Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának í váló orvosai irányítják a küzdelmet, de nemes versengéssel küzd az egész orvostársadalom. A falusi orvos helyenként magárahagyatva a társadalom közönyének drótakadályain keresztül halad a cél felé, gyakran a megélhetés nyomorúságát szenvedve, de lángoló buzgósággal és kötelességérzettel. Gondolatok izzanak, egészen új, nemes tervek izgatják a termivágyók gondolkodását. Ezek az elgondolások nagyszerű megvilágításba kerülnek a népegészségügy iránt érdeklődők szemei előtt az Egészségpolitikai Szemle hasábjain. Bátor vagyok ezt a folyóiratot a Ház minden egyes tagjának figyelmébe ajánlani, mert az ott megjelenő cikkek a mai modern kérdéseket, egészségügyi problémákat annyira világosan és a legkiválóbb szakemberek feldolgozásában tüntetik fel, hogy mindazok, akik szociálpolitikával általában és különösen a népegészségügy kérdéseivel foglalkoznak, ezeknek a kérdéseknek minden egyes vonatkozását közvetlenül meg tudják ismerni és sajátmaguk tanulsága céljából kitűnő adatokat kapnak. Ezeknek a most aktuális népegészségügyi problémáknak egyik jelentős kérdése, amelyről már tavalyi költségvetési beszédemben is voltam bátor szólani, az iskolásgyermekek sorozásának a kérdése. Ennek a problémának időrendbe is első szóvivője, aki ennek a kérdésnek a megvalósításáért igazán nagyszerű küzdelmet folytat, Neuber Ede professzor Debrecenben, az antivenériás küzdelem miniszteri biztosa. Tavaly részletesen ismertettem az ő első évi tanulmányának, anyagának adatait, az idén már a következő tanév adatairól is beszámol igen terjedelmes kötetben, az 1931/32. tanév részletes vizsgálatainak adataival, amely terjedelmes munkát a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az Országos Természettudományi i Tanács segítségével adott ki. Neuber professzor munkatársaival 1612 elsőosztályos gyermeket vizsgált meg és az ő * adatai tényleg alátámasztják azt a törekvést, hogy ezeket a vizsgálatokat intézményesen terjesszék ki az egész ország területére és erre vonatkozóan javaslat kerüljön a törvényhozás plé. Ezekből az adatokból kitűnik az, hogy 1612 elsőosztályos gyermekből 36 volt pozitív szifiliszes, azaz a gyermekek 2.2% -a, ezenkívül 2.6%-uk erre a kórra gyanús, 322 gyermek tüdejében gümőkóros folyamat volt észlelhető, 4.2% pedig aktív tuberkulotikus; gonorrheában szenved 0.55%-a a gyermekeknek. Nem kell részletesebben kiemelnem, milyen rettenetes veszélyt jelent az egészséges fiatal generációra, ha ilyen súlyos betegségekben fertőzött gyermekekkel együtt töltik az iskolában napjaikat a fertőzésre különösen alkalmas kis gyermekek. Egy padban ül az egészséges gyermek a súlyos kórral inficiálttal s a szülőnek valóban aggodalommal kell eltelnie az ilyen adatok hallatára, rá kell eszmélnie arra a súlyos veszedelemre, amely gyermekeinek iskolába küldése révén nem,csak gyermekét, hanem esetleg az egész családot és környezetét érheti. Meg kell védeni az egészséges gyermekeket, az egészséges népességet és ezt nem lehet másképpen, csak úgy, ha az összes gyermekeket, akik az elemi iskola első osztályába kerülnek, sorozás alá vetjük. Ha ez a sorozás megállapítja, hogy némelyek tényleg fertőző betegségben szenvednek, ezeket el kell különíteni és különleges módon kell kigyógyításukról és annak megfelelően oktatásukról gon>9. ülése 193Jj május 1-én, kedden. 15 doskodni. Hivatkozom Herczeg Ferenc szavaira, aki egyik cikkében azt írta, hogy »semmitől sem szabad visszariadnunk, még a drákói szigortól sem, ha célhoz vezet, így a tanköteles gyermekek sorozásától sem, hogy a beteg gyermekek elkülöníthetők legyenek.« Teljesen igaza van, amikor pálcát tör e mellett a rendszer mellett. Neuber professzor — amint már tavaly bátor voltam röviden vázolni — négyféle metódust talál a sorozás eszközlésére. Az első a mintajárások kiépítése, a második a vándorszakorvosi bizottságok szervezése, a harmadik a vizsgálatoknak helyi-, hatósági- és iskolaorvosok titján való eszközlése, a negyedik az ország különböző gócpontjaiban vizsgáló központok létesítése, amely utóbbi az ő felfogása szerint — melyben magam is teljes mértékben osztozom — talán a legmegfelelőbb elintézés, mert megfelelő kórházakban, klinikákon ázott alkalmazható különböző vizsgálati eszközök lehetősége folytán a legszakszerűbben lehetne a vizsgálatokat végrehajtani. Azt hiszem, hogy egyelőre, kezdetnek olyan módon lehetne keresztülvinni az első osztályba lépő iskolaköteles gyermekek sorozását, hogy ezt a meglévő szervezet, a tiszti orvosok és más hatósági orvosok segítségével foganatosítsák. Amint értesültem, Debrecenben a város 117.000 lakosa első osztályba lépő gyermekeinek megvizsgálását, sorozását 8—10 orvos meg tudja csinálni, úgyhogy Magyarország 8 és */s millió lakosságát számításba véve azt mondhatjuk, hogy ezt 6—800 orvos rövid idő alatt el tudná végezni. Bátor vagyok a t. Ház figyelmébe ajánlani azt a nagyszabású munkálatot, amelyet Neuber professzor végzett és amelynek feldolgozása annyira instruktiv, hogy még a laikusnak is élvezetes olvasmány. Ha látjuk azt a nagy anyaghalmazt és adatgyűjteményt, akkor egyenesen imponálóan és kötelező erővel hat Neuber professzor indítványa, amely az iskolásgyermekek sorozásának propagálását tűzte ki célul. Jellemző azonban, hogy ma már éppen Neuber professzor hatása következtében az iskolásgyermekek megvizsgálásával egyéb helyeken is foglalkoznak, így Hódmezővásárhelyen, Derecskén, Pécsett, Gyulán, Jánoshalmán, Tatán kiváló orvosok eszközlik ezt. Éppen ezért, mert megvan erre az alap és megvan az érdeklődés, amint látjuk, az ország különböző helyein, központosítva ki kell ezt építeni minél szélesebb körben és meg kell valósítani ezeket a vizsgálatokat. Meg kell még jegyeznem, hogy Darányi Gyula professzor is igen mélyreható vizsgálatokat folytat ebben a témakörben és meg kell emlékeznem ezekről a nagy érdemekről, amelyek ő hozzá fűződnek. Egyébként alapot szolgáltat erre egy törvényhozási intézkedés, az 1921 : XXX. te. 7. §-a, amely gondoskodik a fertőzött gyermekek oktatásáról és a kultuszminiszternek ebben megadott felhatalmazás alapján ezt a kérdést törvényhozási úton tovább lehetne fejleszteni. Megint hivatkozom Herczeg Ferencre, a mindannyiunk által anynyira tisztelt és nagyrabecsült íróra, aki igazán gyönyörű szavakkal a következőket mondja (olvassa): »A nemzetnek nemcsak legnagyobb, de egyetlen gazdagsága ma a magyar nép. Ez a pompás, emberséges, munkabírásban, férfias erényekben és művészig képességekben oly kiváló parasztság bizonyára a