzel szemben állítom, hogy igenis történt, mert a földmívelésügyi miniszter úr az összes előkészítő munkálatokkal készen van, sőt már bizonyos összegek rezerváltattak is ezeknek a munkálatoknak megkezdésére és így azt mondhatom, hogy amit ő exeellenciája egy év alatt megtehetett, azt megtette. T. Ház! A telepítéssel kapcsolatos a hitbizományi reform is, amelyet feltétlenül szükségesnek tartok. (Helyeslés.) Éhez a kérdéskomplexumhoz tartozik mind az is, amit Kenéz ő exeellenciája, igen t. barátom a magyar népesedésről mondott. Egy nemzet, amely nem gondoskodik a maga népéről, egy nemzet, amely nem- istápolja az egyedeket, amely nem erősíti szociális, gazdasági és kulturális intézkedésekkel magát a népet, az az önmaga halálát készíti elő. (Ügy van! Ügy van!) Van egyke. Nem ma és nem tegnap, hanem már *• igen sok évre visszamenőleg aktualitást nyeri ez a kérdés a magyar életben, de megoldva ma sincs. Bejelentem, hogy még ebben a naptári évben a kormány konkrét intézkedéseket kíván tenni ennek az egyke- vagy egyse-vésze delemnek az elhárítására. (Elénk helyeslés és taps.) Nagy feladat, nehéz feladat ez, mert az eddig igénybe vett eszközök és módok nem vezettek célhoz. Egy nemzet, amely nehéz történelmi feladatokat kíván megoldani, mert erre magát elhivatottnak érzi, az jól vigyázzon, hogy miképpen nevelődik. A kultusztárca a legfontosabb magyar tárca. (Ügy van! Ügy van!) Nevelni kell az új magyar típust, magyarrá kell nevelni és gyakorlativá tenni, érzékeltetni vele az életet. Nem külsőségek után futó magyarokat, nem a költekezésnek dimenziójában megnyilvánuló kulturális életet élő magyarokat kell nevelni, hanem reálisan gondolkodó, ceruzával és papirossal a kézben élő magyar típust, aki amellett, 'hogy anyagi és öncélú életet tud élni, tud lelkesedni mindazért, ami magyar és magyar történelem. Az a kulturreform-politika, amelyet a kultuszminiszter úr ő exeellenciája inaugurált, folytatódni fog elsősorban a tankönyvek revíziója révén, (Elénk helyeslés.) mert ha beletekintek a tankönyvekbe, el kell szörnyülködnöm, mert azt látom, hogy ez a kérdés tulajdonképpen semmi egyéb, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mint üzletező könyvkiadók manipulációja. Uj könyvet adni, új embertípust, önérzetesebb, gyakorlatibb magyar típust nevelni, ez — ő excellenciájának a feladata. Mindezek után legyen szabad az egyes kép-