Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

l80 Az országgyűlés képviselőházának % sek, amelyeket a mi kormányunk, de részben még az előző kormány tett és amelyek a közterhek fokozását és ezáltal a bevételek szaporítását célozták, igen nagy mértékben emelték az egyenesadók arányát, úgyhogy ezidőszerint 34 százalék az egyenes adóknak az Összbevételekhez való aránya, tehát olyan arány, amely lényegesen meghaladj a a környező államok egyenesadóbevételeinek a közszolgáltatási bevételekhez való arányát. Ebből a szempontból tehát a mi adórendszerünk nem mondható antiszociálisnak. Annyi bizonyos, hogy a szociális szempontok érvényesülése különösen az olyan időben, amikor igen sokan a létminimum körül tengetik életüket, fokozott mértékben szükséges. Azok a részíetintézkedések, amelyeket adóügyi téren tettünk, ebbe az irányba tendálnak. Nem akarom most azokat felsorolni, de bizonyára méltóztatnak emlékezni arra, hogy tavaly egész sorát tettük meg az olyan adóügyi intézkedéseknek, amelyek a kisemberek terheit enyhítették, illetve bizonyos emelésekből kivették őket. (Eckhardt Tibor: Az egyszoba-konyhás házadó borzasztó dolog!) Az egyszoba-konyhás, illetőleg legfeljebb két lakrésszel bíró és kizárólag a tulajdonos által használt házaknak, a kisházaknak száma Magyarországon 890.000 és ezeknek állami házadó-terhe körülbelül 8 és x

k millió pengő, tehát nem egészen tíz pengő házankint, amely összeg, mint állami adó, túlzottnak nem mondható, ellenben a községi és egyéb pótadók és járulékok összege szökteti azt fel. De méltóztassanak arra gondolni, hogy végül is a község igényeinek kielégítése elsősorban a község háztulajdonosainak javát szolgálja, úgyhogy ezeknek a községi terheknek túlnyomó része kell hogy ezekre a házakra nehezedjék. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy mihelyt megnyílik annak lehetősége, hogy bizonyos könnyítéseket hozzunk, amelyek után vágyódik a magyar közönség, — és higyje el a magyar közönség, hogy nekem lenne a legnagyobb örömöm, ha ezt megtehetném — ezeket a könnyítéseket hozzuk is. Ezeket a könynyítéseket elsősorban szociális szempontból, másodsorban pedig termelési szempontból kell irányítanunk, hogy egyrészt szociális érzékünknek megfelelően a legszegényebb néposztály terheit enyhítsük, másrészt pedig azoknak a terheknek az összegét csökkentsük, amelyek a termelés kifejlődését gátolják. Az egykéről hallottunk itt igen szép fejtegetést, s ezt a témát azután több szónok újból felvetette, igen helyesen, mert a magyar életnek egyik legszomorúbb, legfájóbb problémája. Ez a fejtegetés meggyőzött engem arról, hogy olyan kérdéssel állunk itt szemben, amelynek megoldásához adóügyi és egyéb pénzügyi intézkedésekkel is hozzá kell járulnunk. (Élénk helyeslés és taps.) A magam részéről hajlandó vagyok adó- és illetékügyi vonatkozásban a gyermekáldást figyelembevenni (Élénk helyeslés és taps.) és olyan intézkedést tenni, hogy azoknál, akiknek nagyobb család eltartásáról kell gondoskodniuk, a terheknek bizonyos enyhülése álljon be, viszont akik nem kötelesek mások eltartásáról gondoskodni, azok az így előálló kiesést fedezzék. (Általános élénk helyeslés és taps. — Erdélyi Aladár: Ez helyes! Ez pozitívum! — Jánossy Gábor: Áldásos konkrétum! — Friedrich István: Reszkessetek, agglegények! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Néhány olyan problémáról leszek 2. ülése 1934- május U-én, pénteken, bátor most beszélni, amelynek van adóügyi vonatkozása is, de amelyek elsősorban mégis közgazdasági jelentőségűek. Hogy bizonyos átmenetet teremtsek az adóügyi, illetőleg pénzügyi és közgazdasági problémák között, két olyan adóügyi kérdéssel leszek bátor foglalkozni, amelyeknek közgazdasági kihatása igen jelentős. Az első az ú. n. autó-adónak a kérdése, (Halljuk! Halljuk!) vagyis azoknak a terheknek a kérdése, amelyek az automobilizmusra nehezednek. Itt először is kérem, hogy a helyzet tisztánlátása szempontjából méltóztassék megengedni nekem, hogy rámutassak egy olyan körülményre, amely ennek a kérdésnek a jelentőiségét Magyarországra vonatkoztatva, kisebbnek tünteti fel, mint amilyen jelentős az idegen államokban, nevezetesen a nagyipari államokban. Hogy pl. Németország és Olaszország az automobilizmus felkarolása tekintetében olyan hathatós intézkedéseket tesz, annak egyik főoka az, hogy mind a két országnak igen fejlett automobilipara is van, úgyhogy iparfejlesztési, tehát a nemzeti termelés fejlesztését célzó érdek is belekapcsolódik ezekbe a törekvésekbe, sőt mondhatnám, hogy talán a főszerepet játssza ezekben a törekvésekben. Az is kétségtelen, hogy nálunk is számos ok szól amellett, hogy az autók számának visszaesését lehetőség szerint lefékezzük, sot bizonyos fellendülés lehetőségét teremtsük meg. Nem tudok most még a részletekről nyilatkozni, de annyit leszögezek, t. Ház, hogy az érdekelt társ-minisztériumokkal egyetértőleg keressük annak útját-módját, hogy az automobilizmusra nehezedő terhek olyan mértékben és olyan mód szerint legyenek megállapítva, hogy ezek ennek a közlekedési eszköznek további sorvadását meggátolják, sőt számára a fejlődés lehetőségét megnyissák. (Helyeslés.) A másik ilyen probléma, amely igen nagy tért foglalt el a közvéleményben és az újságok hasábjain: a házadómentesség problémája. Az a nyilatkozat, amelyet költségvetési beszédemben tettem, úgylátszik, számos félreértésre adott alkalmat, holott egészen határozottan leszögeztem azt, hogy éppen az építőipar fontosságára való tekintettel hajlandó vagyok, nem az eddigi túlzott keretekben, de szerényebb mérvben, bizonyos házadómentességeket átgondoltan nyújtani, úgy Budapesten, mint vidéken. Az idevonatkozó rendelet tervezetét már elkészítettük, az a közeli napokban letárgyalás alá kerül az illetékes hatóságokkal s még ebben a hónapban napvilágot fog látni. (Elénk helyeslés és taps.) Egyik fő támadási pontja a kötségyetésnek az volt, hogy a költségvetésben beruházásokra jóformán semmit sem irányoztunk elő. Elismerem, hogy ezen a téren is történtek a költségvetésben csökkentések, — nem ugyan ebben az esztendőben, mert az előző évvel szemben való különbözet egy egyszerű hitelműveleti elszámolásra vezethető vissza — és kétségtelen, hogy az az Összeg, amely fel van véve az állami közigazgatás és az állami üzemek keretén belüli beruházásokra, aránylag f csekély összeg és a magam részéről, ha tehetném, igen szívesen hajlandó lennék a beruházásokra szánt összeget lényegesen emelni. Az a körülmény azonban, hogy a mi pénzügyi helyzetünk nem engedi meg a beruházásoknak nagyobb mérvben való felvételét, nem akadájyoz meg abban, hogy a beruházások tekintetében