Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képviselőházának é\ őszintén nyilatkozni, (Halljuk! Halljuk!) és ez a katolicizmus kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom hogy istenfélő protestáns vagyok, és talán azért is, mert katona vagyok, rendkívül nagy devóeióval viseltetem a katolikus egyházzal szemben. Alkalmam volt látni mindazokat, akik irányítják a katolikus egyházat és ennek következtében dévócióm még .lobban fokozódott. Énrám és a magyar királyi kormányra, amelynek többsége katolikus, nem lehet ráfogni azt. hogy mi protestáns rezsimet inaugurálunk. (Ügy van! jobbfelöl.) Legutóbb is — s ezért, teszem szóvá ezt — a osanádi püsnök úr ő excelleneiája az ifjúság elhelyezésével kapcsolatosam a következő beszédet mondotta (olvassa): »Bizonyítsuk a polgári életben, hogy Krisztus tábora vagyunk. Hazánkban a katolicizmust nem lehet úgy kezelni« — mondotta a püspök — »mint törpe kisebbséget.« — (Ügy van! bal felől.) — »hanem csak úgy, amit múltjánál, számánál és törekvéseinél fogva a katolikusság jelent. Eddig mindig óvott attól ő excelleneiája, hogy az illetékes tényezőknél katolikusellenes célzatokat tételezzenek fel, de amikor olyan kínos meglepetések történnek, hogy öt állástalan közül csak egy katolikust neveznek ki — (Egy hang balfelöl: Szegeden!) — ne csodálkozzanak, ha a katolikusok eddigi állásfoglalásukat kénytelenek lesznek revízió alá venni. Az ország katolikus társadalma figyelmezteti az illetékes tényezőket, hogy a katolikus többség érdekeinek védelmére minden túlzás nélkül, de teljes önérzettel el vannak szánva.« (Egy hang bal felől: Egészen lojális!) T. Ház! Rendkívül örülök, hogy ő exoellenciája, akit nagyrabecsülni van szerencsém, ezt a beszédet elmondotta, mert végre módot találok azzal foglalkozni. Tudósok megállapítása szerint a nagy számoknak dinamikáguk van, ha tehát egy 66%-os katolikus többséggel állunk szemben, az automatikusan kell, hogy érvényesüljön s a kormánytól .teljesen távol áll az a szándék, hogy ez az érvénysülés be ne következzék. Ö excelleneiája, volt minisztertársam, ezen mosolyog, én azonban konkrét esetekre fogok hivatkozni, amelyek bebizonyítják állításom igazát. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A diplomás állástalanok közül elhelyeztetett... (Túri Béla: Alul kezdjük!) Méltóztassék az én logikámat akceptálni, mert én beszélek! Én az állástalanokról beszélek. Az állástalanok közül az igazságügyi tárca által elhelyeztettek 65.8%-a katolikus. Igaz, bogy Szegeden véletlenül több protestánst helyeztek el, mint katolikust, ugyanakkor azonban a pécsi tábla területén 10 katolikus és egy protestáns helyeztetett el. Ebből tehát az következik, hogy nem jó gyorsan levonni a konzekvenciákat, mert a 65*8% katolikus elhelyezésével az igazságügyminiszter úr véletlenül — mért nem tudatosan csinálta s nem is helyeselném, ha tudatosan csinálta volna (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) — az országos arányszámot pontosan betartotta. Éppen ezért nem helyes a^ püspök úr ő excellenciájának az a megállapítása sem, hogy a legkatolikusabb városról volt szó, mert én ismerek legmagyarabb városokat, de nem legkatolikusabb városokat, mert elsősorban magyarok vagyunk valamennyien. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Mi protestánsok mindenkor tisztelettel viseltetünk a katolicizmus iránt és tudjuk azt, hogy a számok dinamikája automatikusan megoldja a kérdést. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. '3. ülése 193A május 7-én, hétfőn. 227 En tehát az ilyen megállapításokat és azokat a vádaskodásokat, amilyeneket sokszor hallok, nem tartom helyeseknek, mert nem felelnek meg a valóságnak. Például a tábornoki karban 77% a katolikus, nem szándékosan, hanem véletlenül. Es én nagyon szeretném — ami a püspök úr ő excellenciájától nagyon távol áll, ha ezt a kérdést neki így referálnák és ha nem tendenciózusan referálnák. — azt szeretném, hogy a magyar politikai életben a valláskérdés ne játssza azt a szerepet, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) amelyet sokan szeretnének előtérbe tolni, nem mindig egyenes célzattal. (Ügy van! a középen) En a magam részéről bármilyen felekezet jogos kéréseit,^ mint magyar miniszterelnök, mindig a leglojálisabban magaméivá teszem, mert eltekintve attól, hogy a törvény is kötelez erre, lelkiismereti meggyőződésem is az, t. Ház, hogy így kell eljárnom, mert én a magyar összességnek vagyok miniszterelnöke, és a nemzeti egységet hirdetni és valósítani a katolicizmus támogatása nélkül alig lehet Magyarországon .(Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Sokan — és most újból rátérek egy másik témára — nem tartják helyesnek ennek a kormánynak a gazdasági politikáját. Dicsérik a kiváló pénzügyminiszter urat — négyszemközt valószínűleg jobban, mint nem négyszemközött — és kifogásolják azt, hogy felfogása ortodox jellegű. Mint amatőrnek —• és sokszor kivált kaotikus időkben az amatőröknek jobb a judiciumuk — az a tapasztalásom, hogy pénzügyi téren az a mérsékelt politika az egyedül helyes, amelyet a pénzügyminiszter úr képvisel. (Friedrich István: Elég adósságot csinál!) Elsősorban helyes ebben az országban, amelyben mi élünk, és amely pénzügyileg és gazdaságilag is kis tényező a népek versenyében. Akceptálom azt, hogy sok kifogásolni való vám, de itt álljunk meg egy szóra. A liberalizmus ideje alatt elhatalmasodott a tőke és majdnem, egyeduralkodóvá vált. Az ilyen tőke ellen való küzdelem az én dolgom is, az önök dolgával együtt. Szívesen kooperálok e téren, ha nem lesz ebből kár. De ebből a legmesszebb- menő konzekvencáikat levonni, majdnem antikapitalista álláspontot képviselni és sok vonatkozásban majdnem kommunista elvek alapján (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) bírálni ezt a politikát, nem tartom helyesnek, mert nem célravezető. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) Sokszor hangoztattam már, — és erre kérnem kell az ellenzék igen t. képviselőit is — hogy vigyázzunk a szóval. Valamennyiünknek lelki adottsága a magántulajdon szentsége, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) a munka értékelése. Nem tudunk hol megállani, ha ezt a bástyát egyszer áttörjük, és akkor azon r fogjuk észrevenni magunkat, hogy tulajdonképpen a baloldalinál is baloldalibb politikát követünk, (Ügy van! Ügy van!) amelyet a baloldal is elítél. Ha túldimenzionált a töke hatalma^ ha egyed uralomra törekszik, szembe kell szállni vele. Ha a tőke önző és nem a termelést, hanem csak önmagát szolgálja, szembe kell szállni vele. (Felkiáltások a baloldalon! Ezt kívánjuk mi is!) Ha öncélúvá válik ez a tőke és azt hiszi, hogy az a pár arany, amelyet egyik vagy másik bankár félretett mtaigának, az minden, az a cél: akkor szembeszállunk azzal a tőkével, mert a tőkének csak egy hivatása lehet, — lévén a nemzeti termelés eszköze — a nemzet szolgálatában állani. (Ügy 32