Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

186 Az országgyűlés képviselőházának . nem emlékszem, hogy az utóbbi időben a mi nyersterményeinkre vonatkozó fuvarköltségeket lényegesen leszállították volna, tehát minél több kocsi van megrakva és kigörgítve, annál több bevétele van a vasútnak. Ennyivel a vasútnak nagyobb a bevétele, ugyanennyivel talán nagyobb a terménykereskedpnek is a bevétele, mert több kocsi, több vágón gabonának megvásárlása, továbbadása több üzletet jelent és manapság divat a kereskedelemben, hogy az olcsó áruért is körülbelül ugyanazt a nyereséget kívánja meg magának a kereskedő vagononként, mint amennyit megkívánt az értékesebb áruért két esztendővel ezelőtt. Nem százalék szerint, hanem kocsiszám szerint számítja az ő kereskedői hasznát. Elismerem azt is, hogy a nagyipar prosperál. Majd később talán rá fogok arra térni, hogy itt a nagyiparnál is vannak bizonyos kilengések. Előrebocsátom, hogy nem vagyok nagyiparellenes, egyáltalában nem vagyok iparellenes, mert nemzetgazdasági felfogásom azt diktálja nekem, hogy az ország minden foglalkozási ágát egyformán kell mérlegelni. A nagyipar a mezőgazdasághoz viszonyítva éppen olyan fontos ágazata az országnak és éppen úgy támogatásban kell hogy részesüljön bizonyos fokig, mint ahogyan támogatásban részesülnek a mezőgazdaság, a kisipar és egyéb ágak. De ténydolog, hogy a nagyipar az árakat igen jól tudta konzerválni. Amíg azt látjuk, hogy a mezőgazdaság terén a két évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva a búza ára felére, a rozs ára harmadára olcsóbbodott, addig a nagyipari cikkek ára nemhogy nem tartott lépést ezekkel az áresésekkel, hanem megtartotta a régi nívót» vagy sok tekintetben inkább még emelte is. Ehhez az állításomhoz tehát, amelyet a pénzügyminiszter úrnak ahhoz a kijelentéséihez fűztem, mondván, hogy a nagyobb áruforgalom a mezőgazdaság vásárlóerejét csak nagyon lényegtelenül javította meg, hozzá kell tennem azt is, hogy nemcsak ezek az előbb említett csökkent gabonaárak, a hihetetlen módon folyton leszálló állatárak, hanem a bolettának csökkenése is hozzájárult ahhoz, hogy a gazda bevételének értéke jóval kevesebb lett, mint volt. Mert ne felejtsük el, hogy ha kétszer akkora termése volt is a gazdának az elmúlt jó gazdasági évben, 1933-ban, mint volt 1932-ben, azért, minthogy nagy árzuhanások voltak mindenfelé mezőgazdasági árúban, a gazda Ibevétele mégsem növekedett annak ellenére, hogy kétszer akkora volt a termése és az állatállománya. A gazda vásárlóerejének ezt a csökkenését a Gazdaságkutató Intézet húsz egységgel jelzi, viszonyítva az 1925., 1926., 1927. éves háromévi átlaghoz, ha azt száznak minősítem. A pénzügyminiszter úr Royal Tyler úrral egyetemben megállapítja, hogy az agrárolló Magyarországon példátlanul súlyos, súlyosabb, mint Európa bármelyik országában. Ezzel szemben a Gazdaságkutató Intézet csak egyszerűen megjegyzi, hogy az agrárolló tovább tágul, de rögtön utánateszi, hogy a mezőgazdasági üzemi anyagok és szükségleti cikkek árai nagyjából változatlanok maradtak. A pénzügyminiszter úr, mint előbb említettem, a betétekre vonatkozólag azt az örvendetes hírt mondotta nekünk, hogy a Postatakarékpénztár kimutatása szerint három év alatt 50%-kal növekedtek a hetetek. A kormány működéséről kiadott kis zöld könyvecske márciusi száma, a legutolsó szám, amelyet Ï72. ülése 193% május A-én, pénteken. eddig megkaptunk, azt mondja, hogy 1932/33. gazdasági év júliusától 1933/34. gazdasági év április elejéig 400.000 pengővel kevesebb lett a betét, mint volt a megelőző évben és ha az utolsó hónapot, márciust vesszük, akkor ez a csökkenése 1933 márciusával szemben 342.000 pengő. Azt hiszem, hogy ha a mezőgazdaság vásárlóerejének gyarapodásával nem is kérkedhetünk a múlt évi kitűnő termés ellenére sem, akkor azt mondhatjuk, hogy a pénzügyminiszter úrnak az az álMtása, hogy a vásárlóerő konszolidálva van, hogy az stabil, nem áll meg. Es itta pénzügyminiszter úr szemben találja magát a Gazdaságkutató Intézet statisztikai adataival. Nem mondom, hogy ezek az előbb tapasztaltak után még teljes egészében fenntartandók, de mégis ez rávilágít arra, hogy nem kanalazzuk a tejfelt fenékig. Annál örvendetesebb a kormánynak az az ígérete, hogy a római hármas szerződésből származó előnyöket teljes egészében a termelőknek kívánja juttatni és amellett, hogy az államkincstár kockázatát kiküszöböli, a fogyasztókat is meg akarja kímélni. Itt a miniszter úr már másodízben hivatkozott expozéjában erre a római hármas szerződésre. Mi, mezőgazdák, igen nagy örömmel vennők, ha ez a hármas szerződés tényleg nagy előnyökett nyújtana az országnak, de azok után a hírek után, amelyek a legutóbbi időkben érkeztek, kissé óvatosaknak kell lennünk az örömünk kijelentésében. Május 1-i kezdettel az olaszok a marha és a baromfi beviteli vámját lényegesen felemelték és ezzel a bevitelt megnehezítették, 8—10 pengőre tehető az exportőrnek, a termelőnek ebből eredő export költségtöbblete, az állat súlya szerint pedig métermázsánként 50—100 pengőre. A baromfiexport pedig 35%-kai fog megdrágulni. Ezek olyan súlyos tételek, hogy ha ezeket mind nem tudjuk orvosolni azzal, hogy leküldjük oda a legfrissebb, legélelmesebb és legalkudozóbb feleket is, akkor a magyar mezőgazdaság óriási kárt fog szenvedni, a magyar állattenyésztés le fog zülleni, mert teljes lehetetlenség az, hogy az amúgy is nagyon alacsony állatárak mellett egy-egy marhánál maga az exportköltség métermázsánként 50—100 pengővel növekedjék. Ez teljesen illuzórikussá fogja tenni az Olaszországba való kivitelünket. Hogy pedig a baromfibevitel megdrágítása mit jelent a kisemberekre nézve, azt hiszem, e tekintetben szintén nem kell kommentár. Nem tudom, t. Ház, mi volt a kormány célja azzal, hogy két minisztere, a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter úr is hangoztatta, hogy a meglévő gabonakészleteket az új kampányra semmi szín alatt sem engedi átvinni. Ezek a kijelentések április 1-én hangzottak el. De ki tudja megmondani április 1-én, hogy milyen lesz a termés? Most, amikor már végigéltük áprilist, amikor már az ország jelentékeny részein a rozs nagyrészét kiszántották és már a búzát szántják ki a gazdák, már megítélhető, hogy valami nagyon kecsegtető termésre nincs kilátásunk. Ha a raktárkészleteket nézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy a raktárak, más évekkel szemben, majdnem üresek. Áll ez elsősorban a búzára. Rozsból még van egynéhányszázezer métermázsa raktárkészletünk. Ajánlatos volna, ha a kormány a rozsban ezeket a még megfogható készleteket tényleg megfogná az életre és a vetés céljaira. (Helyeslés a baloldalon.) Miért kell nekünk olyan nagyon könnyedén megváltoztatnunk kontingentális megálla-