Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

1° Az országgyűlés képviselőházának teli nyújtania. Ez a kifogás nagyon is átlátszó, mert az a paragrafus csak arra volt jo, hogy úgy a közületeket, mint az államot külföldi adósságokba döntse és Így a külföldön szerzett valuta és deviza a részvénytársaság kezébe kerüljön. így váltak a közületek és maga az állam is a részvénytársaságnak valuta- és devízafelhajtóivá. Meg kell azonban említenem, hogy egyszerre csak megváltozott a részvénytársaság merev álláspontja, nevezetesen akkor, amikor az állam a földteherrendezés kapcsán átvállalta a behajthatatlan bankkövetelések egy részét és azokat készpénzben fizeti ki a bankoknak. Ekkor a részvénytársaság, amint méltóztatnak tudni, egyszerre hajlandónak mutatkozott, bár csak átmenetileg és csak egyszer, 100 millió pengő erejéig hitelt nyújtani az államnak. Ha bankokról van szó, akkor a Nemzeti Bank R. T. nagy megértésről tanúskodik irányukban. Tisztelt Ház! A mai pénzszűkének kizárólag a részvénytársaság az okozója, mert sohasem élt jogával és nem tartott kellő mennyiségű pénzt forgalomban, mert a fedezett papírpengőnek a törvényes határok közötti teljes kibocsátása a Nemzeti Bank R.-T.-nak nem joga, hanem a legszigorúbb kötelessége, az előbb hivatkozott törvény kizárólag neki adott szabadalmat a papírpénz kibocsátására. Ha azonban a papírpengő kibocsátását mégis jognak tekintjük, akkor meg kell állapítanunk, hogy e jogával a Részvénytársaság visszaélt; ha pedig kötelezettségnek tekintjük, akkor neki életet adó nemzettel szemben fennálló kötelezettségének nem tett eleget. Ügy érzem, hogy ebben a kérdésben vitának helye nem lehet. Vagy visszaélés vagy kötelességmulasztás esete forog fenn és akkor el kell járnia a kormánynak a Nemzeti Bank Részvénytársasággal szemben. Kétségtelen, hogy f forgalmi eszköz nélkül forgalmat lebonyolítani nem lehet, kétségtelen, hogy nyolc és fél millió fogyasztóból álló társadalomban a munkadíjak, a túlméretezett közterhek, az. óriási kamatok teljesítésére párszázmillió pengő abszolúte nem elegendő, sőt kevés. Tekintettel arra, hogy a belföldi forgalmat, a szükséges beruházásokat, tehát a munkát közvetlenül a pénahiány akadályozza, tehát, szerintem a forgalom megbénulásáért, a fogyasztás csökkenéséért, a munkanélküliség megoldatlanságáért nem Trianon és nem a gazdasági válság, nem a technokrácia, hanem egyedül és közvetlenül a Magyar Nemzeti Bank Részvénytársaság a felelős. Tovább megyek. A Nemzeti Bank részvénytársaság a fedezeti alapot jelentő aranyvaluta és devizaállományát oly könnyelműen kezelte... (Simon András közbeszól.) — bocsánatot kérek, ez megjelenik minden hónapban a zöld füzetekben, ehhez mindenki hozzáférhet és miután a pénzügyi főbiztos úr éppen olyan jól tudja ezeket magyarul olvasni, mint ahogyan olvassa az összes külföldi államok minden egyes képviselője, tehát, azt hiszem, ez nem titok és azt hiszem, erről a kérdésről, ha valahol, itt a parlamentben kell beszélnünk és ezt a problémát itt kell megoldanunk, (Simon András: Nagy tévedés! Azokban a zöld füzetekben nem ez van!), — hogy 1927 óta az akkor 317 és fél millió pengőt kitevő aranyvaluta- és devizaállománynak kétharmadát elköltötte. Ez benne van a jelentésben. (Simon András: De az nincs benne, hogy nem Trianon okozta, a képviselő úr pedig azt mondta!) — Erről is lehetne beszélni, mert sok kérdést meg lehetne oldani. 269. ülése 193% május 1-én, kedden. Ma 100 millió érték áll rendelkezésre, pontosan 99,229.804'50 pengő, a Magyar Nemzeti Bank 1933. évi december 31-iki mérlege szerint. Jelenleg az 1934. évi március hónapban kiadott kimutatás szerint március 31-én 104,590.583.0(i pengő áll rendelkezésre, ami bizonyos fluktuációval megfelel kb. 100 millió pengőnek. Az alapszabályok 83. §-a kifejezetten előírja, hogy a bank köteles oly aranykészlet gyűjtéséről gondoskodni, hogy a készfizetések megkezdhetők legyenek. A részvénytársaság, úgy látszik, megfeledkezett kötelességéről, sőt meg kell állapítanunk hogy a felgyűlt fedezeti alapot könnyelműen elköltötte, a Nemzetközi Fizetések Bankjánál pedig olyan adósságokat csinált, amelyek a jelenlegi fedezeti alapot minden körülmények között meghaladják. Ezek szerint az említett cca. 100 millió pengőt kitevő fedezeti alap vagy a külföldi adósságokat, vagy a magyar bankjegyeket fedezi, de semmiesetre sem fedezheti mind a kettőt egyszerre. Meg kell állapítanom, hogy a kellő fedezeti alapot a részvénytársaság a legcsekélyebb mértékben sem biztosította, mert a magyar pengőnek ma tényleges aranyvaluta- vagy t devizafedezete nincs. A részvénytársaság tehát ebbeli kötelezettségének sem felelt meg és ennélfogva szerintem tőle a szabadalmat a magyar állam és nemzet védelme érdekében meg kell vonni. A magyar állam másik pénzügyi intézménye, amely az egészséges pénzügyi politika kifejlődését akadályozza: a Pénzintézeti Központ. Ezeket a dolgokat elmondotta Eckhardt Tibor képviselőtársam a múlt hét keddjén s akkor a t. túloldali képviselő uraknak nem volt semmi megjegyzésük arra a beszédre. Méltóztassanak ezt nyomtatásban elolvasni és megméltóztatnak az igazságot látni. Ha a mai divatos nomenklatúrával akarom illetni a Pénzintézeti Központot, akkor azt mondhatom rá, hogy nem más, mint a bankok kartellje. Ennek a bankkartellnek a. kezében eszköz, szerszám a Nemzeti Bank, amelyet indirekt úton különböző bankvezérekből álló igazgatóság által irányíttatnak a pénzügyi szuverenitás jegyében. A liberális vezérek állandóan nyilatkozatokat adnak le arról, hogy a mai gazdasági krízis csak odáig tart, amíg a gazdasági szabadság helyreáll. Egészen jól tudják, hogy nem igaz az, amit mondanak, mert a gazdasági szabadságnak a liberális vezérek a legnagyobb ellenségei, akik a saját ügyeikből a gazdasági szabadságot már régen száműzték. Ha a liberális vezérek komolyan hirdetnék, komolyan vennék a gazdasági szabadságot, akkor a saját, nagy, államilag támogatott kartelleiknek a megszüntetését kellene elsősorban követelniök. Hogy ez így van, bizonyíthatom a következőkkel: Az 1916:XVI. te. alapján létrejött hazánkban a Pénzintézeti Központ, Hazánkban a világháború kitöréséig mindenki alapíthatott takarékpénztárat ott és akkor, ahol és amikor akart. Ez volt a gazdasági szabadság. Teleszky János, Korányi Frigyes és Hegedűs Lóránt, a liberalizmus nagy vezérei szüntették meg ezt a szabadságot a hitelügyek terén. Teleszky és Korányi törvényt hoztak, hogy minden magyar pénzintézetnek be kell lépnie, mint tagnak a Pénzintézeti Központba és hogy takarék. betéteket csak az a pénzintézet gyűjthet, amely tagja a Pénzintézeti Központnak, új pénzintézet pedig csak akkor gyűjthet betéteket, ha arra előbb a PK. előzetes engedélyt ad. így