Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
16 Az országgyűlés képviselőházának világ földmíveseinek elitjéhez tartozik. Ha lelketlen módon magára hagyjuk, mint tettük eddig, akkor az a tékozlásnak a legesztelenebb módja, amely magában hordja a megtorlást.« Ennek a gondolatnak az érvényesítése az iskolásgyermekek sorozása, amelyet a magam részéről éppen ezért ismételten bátor vagyok a kormányzat figyelmébe ajánlani. Tavalyi költségvetési beszédemben megemlékeztem már arról, hogy vármegyém, JászNagy-Kun-Szolnok vármegye, kiválóan agilis főispánjának kezdeményezésére rövid pár hónap alatt a vármegye összes községeiben — 56 községben — megszervezték a Stefánia anyaés csecsemővédő egyesületet. (Helyeslés.) Az utolsóelőtti közgyűlési határozatnak megfelelően az alispán az évnegyedes jelentésében már beszámol a Stefánia-Szövetség működéséről. Kötelességet vélek teljesíteni, amikor az ezekben található adatokat egy-két szóval ismertetem a t. Ház előtt, annak bizonyítására, hogy igenis a Stefánia-Szövetség megszervezésével, az anya- és csecsemővédelem organikus kiépítésével milyen nagy számban tudjuk megmenteni a csecsemőket, mennyiben tudjuk a halandóságukat csökkenteni és mennyiben tudjuk a mortalitás rettenetes számait javítani. Nevezetesen, amíg Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyében a Stefánia fiókszövetségek alakítása előtt 1932-ben 2147 volt az egy éven alul elhalt gyermekek száma, addig 1933-ban csak 1402. Pontosan 745 gyermeket mentett meg tehát ez az intézmény egy év alatt az életnek. A hét éven aluli elhaltak száma 1932-ben 845, 1933-ban csak 487 volt, tehát majdnem a felére esett le a mortalitás száma, vagyis az összes 7 éven aluli gyermekhalálozások száma 1932-ben 2992, 1933ban csak 1889 volt. Ezeknél a fiókintézeteknél az egész elmúlt esztendőben orvosi tanácsban részesült terhes anya 2110 esetben, csecsemő 21.999 esetben, kisded 12.673 esetben. A védőnők az év folyamán meglátogattak terhest 4834 esetben, gyermekágyast 5109 ' esetben, csecsemőt 40.360 esetben és kisdedet 41.621 esetben. Magam, kerületemben közvetlenül figyelemmel kísérem a Stefánia fiókszövetségek működését és látom azt, hogy a mi okos magyar népünk a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb örömmel karolja fel ezeket az intézményeket. Nem igaz tehát az, amit a semmittevő emberek azért, hogy a munkaterhét magukról elhárítsák, szoktak mondani, hogy a magyar nép úgysem érti meg, úgysem akarja, húzódozik tőle. Nem igaz ez, mert minden anya nagy anyai szeretettel ragaszkodik gyermeke életének megmentéséhez és látja azt, hogy a Stefánia fiókintézetek, az orvosok és az óvónők részéről segítséget kap atekintetben, hogy gyermekét az életre nevelni tudja. (Csilléry András: Ezért fel kell emelni a Stefánia Szövetségnek adott állami hozzájárulást.) A magam részéről végtelen nagy örömmel fogom ezt megszavazni, mert tudom azt, hogy a Stefánia Szövetség tényleg nagy nehézségekkel küzd (Úgy van! Ügy van! a bálkÖzépen.) és ezt az építőmunkáját éppen az anyagi erők hiánya folytán kénytelen bizonyos fokig csökkent mértékben teljesíteni. (Csilléry András: És az intrikák miatt, amelyek ellene megnyilvánulnak!) Örömmel látom azt, ami ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a Stefánia Szövetség nemcsak csecsemővédelemmel foglalkozik, hanem a szülő nőknek is segítségére jön és szülőotthonok és szülőszobák létesítésével gondoskodik a szülés levezetéséről. 269. ülése 1934 május 1-én, kedden. Még csak két adatot vagyok bátor kiemelni. Nevezetesen azt, hogy Magyarországon elszomorító módon csökken a születések száma, úgy, hogyha mi — amiről később leszek bátor egy-két szóval megemlékezni — nem segítjük elő a mortalitás csökkenését, eljutunk abba a szégyenletes állapotba, hogy a magyar nemzet nem fog szaporodni, hanem ellenkezőleg számában vissza fog esni. Nemzetünk gyermekekben való megújhodás és szaporodás szempontjából meglehetősen előnytelen helyzetben van iőkép a környező államokkal szemben, pedig ha nézzük a születési arányszámot a múltban, akkor látjuk, hogy a múlt század utolsó évtizedének kezdetén Magyarországon 45 pro mille volt a születési arányszám, egyike a legjobbaknak egész Európában. Volt tehát bőven tartalékunk arra, hogy a kivándorlásból és a cseesemővédelem elmaradottságából bekövetkező liiányt pótolhassuk. Ez a szám 35 év alatt leesett 23-ra pro mille, tehát éppen a felére, Budapesten pedig 17-re pro mille és így országos átlagban közeledünk a 18-hoz, amely szám a nemzet kipusztulását jelenti. Ezzel szemben a környező államok sokkal magasabb születési arányszámot tüntetnek fel, és pedig körülbelül 45-Ön állanak ugyanott, mint ahol mi ezelőtt 40 esztendővel állottunk. Ha mi ebben a küzdelemben nem megyünk a nemzet segítségére, akkor el fog pusztulni a nemzet és pusztulásáért mi leszünk a felelősek. Legutóbb kaptam meg a szülészeti kormánybiztosnak, Tauf fer Vilmosnak nagyszerű munkáját, amely az Összes szülészeti probléma kat, annak egész anyagát évtizedekre, körül belül 50 esztendőre visszamenőleg feltünteti. Nagyszerű anyaggyüjtemény ez, amely — megint bátor vagyok erre utalni és ezt mondani — minden érző embernek gyönyörűséges olvasmányt jelent. Ez olyan harc, olyan küzdelem a nemzet érdekében, amelynek adatait látni magunk előtt annyi, mintha fegyverekkel szereljük fel magunkat, mielőtt harcba indulunk. Tauffer Vilmos, aki ennek a problémának a legkiválóbb, európai relációban is elismert apostola, aki ennek a kérdésnek már a szülészeti rendtartás életbehívása útján óriási eredményt biztosított, ebben a munkájában elénk tárja mindazokat a kérdéseket, amelyekkel ezzel kapcsolatban foglalkoznunk kell. Utalnom kell a bábaképzés fontosságára, a bábanaplók, jelentések, szülések, abortuszok ellenőrzésére. (Kóródi Katona János: Főkép a bábák ellenőrzésére!) A szülések bejelentése útján módjában van a hafóságnak ezt az ellen őrzést eszközölni, mert hiszen ha felállítjuk egy-egy községben a grafikont a születések száma tekintetében, akkor mindjárt meglátjuk azt, hogy az olyan mint a vérnyomásmérő. Ha az egyik községben visszaesik a születések száma, akkor ez okvetlenül a bábával, a szülés? nővel is bizonyos kapcsolatban van. (Kóródi Katona János: Be kell csukni a bábát!) Nagyszerű adatok vannak ebben a könyvben abban a tekintetben, hogy ha egy-egy községben a születések visszaesését vizsgáljuk és megnézzük azt, hogy ki ott a bába és hogy az nem volt-e büntetve valamilyen hasonló deliktum miatt, mindig rájövünk arra, hogy igenis az ottlévő hivatalos bába már valamilyen tekintetben vétett a születések tekintetében. Igen fontos ezzel kapcsolatban a szülőotthon-szisztémának kiépítése. Azt hiszem, az Országos Közegészségügyi Intézetnek nagyszerű apparátusával, kitűnő vezetőinek segítségével és — amint említettem — a belügy-