Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

14 Az országgyűlés képviselöházána, gyát csak az alispán és a vármegyei tisztviselők ténykedései képezhetik. Ennélfogva az alispánnak és a főispánnak azt az eljárását, hogy ezt az interpellációt a tárgysorozatba nem vették fel, a törvényesség szempontjából nem kifogásolhatom. Nagyon sajnálom, hogy ez a téma ott a közgyűlésen nem volt érinthető, mert a dolognak ilyenmódon való kezelése esetleg félreértésekre adhatottokot, de a törvényesség szempontjából kifogásolnom ezt nem lehet. A másik kifogás a főispán magatartása ellen az volt, hogy a főispán akkor, amikor Klein Antal ugyanezt az ügyet — ezt a patika-ügyet — az alispáni jelentés kapcsán akarta szóvátenni, Klein Antalt figyelmeztette, hogy erről az ügyről az alispáni jelentés kapcsán beszélni nem lehet. Klein Antal erre elállt a szótól. A főispán nem vonta meg a szót tőle, ő állt el a szótól. Az alispáni jelentések tárgyalásának keretei tekintetében (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) az egyes törvényhatóságoknál különböző gyakorlat fejlődött ki. Erre vonatkozólag a törvény nem tartalmaz direktívákat, de nem tartalmaz direktívákat Tolna vármegye szabályzata sem. Az egyes törvényhatóságok, például Budapest főváros és Pestvármegye, a polgármesteri, illetőleg az alispáni jelentést úgy értelmezik, hogy ennek tárgyalása keretében minden felszólalás és vita tárgyává tehető. A többi vármegye, — azt lehet mondani, kivétel nélkül — úgy értelmezi az alispáni jelentés körüli vitát, hogy vita tárgya lehet minden kérdés, amely az alispáni jelentésben foglaltatik, azonkívül minden olyan kérdés, amelynek elintézése a vármegye hatóságának hatáskörébe tartozik. E mellett az értelmezés mellett egészen kétségtelen, hogy a főispán eljárása ebben a tekintetben is kifogástalan volt. Az én nézetem, amely nem kíván irányadó lenni, — mert hiszen nem kívánom érinteni azt a gyakorlatot, amely az egyes vármegyéknél kifejlődött — az, hogy minden a vármegyét érdeklő közérdekű kérdés szó tárgyává tdhető az alispáni jelentés tárgyalása kapcsán. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Ismétlem, hogyha teljesen nem is osztom a főispán felfogását az alispáni jelentés tárgyalására vonatkozólag, a törvényesség szempontjából kifogás tárgyává nem tehetem. Most a másik kérdésre térek át és ezzel igen röviden végzek. Klein Antal képviselő úr ; a múltkor megint visszatért a gyógyszertárjog-adományozások kérdésére és újra azt állította, amit már előző alkalommal egy interpellációja kapcsán állított, hogy a gyógyszertárjogok adományozásánál engem illetéktelen befolyások vezetnek és irányítanak. Egy ízben már kijelentettem, t. Képviselőház, hogy ez nem áll meg. Teljes presztízsemet kötöm ahhoz, hogy soha. semmiféle illetéktelen ^befolyást nem engedtem érvényesülni. (Helyeslés.) Klein Antal képviselő úr konkrét adatokra hivatkozott. Nemcsak kérem, hanem egyenesen fel is szólítom a képviselő urat, hogy tessék ezekkel a konkrét adatokkal a nyilvánosság előtt előhozakodni, (Helyes'lés.) mert a közérdek szempontjából nem engedhető meg az, hogy ilyen gyanú lappangjon. ,^,, , Csak ezeket kívántam elmondani. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Erdődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! Nem óhan269. ülése 19éh május 1-én, kedden. tok a parlamenti illem ellen véteni akkor, amikor a költségvetési vita során előttem szólott üsillery András t. képviselőtársamnak beszédére érdemben nem reflektálok, de az ő általa felvetett probléma, — a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ kérdése kapcsolatban az ország egész hitelügyi kérdésével — olyan fontos és olyan nehéz előtanulmányokat megkívánó kérdés, hogy annak incidentaliter való elintézése most reflektálás alakjában lehetetlen volna. Egyúttal a t. Ház engedélyét kérem arra, hogy köznapi szakmámtól, a jogtudomány művelésétől, e felszólalásom során eltérjek és olyan kérdéssel foglalkozzauu amellyel talán inkább orvos-képviselőtársaimnak kellene foglalkozniuk. (Derültség.) De a népegészségügy kérdése (Temesváry Imre: Az orvos pénzügyi tudós, az ügyvéd meg orvos! — Derültség.) olyan fontos szociális probléma, amely mindenkit, aki az élettel közösséget vall és az életet magában az életben tekinti és nem elvontan felülről, vagy pedig egy dohos szoba mélyéből nézi, közelebbről kell, hogy érintsen és kell, hogy érdeklődését foglalkoztassa. Igyekszem ezzel a felszólalásommal is a most folyó költségvetési vita hangjához és stílusához alkalmazkodni, mert meg kell állapítanom, hogy bár a most folyó költségvetési vita a tizenkettedik, amelyben szerencsém van részt venni, de egynél sem lehetett konstatálni azt a komoly hangot, magas nívót és szakszerűséget, mint éppen a most folyó költségvetési vita során. Ezzel kapcsolatban önkéntelenül kell, hogy felmerüljön és megvitatásra kerüljön az a kérdés, amelyről az elmúlt években nemcsak nálunk, de nemzetközi vonatkozásban is annyi szó esett, a parlamentarizmus válságának a kérdése. Bátor vagyok utalni arra, hogy az interparlamentáris konferencia is egyik legutóbbi ülésezésén napirendre tűzte ezt a kérdést, és természetes, hogy miután csak érdekeltek, parlamenti emberek vettek részt ebben a vitában, egyöntetűen az az álláspont győzött, hogy a parlamentarizmus nincs válságban. A parlamentarizmus válságáról rendszerint azok beszélnek, akik a parlamenti életben egyéb, esetleg rajtuk kívül álló okokból, nem vehetnek részt, azonban a most folyó parlamenti vita is bizonyítéka annak, hogy a parlament igenis betölti azt a nemes hivatást és várakozást, amelyet a nemzet hozzáfűz. A parlament válságáról csak olyan esetben lehet szó, ahol az osztályérdekek, az önzés és a gyűlölség uralkodnak. A parlament rendszerint tükörképe, visszatükröződése a nemzet egységes életének, és amilyen a parlament, olyan a nemzet vagy megfordítva, amilyen a nemzet, olyan a parlament. Ha a nemzetben önmagában is a gyűlölség, az érdekellentét előtérbetolása, az egyéni érdek megvalósulása a domináns, akkor természetszerűleg a parlament is ennek a felfogásnak lesz a megvalósítása. Amint bátor voltam elöljárómban jelezni, egy-két egészségügyi kérdéssel, a népegészségügy problémáival és egy-két kulturális kérdéssel kívánok egészen röviden foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) Mind jobban és erőteljesebben indul a harc hazánkban a népegészség védelmére. A harc élén, mint vezérkari főnök, Scholtz Kornél áll és mellette kiváló munkatársai, az Országos Közegészségügyi Intézet, a szülészet, az antivenériás és a tüdő vész elleni küzdelem miniszteri biztosa, a Stefánia, az Állami Gyermekmenhely, az Oti. és a MabL ki-