Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-272
Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 193% május 4-én, pénteken. 167 a háiború után fokozottan emelkedett, a háború után másfélmilliárdot tett ki. Körülbelül ugyanakkor, amikor az álkonjunktúra. idejében — mert annak nevezem — a mezőgazdasági termelés értéke még 3—3-5 milliárdra rúgott, az ipari termelés értéke 1-5 milliárdot tett ki. Az ipari termelés értéke 1929-ig állandóan 'emelkedő tendenciát mutatott. 1929-ben már felülhaladta a mezőgazdasági termelés értékét, amennyiben megközelítette már a 3 milliárdot, — pontosan 2.850,000.000-et tett ki — 1929-tőt^ kezdve természetesen az ipari termelés értéke is csökkenő tendenciát mutat, azonban még ma is másfél milliárdra becsülhető. Eszerint, amint az a legutóbbi Tyler-jelentésből is látható, ma a nemzeti jövedelmet összesen csak 2*5 milliárdra lehet becsülni, amelynek kétharmadrésze megy köztartozások fedezésére. T. Ház! Amíg tehát nem követünk el mindent, hogy ezt a nemzeti jövedelmet fokozzuk és amíg nem törekszünk arra, hogy ott, ahol azt látjuk, hogy rugalmasabb lehetőségek vannak, mint a mezőgazdaságban, ahol egy szomorú adottsággal kell számolnunk mindaddig, míg a világkrízis nem fogja megváltoztatni a mezőgazdasági termékek értékét, ezeket a lehetőségeket ki is használjuk, addig nem tehetjük azt, hogy ennek a nemzetnek mindan terhét a mezőgazdaság vállára helyezzük. (Erdélyi Aladár: Ez a helyes!) Addig nekünk arra kell törekednünk, hogy ezeket a terhekít arányosan és ' igazságosan (Erdélyi Aladár: Ezt kérjük!) azok a termelési osztályok viseljék, amelyek ezekben a nehéz időkben nemcsak a saját, hanem a nemzet fennmaradása .érdekében is kell, hogy áldozatokat^ hozzanak. (Élénk helyeslés.) Mes: vagyok győződve, hogy az ipar, amint örömmel és megelégedéssel vette tudomásul azokat a gazdavédelmi rendelkezéseket, amelyeket a kormány a végsorsra jutott gazdatársadalom megmentésére már eddig is kiadott és remélem, hogy még a jövőben is hozni fog, ugyanúgy ezekben a nehéz időkben fel fogja ismerni saját hazafias feladatából folyó kötelességét is. T. Ház! Nem untatom tovább a Házat unalmas statisztikai ' adatokkal, hanem azzal fejezem be felszólalásomat, hogy ma mi sem agrár, sem ipari állam nem vagyunk, hanem mint a Társadalmi Egyesületek Szövetsége megállapította (olvassa): »Magyarország megszűnt tisztán agrárállam lenni, mert a magyar közgazdaság egész szervezeténél fogva ina már éppúgy ipari, mint mezőgazdasági állam«. Egyébként az igen t. kormány iránt bizalommal lévén, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik'? Frey Vilmos .jegyző: Őrgróf Pallaviciui György! örgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! A parlamenti szokásoknak megfelelően szívesen reflektálnék az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédére, íha annak egész tartalma nem volna annyira elvont mindazoktól, amiket én rövid felszólalásom keretében elmondani szándékozom. Egy megjegyzést azonban méltóztassék mégis megengedni. Ha valaki annyi hozzáértéssel és szaktudással beszél ipari kérdésekről, mint az igen t. képviselő úr, akkor nem zárkózhatom el attól, hogy ne mutassak rá arra az igen tiszteletreméltó gesztusra, (Ügy van! Ügy van!) amelyet a képviselő úr a napokban megtett, hogy nagy szakértelme és nagy tudása ellenére számtalan igazgatósági tagságáról lemondott. (Helyeslés.) Bevallom őszintén, nem vagyok vele egy nézeten és attól tartok, hogy olyan precedenst alkotott, ami talán nem igen lesz hasznos a mai parlamenti életben, mert én, aki az összeférhetlenségnek legszigorúbb betartását követelem mindig és a közéleti tisztességnek mindig harcosa voltam és leszek, azt tartom, hogy szakértelem igenis kell ide és természetszerű az, hogy olyan képviselőknek is kell lenniök, akik ezzel vagy amazzal a kérdéssel foglalkoznak és ennek következtében természetszerűleg bizonyos érdekcsoportokban és részvénytársaságokban is helyet foglalnak. A cezúra itt tisztára az, hogy vájjon azok a részvénytársaságok a kormánnyal összefüggésben, nexusban vannak-e vagy nem. (Erdélyi Aladár: Mi nincs a. kormánnyal összefüggésben 1 ?) Sajnos, a mai közéletben alig van olyan vállalat, de ' bizonyára a képviselő úr előbb vonta volna le a konzekvenciát, ha a saját meggyőződése szerint ezek a vállalatok nexusban lettek volna a kormánnyal. Ezt kívántam erről az oldalról megemlíteni és kijelentem, hogy meghajolok e tiszteletreméltó példa előtt. (Felkiáltások: Mindnyájan meghajolunk!) T. Ház! Rátérve magára a költségvetési vitára, megjegyzem, hogy a költségvetési vitát végighallgatva s a tavalyi és az előző évi költségvetési viták beszédeit végiglapozva, sajnálattal kell konstatálnom, hogy tulajdonképpen folyton ismétlésekbe vagyunk kénytelenek bocsátkozni, ugyanazokról a témákról beszélünk, ugyanazokat a szemrehányásokat vagyunk kénytelenek az igen t. kormány^ elé vinni és ugyanazokban a kérdésekben nélkülözzük a kormány válaszát is. Ebben a körülményben és ezekben a délutáni hosszú ülésekben is azt látom, hogy bizonyos fokig fennáll az a tendencia, amelyet több szónok is felhozott, hogy bizony a parlamentarizmus lejáratása itt egy kicsit kormányprogrammnak mutatkozik. A délutáni ülések indokolásául azt hozták fel, hogy az igen t. miniszter uraknak délelőtt annyi munkájuk van, hogy nem járhatnak az ülésekre, most azonban délután is csak az igen tiszteletreméltó inspekciós miniszterek vannak jelen, de a miniszterelnök úr maga az egész költségvetés alatt talán nem is volt jelen az ülésen, kivéve az első napokat. (Fábián Béla: Ünnep, ha egy minisztert, látunk!) T. Ház! A miniszterelnök úrnak igen nagy szerencséje van egynéhány munkatársa személyében, akik résztvesznek a kormányban. Ezekhez tartozik az igen t. pénzügyminiszter úr is, aki, mint több más kollégája is, a szaktudásnak és az objektivitásnak minden téren megnyilvánuló bizonyítékait hozta a nyilvánosság elé és innen, ellenzéki részről is minidig a legteljesebb elismerésben részesülnek. Az az expozé, amelyet a pénzügyminiszter úr itt tartett, brilliáns és igen magas színvonalú expozé volt, s ha nem is értünk vele egyet, mindenesetre elismerjük, hogy igazi és komoly szaktudás és meggyőződés vezette Őt. Az expozé pénzügyi részével már csak azért sem kívánok foglalkozni, mert egyrészt nem tartom arra magamat hivatottnak, másrészt azért, mert már unos-untig megkritizálták hozzáértő részről- Nem tudok azonban egyetérteni expozéjának gazdasági részével, aimely, nézetem szerint, túlzott optimizmust mutat.
