Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. zászlóalj. A tüzérségi előkészítés 9-től 11 óráig tartott és 11 órakor kellett volna a csapatoknak rohamra menniök. Az osztrák-magyar zászóalj rohamra is ment és el is foglalták — azt^ hiszem — valami 40%-os veszteséggel a kitűzött állást. Ugyanakkor, amikor ez a zászlóalj rohamra indult, a német zászlóalj parancsnoka, egy százados, betelefonált a brigádparancsnokságra és azt mondotta, hogy ő nem támad. Nem támad pedig azért, mert a tüzérségi előkészítés nem volt megfelelő. Konsternáció támadt a parancsnokságon, de a brigadéros bölcs ember lévén, engedett, -még egy órái tüzérségi előkészítést adatott s egy óra múlva néhány embernyi veszteséggel a német zászlóalj besétált az állásba. (Zaj. — Friedrich István: Tehát ebből mi következik? Az, hogy rossz volt a vezetés.) Ebből az esetből nekünk is le kell vonnunk a tanulságokat. (Erdélyi Aladár: A vezetés körül voltak bajok!) Nem huszárstikliket kell csinálnunk, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) (hanem az összes fegyvernemeket akcióba kell tennünk, (Zaj. — Elnök csenget. — Erdélyi Aladár: Ügy van! A vezetésnél volt a hiba!) mert minden erőltetett intézkdés igen sok exisztencia pusztulásával járhat. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt is felhozták a. mi politikánkkal szemben vádpont gyanánt, hogy a szociális érzék hiányáról tesz tanúságot. Az előbb röviden utaltam az adóügyi intézkedések sorára, most pedig csak a gazdavédelmi rendelkezésnek arra az egy pontjára vagyok hátor utalni, aihol a legkisebb exisztenciák, a tízholdasok terhét jelentékeny mértékben az állam, a közösség vállalta magára. Ha ez nem szociális érzék, akkor nem tudom, mi nevezhető annak. (Ügy van! Üny van! jobbfelől.) Hallottam azt a vádat is, — és ez talán inkább már az én szerény személyemnek szól — hogy a mi politikánk észpolitika, a kritikus ész politikája és nincs henné szív. Azt hiszem, hogy akit jó- vagy balsorsa — nem tudom, hogyan nevezzem — erre a helyre sodort, ahol mi vagyunk, annak bizonyos távlatból kell szemlélnie az eseményeket és szívének rezdüléseit is ehhez mérten kell beigazítania. Nem 'szabad rövidlátónak lennünk és csak azt a nyomort látnunk, amely mellettünk van, hanem távolabbra is kell tekintenünk. Mert egy nemzet igen sok egyedből áll. olyanokból is, akiknek a panaszát nem hallja az ember és nemcsak a jelenből áll, hanem magába foglalja a múlt tradícióit, a jövő kilátásait és a jövő generációkat is. Nekünk nemcsak a mai generációnak azokra az egyedeire kell néznünk, akik sebeiket mutogatják, hanem figyelembe kell vennünk az itt élő polgártársaink összességét és a jövő generációk hosszú láncolatát is. Aki a politikát államférfiúi szemmel akarja csinálni, annak a szíve, igen t. uraim, az egész nemzeté kell, hogy legyen (Helyeslés jobbfelől.) és nem szabad, hogy érzelmeit talán érzelgősen elpazarolja a közelállókra. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés, taps' a jobboldalon és a közéven.) Most jövök azután egy olyan ponthoz, amelynél nem tudom, hogy melyik váddal szemben védekezzem, mert igen t. felszólaló képviselőtársaim egy része a másik irányban haladni kívánó nemzet elé fogott r liberális mozdonynak minősített, a másik része pedig quasi az intervencionizmussal gyanúsított és annak a hívéül állított be, olyképpen igyekezvén lefesteni gazdaságpolitikánk beállítását, ülése 1934 május 4-én, pénteken. 183 mintha az az individualizmus leáldozásával számolna és az individualizmus nagy eredményeit kétségbevonva, azzal gyökeresen leszámolni kívánna. (Friedrich István: Soha olyan jól nem bántunk miniszterrel, mint önnel, miniszter úr! — Felkiáltások jobbfelől: Meg is érdemli! — Zaj. — Elnök csenget.) Én csak a tényeket szögezem le, mert bevallom, ezek a kifogások igen konciliáns, igen urbánus formában történtek és egyáltalában nem érzem magamat 'bántva, de én is bátor vagyok ezekkel szemben leszögezni a magam álláspontját. (Friedrich István: Mi volt itt Wekerlével, meg Bud Jánossal, szegénnyel! — Derültség.) Azt hiszem, álláspontomat igen élesen körvonalaztam már bevezető beszédemben is, amikor azt mondottam, hogy az államhatalom nem kíván maga gazdálkodni, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) de ellenőrző és irányító tevékenységet kíván magának fenntartani. (Erdélyi Aladár: Ezt kell végrehajtani!) Abban a kérdésben talán még az ebben a pártban ülő urak között is vannak nézeteltérések a nüanszokban, (Meskó Zoltán: Ott van sok nüansz!) hogy mekkora mértéket kell alkalmazni az intervencionizmusnak, kétségtelen azonban az, amit Bud János igen t. képviselőtársam mondott, hogy a kapitalizmust valahogyan meg kell nemesítenünk (Ügy van! Üny van!) és a szolidarizmus szellemével kell átitatnunk. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez az az út, amelyen a mi gazdasági politikánk jár. Mi nem tagadjuk meg az egyént, mi az egyénnek lehetővé akarjuk tenni, 'hogy boldoguljon. (Elénk helyeslés.) Pénzügyi politikánk pedig egészen egyenes úton jár — pénzügyi politikánk is és hitelpolitikánk is — és ez az egyenes út: az egyensúly fenntartása, úgy monetáris, mint állampénzügyi tekintetben a bizalom atmoszférájának helyreállítása, (Elénk helyeslés jobbfelől) mert az egyének nem tudnak dolgozni, ha nem bíznak egymásban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A bizalom és a becsület atmoszféráját akarom helyreállítani. (Eckhardt Tibor: Ki rontotta el? — Jánossy Gábor: A gazdasági helyzet!) Nem fogok elcsábulni a különböző ciroei hangoktól, 'melyek például Fenyő igen t. képviselőtársm szájából hagzottak el, (Derültség), aki engem erről az egyenes útról igen szép képekkel kívánt eltéríteni. Nekem, igen t. uraim, eszembe jut az Odysseia, amelyet ifjú korunkban tanultunk. Ügy vagyok nemcsak az ilyen, hanem egyéb csábításokkal szemben is, amelyek, bevallom, néha egészen tetszetősen hangzanak, hogy inkább odakötöztem magam az árbochoz, (Rakovszky Tibor: Melyikhez?) de nem engedem, hogy ezek a hangok eltérítsék a mi hajónkat attól az úttól, amelyen haladnia kell. (Friedrich István: Weisz Fülöp az árboc! — Derültsén-) Két sora az Odysseianak még mindig a fülembe cseng, alhol ezt mondja: TiolXà 8' o y'tv TtóvTW ndd'tv alyea ov /ara ifvttóv, âovv/usvoç ïjv re xpvxW' *cà vnarov ttatoiov. {Elénk tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — Rakovszky Tibor: Szegény gyorsírók! — Derültség. — Jánossy Gábor: Ez az én stílusom! — Derültség. — Meskó Zoltán: Fordítsa le, ha tudja! — Erdélyi Aladár: Nausiká-ra vagyok kiváncsi! — Derültség.) Odysseus sokat szenvedett a tengeren az