Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának ölték meg a liberális vezérek a gazdasági szabadságot a hitelügyek terén. Nevezetesen, hogy a közvélemény Teleszkyt, Korányit és Hegedüst tartja a, liberalizmus inkarnációjának és valóban ezek a gazdasági vezérek hangoztatják legjobban és legélesebben a liberalizmus elveit. Ezek az urak azonban elfelejtik, hogy ők vezették be az állami intervencionizmust a hiteléletbe és ők ölték meg a gazdasági szabadságot azzal, hogy monopóliumot csinálta,k a meglévő pénzintézetekkel szemben törvényhozási úton. Azt mondják, hogy a pénzintézeteknek erre a védelemre azért volt szükségük, mert szabad verseny mellett elaprózódtak volna a pénzintézetek és a betétállomány is szétaprózódott volna. Ugyanilyen célszerűségi okokra hivatkoznak a most alakuló kartellek is, de ezeket a célszerűségi okokat ezek a liberális vezérek sohasem ismerik el és elítélik az állami támogatást, holott ők törvényhozásilag csinálták i icg annakidején a jbanikkartellt. Micsoda kétszínűség kell ahhoz, hogy azok a liberális vezérek, akik célszerűségi okokból a gazdasági szabadság ellen ilyen merényletet követtek el, hogy megszüntették annak a lehetőségét, hogy pénzintézetet lehessen alapítani, most beszélni merjenek a gazdasági szabadság mellett. Csak a közgazdaságilag tanulatlan magyar népet lehet így félrevezetni, amint azt a liberális vezérek teszik. Tiltakoznak a gazdasági szabadság ellen a saját vállalataik érdekében és ugyanakkor kiabálnak az állami intervencionizmus ellen, amikor más kisemberek akarnakkartellorgánizációkat vagy szövetkezeteket létesíteni. Minden más országban elkergetnék a közéletből azt a politikust, aki liberális vezérként merne fellépni akkor, amikor többszázezer pengős évi jövedelmet kap azért, mert benne ül az állami intervencionizmus által védett bankkar teliben. A liberális vezérek úgy járnak el, amikor támadják az állami beavatkozást, mint amikor a menekülő tolvaj a legjobban kiabálja, hogy fogják meg a tolvajt. A bankigazgatók is benne ülnek az állami támogatással felkarolt bankkartellben és folytonosan kiabálnak az állami intervencionizmus ellen és főleg a paprika-, a gyapjú- és lenmagkartell ellen. Szerintem a bankkartell a legveszedelmesebb ellensége az individualisztikus kapitalisztikus társadalmi rendnek és a polgárok egyéni szabadságának. . Ellene vagyunk és magam is ellene vagyok mindenféle kartellnek (Ügy van! Ügy van! a balközépen.), de azért meg kell mondanom, hogy a lenmagkartell, meg a paprikakartell talán csak részleges közgazdasági bajt fog okozni, de a bankkartell a nemzet halálát okozhatja.^ Nem védelmezem a lenmagkartellt, de ha a lenmag akármilyen drága is, az nem dönti össze a polgárok társadalmi életét, ellenben, ha a, hitelnyújtás és^ a. kamat drága, akkor megakadhat minden vállalkozás és minden életlehetőség ebben az országban. (Kocsán Károly: Aminthogy meg is akadt.) Nagyon veszélyes egy ország életeben, hogy a bankot olyan emberek kormányozzák, akiknek érdekük, hogy a pénz drága legyen, hogy nehezen lehessen hitelt kapni és amellett még kétszínűek is, mert a gazdasági szabadságot hirdetik és támogatják az állami intervencionizmust, amelyből ők tulajdonképpen élnek. Ha a bankkartell nem ad hitelt, akkor veszedelmes deflációs jelenségek mutatkoznak. A liberalizmus vezérei érezték, hogy a 269, ülése 19$

h május 1-én, kedden. U bankkartell összedőlhet, és azért nem is elégedtek meg azzal a támogatással, amelyet a Pénzintézeti Központról szóló törvény egyedül adhat meg, hanem ezt politikailag is alá akarták támasztani. Ha ez a Pénzintézeti Központ egyedül dirigálna, akkor a hitelügyek terén is megvolna a lehetőség arra, hogy politikailag ezt ellensúlyozni lehessen, s akkor nem volna talán tökéletes a bankartell sem, mert a Nemzeti Bank demokratikus hitelpolitikával letörhetné ezt a bankkartellt. Ezen a hiányon segítettek azután ezek a liberális hatalmak. A nagy liberális vezér gondoskodott arról, hogy a bankkartellt ilyen módon hátbatámadni ne lehessen, és törvényhozási módon biztosította, hogy a Nemzeti Bank ne lehessen ilyen célokra felhasználható. Annakidején megváltoztatták a Nemzeti Banknak a régi Osztrák-Magyar Bankhoz viszonyított alapszabályaiban lefektetett elveket, amelyek megengedték annakidején az Osztrák-Magyar Banknak, hogy a gyárosok és nagykereskedők közvetlenül kaphassanak az Osztrák-Magyar Banktól hitelt, és megszüntették a Nemzeti Banknak az Osztrák-Magyar Bank jogai alapján adott azt a jogát, hogy konkurrense lehessen a pénzintézetnek. Ha a termelés és a kereskedelem érdekei a régi időben úgy kívánták, akkor az OsztrákMagyar Bank adott nekik hitelt, a nagybankok megkerülésével. Ma azonban ez teljesen lehetetlen, mert a Magyar Nemzeti Bankról olyan törvényt hoztak, amely szerint a Magyar Nemzeti Banknak nem lehet joga versenyre. Ez a banktörvény kimondta azt is, hogy a Nemzeti Bank tulajdonképpen a bankok bankja. Ez az államilag alátámasztott bankkartell most teljesen kezében tartja a magyar nép sorsát. A bankároknak kartelljük védelmére azonban még ez sem volt elégséges. Törvényhozási úton egyesítették az összes pénzintézeteket a Pénzintézeti Központban, Ugyanúgy, ahogy a törvényhozási úton megszüntették a Nemzeti Bank konkurrens képességét is. Nekik még az is kellett, hogy akár büntető úton büntethessék azt, aki a hitelezés terén élni akar a gazdasági szabadság versenyzési jogával. Kineveztették a pénzügyminiszterrel a hitelügyi tanácsot, és ennek a hitelügyi tanácsnak megvan az a joga, hogy büntetőjogi szankciókkal védje meg a gazdasági szabad verseny ellen a bankokat. Aki a hitelügyi tanács által megállapított hitellábat és kamatlábat megszegi, azt akár a rendőrség kezére is lehet adni és nem azért csukják be, mert uzsorás az illető, hanem azért, mert olcsóbban akar hitelezni. A gazdasági liberalizmus vezérei így értelmezik a szabadságot a hitelezés terén. Ilyen nagy hívei a gazdasági liberalizmusnak azok, akik szidják az állami intervenoioniuzmust, amikor mások akarják az állami támogatást igénybevenni, és teljesen önzők akkor, amikor a saját érdekeikről van szó. A legvilágosabban úgy lehet megérteni a bankkartell felépítésének jogi szervezetét, ha ezt a szervezetet összehasonlítjuk a jelenleg fennálló és gazdasági szabadságban élő egyes iparágak szervezetével. Mit jelent a Pénzintézeti Központ autonómiája és mit jelent gyakorlatilag és a kartelljogi szempontból az, hogy új takarékpénztárakat csak a Pénzintézeti Központ engedélyével lehet alapítani? Nekem mindig eszembe jutnak a régi idők. Mintha úgy hívták volna ezt azelőtt, hogy eéhrendszer. Amikor a régi időben 2*