Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
12 Az országgyűlés képviselőházának egy iparos üzletet akart nyitni, akkor a céh tagjai mondották meg, hogy nyithat-e az illető új üzletet. Például Pest városában meg volt határozva, hogy hány péküzletet lehet nyitni, és a pékek maguk döntöttek abban a kérdésben, hogy szaporítsák-e a péküzletek számát. Természetes dolog, hogy nem szaportották a péküzletek számát, mert akkor így akarták a kifli árát felverni. El lehet képzelni, hogy ugyanez a Pénzintézeti Központ, amely ugyanezt teszi, nem ad senkinek sem engedélyt arra, hogy új takarékpénztárt alapítson. Az a nevezetes, hogy a liberális bankvezérek ezt a céhrendszert célszerűségi okokból törvényben biztosították maguknak, de természetesen a gazdasági szabadság sérelmét látják abban, ha a pékek és a többi iparosok, gazdák ugyanezt a jogot szeretnék a maguk részére megszerezni. Nézzük csak, mit jelent az, hogy a betéti kamatlábat és a hitelkamatlábat a bankszervezet egyik szerve, a hitelügyi tanács állapítja meg. Azt jelenti, hogy ebben a tanácsban benne van néhány outsider is ... Elnök: A képviselő úr kijelentésével szemben meg kell állapítanom, hogy jogokat és kötelezettségeket törvényben csak a törvényhozás állapíthat meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Csilléry András: Nem értem. Elnök: Azt méltóztatott mondani, hogy cégek és liberális bankvezérek bizonyos jogokat törvényben biztosítottak a maguk részére. A képviselő úrnak ezzel a felfogásával és kijelentésével szemben meg kell állapítanom, hogy jogokat és kötelezettségeket törvényben csak az ország törvényhozása állapíthat meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Csilléry András: De az ő befolyásolásukra jöttek létre ezek a törvények, ha nem közvetlenül, akkor közvetve. (Temesváry Imre: Hogy lehet ilyent mondani a, Nemzeti Bankról és a Pénzintézeti Központról?) Lehet! (Temesváry Imre: A legszebb alkotás, ami Magyarországon pénzügyi téren valaha is volt!) Majd mindjárt beszélek arról, mit mondott a legszebb alkotásról annak az elnöke. Jól meg kell érteni a különbséget, hogy tudniillik a magánkartellnek nincsen meg az a joga, hogy a magánszerződésen alapuló megállapodást bírói ítélet nélkül végrehajthassa, a bankkartell azonban nem magánkartell, az végrehajtathatja, mert közhatósági kartell, amennyiben tényleg törvénnyel vau alatamasztva. Nézzük csak, milyen a bankkartellnek az a hatalma, amely arra irányul, hogy az országban kevés vagy sok pénz legyen; nézzük | ki dönti el, hogy mennyi pénz legyen az or- I szagban. Ezt a bankárok és a bankok bankja, ! a Nemzeti Bank dönti el. A bankároknak az az érdekük, hogy kevés pénz legyen forgalomban, mert akkor drága a pénz és mindenkinek a sorsa a bankárok kezében van. Megdöbbentő, hogy amíg a lakosság számához viszonyítottan minden országban sokkal több pénz van forgalomban, — mint az előbb is mondottam — éppen Magyarországon van olyan kevés pénz forgalomban. Ez azután magával hozza azt, hogy gazdasági életünk olyan koldusszegény az egész országban. Tehermentes házakra, földbirtokokra nem lehet pénzt kapni. Minden kereskedő és iparos a bukás szélén áll, a földbirtokosok moratóriumot kapnak, különben már mindenüket elárverezték volna. A liberalizmusnak ezek a vezérei, akik a pénzszűkét 269. illése 193 If. május 1-én, kedden. a bankkartell segítségével idézik elő, sem azt nem akarják, hogy mások kartellbe szervezkedhessenek, sem azt nem akarják, hogy a hitelezés a gazdasági szabadság elvi alapján történjék és a Nemzeti Bank konkurrense lehessen a magánbankoknak. A külföldi pénzforgalom szabadsága sincs biztosítva. A devizaforgalmat is ugyanazok az urak bonyolítják le, akik a bankok sorsát irányítják. Pénzügyminiszteri rendeletek adják meg a jogot a pénzintézeteknek arra, hogy a nemzetközi piacon üzleteket köthessenek, míg a magángazdaságnak nincsen joga az értékpapír differenciákból származó előnyt saját adósságának a kifizetésére felhasználni. A liberalizmus vezéreinek évi jövedelme egyénenként több százezer pengőre rúg és arról nem szólnak egy szót sem, hogy ez a jövedelem csak azért lehetséges, mert a bankkartell a törvényhozás segítségével tudja ezt megtartani. T. Ház! Vgy érzem, nem helyes politika az, hogy ugyanazok, akik ezt a kartellt fenntartják, szidják az állami intervencionizmust és hirdetik, anélkül, hogy ők hinnék, hogy a gazdasági szabadság helyre fog állani. Nem hihetjük ezt azért, mert ők maguk még sohasem kérték a Pénzintézeti Központ feloszlatását, takarékpénztárak szabad alapítási lehetőségét, a hitelezési verseny szabadságát és a szigorú uzsoratörvény bevezetését. Hogy menynyire bíznak a hatalmukban és mennyire szembehelyezkednek az egész ország közvéleményével, a nemzet közgazdasági követelményeivel, azt mutatja a következő eset. Korányi Frigyes báró a Pénzintézeti Központ közgyűlésén beszédében a következőket mondotta: »Meg kell csinálni a hitel helyreállítását is. Nagyon helyes, szükséges is, hogy a gazdasági elesettekkel foglalkozzunk, hogy azokon még a köz áldozatával is segítsünk.« De ennek van határa. A túladósodott gazdák védelmének nem szabad elsőrendű kérdésnek lennie, hiszen ma már tudjuk, hogy azok száma mintegy 80.000, az összes gazdák számának csak mintegy 4%-át teszi ki.« Mit szólnak a mélyen tisztelt egységespártiak ehhez a kérdéshez? (Tovább olvassa): »Elsőrendű gazdasági kérdés az, hogy a közel 2 millió nem túl eladósodott, sőt nem is adós gazdának tudjuk biztosítani azt, hogy a gazdasági élet fellendülésekor nélkülözhetetlen hitel rendelkezésünkre állhasson. Ezeknek a millióknak és a többi millióknak, akik a gazdasági élet egyéb terein szinte áhítozzak a hitelt, érdeke az igazi nemzeti érdek, érdekükben kell előállítani a hitel előfeltételeit, mellőzni minden olyan antikapitalista tendenciát, amely lényegében nem vezet másra, mint bolsevista alapelvek megvalósítására.« Engedelmet kérek, hogy a Pénzintézeti Központ elnöke a gazdák megsegítését bolsevista elvek megvalósításának tartja, ez már mégis csak megengedhetetlen dolog ebben az országban. Azt mondja (olvassa): »Tehát úgy érzem, hogy ezeknek ér dekében "kell egészségessé és szolgálatképessé tennünk a magyar hitelszervezetet, amely a magyar gazdasági életnek egyik legfontosabb szerve.« Mi más ez szerintem, ha néma legsúlyosabb támadás az ország lakosságának gazdasági érdeke ellen 1 ? Es ezt tűri a kormány, tűri a tisztelt Ház is és nem tesz ellene semmit és nincs egyetlen szakember,^ aki ezzel szemben a maga szavát felemelné. En, aki magamat laikusnak tartom ebben a kérdésben, azért vetettem fel ezt a problémát Eckhardt
