Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 193U május U-én, pénteken. 187 podasaikat szomszédainkkal? Amikor például Ausztriával 750.000 métermázsa liszt kivitelére volt megállapodásunk, ugyanakkor az osztrákok — most nemrégen — kijelentették, hogy ők ezt a lisztmennyiséget nem tudják bevinni, hanem bevisznek a liszt helyett nyers búzát és elfogadják azt az átszámítást, hogy 280.000 métermázsa liszt helyett bevisznek 370.000 métermázsa 'búzát. Nem tudom, hogy ezek az adatok biztosak-e, de a hír szerint így van. Mindenesetre áll azonban az, hogy az osztrákok tényleg nagyon nem szívesen viszik be a lisztet, még pedig azért, mert akkor nem tudják foglalkoztatni malmaikat, amelyek teljesen kiürültek már a raktárkészlet tekintetében, nem tudják malmaik kapacitását kihasználni, nem tudják munkásaikat foglalkoztatni és azonkívül nem tudják növendékállataikat olcsó fehérnyedús abraktakarmányban részesíteni. Ha ők olcsó, 8 pengős búzát és 4 pengős rozsot visznek be, akkor a malomipari melléktermékek majdnem ingyen jutnak kezükre és mi magunk alatt vágjuk a fát, mert az osztrák önellátást mozdítjuk elő a mi kárunkra, mert az osztrákok állataikat, sőt a tőlünk vett egészen fiatal növendékmarhákat is könnyű szerrel felnevelik, kihizlalják és önellátásukra fordítják, Magyarország pedig elesik mindettől, elveszti ezeket az olcsóbb abraktakarmányokat, elveszti a malmok munkáját, elveszti a munkások ezreinek munkalehetőségét és így a magyar gazda kétszeresen adja meg ennek árát, mert olcsón kell eladnia és drágán kell termelnie. Hogy milyen nagy különbözet van a gyáripar terén például, mondjuk, a cséplőgépek árában, az élesen kitűnik abból, hogy míg például az állami gépgyárak által előállított cséplőgépek közül, amelyek pedig legelsőrendűek és az egész kontinensen a legjobban bevezetettek, sőt a tengerentúlra is viszik őket, egy 42 collos cséplőgép ára az állami gépgyár kalkulációja szerint 3200—3400 pengő, addig egy nagy magángyár vagy a legtöbb gyár is, amely kiakarja túrni a kontinensről, elsősorban Franciaországból és gyarmataiból az állami gépgyárak cséplőgépeit, 5450 pengőben határozza meg az önköltségi árat, tehát 2000— 2200 pengővel magasabban, mint ahogy az állami gépgyárak kalkulálják. (Kabók Lajos: Mert dömpingáron adják el az állami gépgyárak!) Dehogy dömpingáron! (Kabók Lajos: Kevesebbért adja, mint amennyibe kerül neki! Elpocsékolja az ország^ vagyonát!) Éppen a magángyárak lanszírozzák azt, hogy az állami gépgyárak dömpingáron adnak el, ez azonban nem áll. Ha az állami gépgyárak megtalálják számításukat és elég tisztességesen fizetik munkásaikat, — éppen Kabók képviselőtársam, aki velem együtt egyszer megtekintette az állami gépgyárakat, nagyon jól tudja, hogy micsoda rend és micsoda muskás jóléti intézmények vannak ott. (Kabók Lajos: Micsoda éhbérek vannak! Majd beszélek róla! Még kenyeret sem tudnak eleget enni az állami gépgyárban dolgozó munkások! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem mondható, hogy dömpingáron 'adja az állami gépgyár a gépeket. Ezután az apró nagyipari versengési vita után áttérek a pénzügyminiszter úrnak egy kijelentésére, azaz egy fájdalmas felsóhajtására expozéja nyomán ; amikor arról panaszkodott, hogy a nemzetközi konferenciák nem tudnak multilaterális alapon megfelelő egyezményhez, eredményhez jutni, hogy a világgazdasági krízist valamiképpen letudják vezetni. Ki hinné ma, hogy az egyes államok olyan könnyen feladják saját előnyeiket, hogy harmóniába tudjanak lépni hamarosan mas államokkal, amelyeknek külön, más érdekeik ^vannak. Erre számítani nehezen lehet. Legjobban látjuk ezt a most lefolyó római kísérletnél, ahol csak trilaterális megállapodás, szerződés jön létre, hogy ott mégis milyen nehezen mennek a dolgok. Látjuk, hogy azok a nagy kijelentések, hozsannák, hogy rést ütöttünk az autarchián, nem válnak valóra, mert ahelyett, hogy rést ütöttünk volna, amint a legújabb hírek jelzik, inkább megdrágítottak a vámot; nem könnyítettek, hanem drágítottak. Ezzel szemben ott áll egy másik hatalom, egy negyedik hatalom, amelynek már gondot okoz ez a hármas szerződés és megállapodás is és igyekszik egy ötödik hatalommal, a hatunkban állandóan nyugtalankodó hatalommal való bilaterális megegyezésre, amely reanézve igen nagy előny, mert természetesen o, a hatalmas szerződő fél, még könnyebben rá tudja nyomni hegemóniáját a gyengébb szerződő félre, mint a nagyobb társaságban levő multilaterális alapon szerződő államcsoportra. Nekünk tehát rendkívül óvatosaknak kell lennünk szerződéseinkben és a sokat hangoztatott öncélúságunkat nagyon meg kell óvnunk, mert nekünk mindig rendelkeznünk kell szabad elhatározásunk felett, amint a dolgok mutatják. (Kóródi Katona János: Egy kicsit hangosadban, a gyorsírók nem hallják! — Temesváry Imre: Halljuk! Halljuk! Nemigen hallatszik!) Éppen ezért helyesen állapította meg beszédében Ernszt Sándor t. képviselőtársam, hogy nem elég egy kisebb állammal szorosabb kapcsolatba jutni, mint Ausztriával, nem elég a hármas szerződés Olaszországgal és Ausztriával együtt, hanem azon kell igyekeznünk, hogy még más társakat is keressünk, olyanokat, akik mivelünk harmóniában meg tudnak lenni: és hogy északkelet felé pillant és annak az államnak a részvételét akarná látni ebben a csoportosulásban, amely annyi száz éven keresztül a magyarokkal állandó barátságban volt, az egészen természetes dolog. Amint látjuk, mindenütt körülöttünk alakulások mutatkoznak, itt van a kisantant s az utána alakult Balkán-blokk, mindenütt formálódik a jelenből a jövő. Hogy le ne maradiunk, nekünk is bizonyos irány felé kell haladnunk. Ez az irány nem lehet más, mint amelyet a magyar alkotmányosság teljessége nyújt. A magyar alkotmányosság teljessége nedig csak akkor áll helyre, ha Szent István koronáját annak a fején látjuk, akit ez a korona legitim módon megillet, ha végrehajtjuk a restaurációt, mert ez az a bizonyos operációs bázis, ez az első etán, amelyről elindulhatunk további küzdelmeinkre. Mivel nem látom, hogy a kormány erre az onerációs bázisra helyezkednék, p költségvetést nem fogadom el. (Taps a, balkőzépen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kéthlv Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előttem szóló képviselő úr agrárbajokkal foglalkozott, mint nagyon sokan már a költségvetési vita alatt. Magam is agrárba.iokkal akarok foglalkozni, de az agrárlakosságnak azzal a rétegével, amelyről egészen jól érthető okokból ebben a vitában alig esett szó, s ami esett, az is kizárólag ezekről a padokról. Ez a réteg a falusi munkásság, az egészen kicsi falusi emberek rétege, amelynek problémái iránt ebben a Kép26*