Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

182 Az országgyűlés képviselőházának 272. ülésé 193 U május 4-én, pénteken. Említettem azt is, hogy bizonyos egyéniesített rendszerre van szükség, és elismerem, hogy vannak egyes esetek, amikor olyan védett adósokkal szemben, akik megmenthetők és akik minden kíméletet megérdemelnek, olyan részről történik a védettség törlése iránt fellépés, amelynek ha likvidációra kerül is a birtok, sem volna ezidőszerint a mai nehéz helyzetben kilátása arra, hogy teljes kielégítést kapjon. Ezekre a tárgyi és egyéni szempontokból erősen körülhatárolt esetekre vonatkozólag egy rendelettervezet van készülőben, amellyel az igazságügyminiszter úr előadásában a holnapi minisztertanács fog foglalkozni, és én azt hiszem, hogy a megfelelő rendelkezés a jövő hét folyamán napvilágot fog látni, (Helyeslés.) Előre hangsúlyozom azonban, hogy kivételes esetekről van szó, tárgyi kritériumok által körülírt keretekben és az egyéni méltányossági szempontokat is mindig figyelembe véve, tehát úgy azt, hogy a hitelező helyrehozhatatlan kárt ne szenvedjen, mint pedig azt, hogy az adós megmenthető legyen, és meglegyenek azok a méltányossági motívumok, amelyeknek alapján megérdemelje a segítséget. Ilyen esetekben bizonyos halasztás lehetősége elől, azt hiszem, nem fogunk elzárkózni. (Helyeslés.) T. Ház! A hitelügyi problémákkal kapcsolatban szólnom kell bankszervezetünk kérdéséről is. Ebben a kérdésben többízben leszögez-" tem már felfogásomat, de egészen csodálatos félreértések nyilvánulnak meg a sajtóban, úgyhogy az embernek néha az az érzése, hogy: Man merkt die Absicht und wird aber bestimmt. Nyilatkozatok jelennek meg, amelyeknek tartalma homlokegyenest ellenkezik azoknak felcímével, így hozták már azt is, hogy én a fúzió ellen nyilatkoztam, hozták azt is, hogy a Pénzintézeti Központ igen érdemes elnöke a fúzió ellen nyilatkozott, holott mind a ketteii a fúzió mellett nyilatkoztunk és ezen a helyen is vagyok bátor újból leszögezni azt, hogy bankszervezetünk egyszerűsítését és átszervezését szükségesnek tartom, (Helyeslés jobbfelől.) de ezt is, mint minden pénzügyi intézkedést, kellő előkészítéssel kell megtenni. Az előkészítést azonban olyan gyorsan igyekszem tenni, ahogy csak lehet, mert minél előbb tudjuk ezt a problémát megoldani, annál nagyobb áldás lesz a magyar közgazdasági életre. T. Ház! Itt olyan felszólalások is hangoztak el, hogy ezzel az átszervezéssel kapcsolatban, illetve azokkal az intézkedésekkel íkapcsolatban, amelyéket a magyar kormány tett a mai hitelszervezet alátámasztása érdekében, — és amely intézkedéseik, azt hiszem, sikeresek is voltak — az államnak bizonyos ingerenciát kellett volna biztosítania magának a bankok , vezetésében. En ennek nem vagyok híve. (Friedrieh István: Isten őrizz! — Helyeslés balfelől.) Nem vagyok híve azért, mert részt vállalni egy banküzletben, nemcsak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket is, (Úgy van! Ügy van! johbfelől.) olyan kötelezettségeket, amelyeket a szegény magyar állam elviselni nem tud. (Eckhardt Tibor: A miniszter úr a kötelességeket már elvállalta, csak a jogokat nem hajlandó vállalni! Ez a különbség! — Zaj.) Történtek itt támadások abban a tekintetben is, hogy a magyar hitelélet centrális szervei, a Jegybank és a Pénzintézeti Központ, nem töltik be szerepüket, sőt elhangzott egy olyan felszólalás is, amely szerint itt törvényszegés történt és ennek következtében a legradikálisabb intézkedésekkel kell ezen intézmények tekintetében rendet teremteni. Erre a felszólalásra két okból nem kívánok reflektálni. Először azért, mert az igen t. javaslattevő képviselő úrnak egyik képviselőtársa már kijelentette a maga és elvbarátai nevében, hogy ezekkel az indítványokkal és kijelentésekkel, sőt azoknak indokolásával nem azonosítja magát, másrészt azért, mert az illető igen t. képviselőtársam maga is igen szeretetreméltó nyíltsággal azt mondotta, hogy ő mint laikus szólalt fel ebben a kérdésben. (Derültség. — Berki Gyula: Ki van húzva a méregfoga! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) T. Ház! Valutapolitikánkról különösebb nyilatkozni valóm nincsen. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Azok az adatok, amelyeket bizonyos beállítások cáfolása céljából felhoztam, — azt hiszem — igazolják azt, hogy az az út, amelyen haladtunk, helyes volt- Ezen az úton haladunk továbbra is, mert célom az, hogy a pénzérték vásárló erejét, amely minden rendezett gazdasági tevékenység alapja, továbbra is biztosítsam. (Eckhardt Tibor: Keális az, hogy a pengő jobb, mint az angol shilling? — Zaj.) i Igen t. felszólalt képviselőtársaim részéről több általános szempontiból, mondhatnám talán, politikánk általános beállítottsága szempontjából is támadásokban részesültünk. így többek között megkaptuk azt a szemrehányást vagy vádat, hogy nincs a mi pénzügyi és gazdasági politikánkban fantázia vagy koncepció. Hogy mi ennek a politikának célja, azt majd a végén fogom megmondani. Fantázia és fantazmagória között azonban méltóztassanak mindig különbséget tenni, mert elvégre ötletekkel én is tudok szolgálni. Ha az Erzsébet-sugarút ellen voltam is, ad absurdum vive a dolgot, azt is mondhattam volna, hogy ha^ olyan nagyon kívánatos egy ilyen nagyszabású építkezés, akkor csináljunk már igazán valami alaposat és segítsünk például azon a bajon, hogy Budapest rosszul épült, hogy a gyáröve északra van a várostól, {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ahonnét a rendes szélirány állandóan a városba hozza a kormot, építsük tehát fel újra az egész Budapestet a gyáraktól északra. (Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Ne tessék kísérletezni, mert nagyon tetszik az ötlet!) Ilyen ötletekkel végeredményben mi is szolgálhatnánk, nekünk azonban a realitásokat kell lemérnünk, nekünk azokkal a dolgokkal kell foglalkoznunk, amelyek magvalósíthatók. Mert — sajnos — a helyzet olyan, amint valamennyi minisztertársam igazolhatja, hogy a mi időnknek igen jelentős hányadát ilyen fantazmagóriák ellen való küzdelem foglalja le. (Friedrich István: Ezt elhisszük! — Zaj.) Egy másik ilyen vádpont az volt, hogy túlságosan óvatos és bátortalan a mi politikánk. Beszédem elején már utaltam arra, hogy a sorsnak abban a kitüntetésében részesültem, — annak nevezhetem — hogy részt vehettem a háborúban, láttam a háborút, mely felejthetetlen nyomokat hagyott mindenkinek a lelkében. A háborúból emlékszem egy epizódra, amely akkor történt, amikor már össze voltak keverve az osztrák-magyar és a német csapatkötelékek. Támadás indult meg a mi részünkről, amely két ponton volt keresztülviendő. Két magaslatot kellett elfoglalnunk, az egyikkel szemben állott egy osztrák-magyar zásizlóalj, a másikkal pedig szemben állott egy német