Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-272
Az országgyűlés képviselőházának 272. bizonyos megállapításokat tegyünk, hogy legalábbis akkor, ha a lehetőség megnyílik, tudjuk azt, hogy minő célokra fogjuk fordítani az előteremthető tőkéket. A kereskedelemügyi miniszter úr a pénzügyi bizottságban tartott beszédében foglalkozott, ezekkel a, főleg az ő tárcája keretébe tartozó problémákkal és igen helyes megállapítást tett, amikor azt mondotta, hogy az útproblémának a legfontosabb része a bekötő utak kiépítése, (Elénk helyeslés és taps ) mert a mezőgazdaság értékesítési problémájának megoldásához igen nagy mértékben fogunk ezzel közeledni. A kereskedelemügyi miniszter úrtól fogják majd a képviselő urak meghallani, hogy mi történt ezen a téren azoknak az aránylag szerény eszközöknek ellenére is, amelyek rendelkezésre állanak, és hogy milyen szívósan, céltudatosan és lépésről-lépésre törekszik a kormány megoldani ezt a problémát a bekötő utak hálózatának kiépítésével. En ehhez a felfogáshoz a legteljesebb mértékben csatlakozom és leszögezem, hogy a legfontosabb problémának a megfelelő utak kiépítését tartom. (Elénk helyeslés és taps.) Hallom, hogy egyes helyeken igen dicséretes helyi kezdeményezések történtek. Amely község lakosságában megvan az áldozatkészség, ott igen kis eszközzel és támogatással ezeket az arány- , lag egyszerű építményü és kisebb költséggel járó utakat meg lehet teremteni. (Ügy van! Ügy van!) Ezen az úton is felhívom tehát az egyes helyi érdekeltségek és főleg a helyi társadalom vezetőit, hogy próbálják megszervezni ezt a kérdést, amelynek kivitelére a kormányban mindig kész segítő kezet találnak. (Helyeslés.) A másik fontos beruházási probléma az autó- és idegenforgalom szempontjából fontos nagyobb transzverzális utaknak és az országok közötti összekötő utaknak a kiépítése, amelyek között első helyen áll a már Kecskemétig kiépített út meghosszabbítása Szeged felé. Ide tartoznak a más külföldi országokkal való öszszeköttetést biztosító azok az útjaink, amelyek a Balaton forgalmát is hivatva lesznek emelni. Ezek a problémák mind kidolgozás alatt állanak; a részletekről nem az én hivatásom nyilatkozni. Ezt tartom a második legfontosabb beruházási kérdésnek. A harmadik probléma, amely ugyanilyen sürgősen jelentkezik a beruházások terén, az Államvasutak felépítményének felújítása, különösen pedig az Államvasutak sínanyagának felújítása és kicserélése. A negyedik, amely a földmívelésügyi tárca keretébe tartozik, a vízihálózat kiépítése, főleg a Tiszavidék értékesítési viszonyainak elősegítésére. Erre a négy célra kell beruházási politikánkat koncentrálnunk, és mindesetre azon leszünk, hogy ebben a gyümölcsöző, egyedül gyümölcsöző irányban haladjon majd azoknak az összegeknek felhasználása, amelyeket remélem, az idők multával elő fogunk tudni majd teremteni. En azonban azt vallom, hogy amint minden intézkedést és pénzügyi műveletet kellőképen elő kell készíteni, a beruházások céljaira szolgáló tőkék előteremtése terén is előkészítő munkát kell végeznünk, hogy minél nagyobb legyen az a forrás, amelyből meríthetünk. Éppen ezért a tőkeakkumulációnak, a tőke felgyülemlésének megkönnyítésére kell törekednünk. Ennek megkönnyítése természetszerűleg már hitelügyi intézkedéseket von maga után. ülése 19$4 május 4-én, pénteken. 181 A hitelbiztonság visszaállítása az egyik legfontosabb problémája a magyar közéletnek (Ügy van! Ügy van!) és ennek természetszerűleg kapcsolatban kell állnia azzal is, hogy bizonyos mértéket kell tartanunk az adósvédelmi intézkedésekben. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az az intézkedés, amelyet az ősz folyamán tettünk, amikor a védett birtok intézményét megteremtettük, azzal az eredménnyel járt, hogy végre körülhatárolódott a probléma és meg tudtuk állapítani, hogy 'mennyi a veszélyeztetett exisztenciák száma. Megállapíthattuk, hogy kereken 88.000 a védett gazdák száma, akiknek igen nagy hányada meggyőződésem szerint megmenthető (Úgy van a középen.) és eleget tud tenni kötelezettségeinek, de természetszerűleg vannak és lesznek mindig olyanok, akiken semmiféle intézkedéssel sem tudunk segíteni. (Ügy van!) r A legrosszabb helyzetben levőkhöz arányosítani a védelem mérvét a leghibásabb politika volna, inert egyrészt elviselhetetlen terheket jelentene a közre, másrészt aláásná a hitelbiztonságot és azonkívül olyan indokolatlan előnyt nyújtana a jobb helyzetben lévő számára, amilyent a mai viszonyok között magunknak megengedni nem jogosult és nem is erkölcsös. (Ügy van!) Leszögeztem költségvetési bevezetőbeszédemben azt is, hogy a generalizáló védelemben meg kell állnunk s most meg kell keresnünk azokat a módokat, amelyek mellett individualizálva, egyénileg tudunk a. problémával foglalkozni. (Helyeslés balfelől. — Rassay Károly: Likvidálnunk kell!) Itt kell szólnom ennek egyik módjáról, az úgynevezett mezőgazdasági egyességi eljárásról. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) A mezőgazdasági egyességi eljárásról téves fogalmak terjedtek f el. Amikor a kormány bejelentette a 14.000. számú rendeletet, már utaltam arra, [hogy az egyességi eljárás a végleges rendezés . egyik útja, tehát az átmeneti állapotnak egyik alfaja, megkeresése annak, hogy miképpen lehet végleg rendezni egy bizonyos gazdának a tartozását. (Eckhardt Tibor: Kitelepítik, mielőtt a rendelet megjelenik! — Halljuk! Halljuk!) Egyességet csak úgy lehet létrehozni két fél között, ha mindegyik teljesít valamit. Az egyik azt, hogy enged (Ügy van! jobbfelöl.) vagyis valamilyen méltányos engedményt ad a fizetésben, a másik azt. hogy kötelezettséget vállal magára. De, amikor az adós semmi kötelezettséget nem akar vállalni magára, akkor az egyességnek logikai alapja hiányzik. (Eckhardt Tibor: Hol a rendelet? Az embereket dobálják ki a birtokból s a rendelet még nincs meg!) Éppen azért, mert kétéves átmeneti időt kreáltunk, amely kétéves átmeneti idő alatt igen mérsékelt fizetést írtunk elő, amely mérsékelt fizetés csökkentéséről nen^ lehet szó az egyességi rendeletben, mert az a végleges rendezés céljait szolgálja, nem hiszem, hogy bármilyen mulasztás is történt volna részünkről, mert hiszen a végleges rendezés módjainak megteremtésére még megfelelő idő áll előttünk. Ennek ellenére a helyzet az, hogy az igazságügyminisztériummal együtt készítjük ennek a rendeletnek a szövegét, amelyet azután az érdekeltségek megvitatása alá fogunk bocsátani. (Eckhardt Tibor: Hat hónap nem volt elég?) minthogy igen komoly és hitel jogi struktúránkba mélyen belevágó intézkedésekről van szó. (Ügy van! Ügyvan! — Mozgás. — Eckhardt Tibor: Ha egy bank került volna bajba, mar régen meg volna a rendelet. — Elnök csenget.)
