Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
154 Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 193% május 3-án, csütörtökön. Képviselőházat az egész történelem fonalán, de méltóztassanak megengedni, hogy csak három nagy eseményt említsek. (Peyer Károly: Például Mohácsnál milyen nagy volt az egység!) Nem volt összetartás Mohács előtt és ezért jött Mohács. (Peyer Károly: Nem volt 48-iban sem!) Ügy van, nagyon jól méltóztatik mondani, nem volt összetartás 48-ban és 49-ben sem és jött 1849, de nem volt összetartás, belső nemzeti egység és belső nemzeti érzület, nemzeti gondolat 1918-ban sem. (Peyer Károly: Dehogy is nem volt! Mindenki tolakodott a Nemzeti Tanácshoz!—(Zaj a szélsőhaloldalon. — Elnök csenget.) Ha lett volna nemzeti egység, akkor nem jött volna 1919 és 1919-ben Trianon. (Peyer Károly: Kérdezze meg, hány főherceg volt a Nemzeti Tanácsban?) T. képviselő úr, ha el méltóztatik olvasni egyik kiváló magyar államférfiunk, Bethlen István munkáját, akkor meg méltóztatik látni belőle, hogy külpolitikai tekintetben milyen a helyzet, — és ezek nagyon sötét lapok — hogy Magyarországnak miként kell a még reá váró legközelebbi száz esztendőben politikai erejével gazdálkodnia. (Peyer Károly: Hát nem a 95 pont az irányadó 1 ? — Malasits Géza: Tessék csak kőbe vésetni és elrendelni a tiszteletét. — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy az internacionális alapon álló szociáldemokratapárt, amely 1918-ban a nemzeti lobogó mellé felhúzatta a vörös lobogót is, kevés érzékkel bír ez iránt, azt én úgyis tudom. Ennek a nemzeti egységnek szükségességét és jövőbeli óriási hivatását érzi a kormányelnök úr is, és meg vagyok róla győződve, hogy akik ezt még nem érzik, meg fogják érezni, mert meg kell minden polgári gondolkodású embernek éreznie, hogy a ránk következő száz esztendő zivatarai és rettenetes nehézségei közepette csak akkor tudjuk megállani a helyünket, ha kifelé és befelé is egységet mutatunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Minthogy ebben az irányban halad a kormány, a kormány elnöke, és ebben az irányban vezeti a magyar politikát, a költségvetést természetesen elfogadom. (Elénk helyeslés és ta^s a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam nagyon helyesen állapította meg, hogy veszély idejében rendszerint nem tart össze a magyar nemzet. Ma is így áll a dolog, de annak oka, hogy a nemzet nem tart össze, azt hiszem, nem ezen az oldalon van, hanem máshol kellene ennek a mélyen rejlő okát keresni, mert hiszen szerintünk vannak olyan nagy kardinális kérdések, amelyekben a magyar nemzet összetarthatna és mi ez elé akadályt nem gördítenénk. (Úgy van! a baloldalon.) Igen t. Ház! Én az előttünk fekvő költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogadom el pedig azért, mert az igen t. kormány külpolitikai ténykedései, valamint belpolitikai intézkedései közül nem egyben homlokegyenest ellenkező álláspontot vélek felismerni, mint amely a mi programmunkban van. A kormány annak idején ígérte. — és nem egyszer tette ezt — hogy olyan irányú törvényjavaslatokkal jön a Ház elé, amelyek hivatva volnának az egyes társadalmi rétegeknek, osztályoknak jobb létét biztosítani és ezzel szemben azt látjuk, hogy sorba jelentek meg akár külpolitikai szempontból intézkedések, amelyeket nem helyeslünk, — talán később erre időm lesz rámutatni — akár belpolitikai téren kormányintézkedések és törvényjavaslatok, amely törvényjavaslatok nem célozták, még kevésbbé eredményezték azt, hogy az egyes társadalmi rétegeknek jobb léte biztosíttassék. Igen t. Ház! Nagyon jól tudom, hogy a költségvetés elfogadása, ha ellenzéki oldalról jön, még nem jelent a kormánnyal szemben való bizalmat, mert hiszen van olyan álláspont is, amelyhez magam is tartozom, hogy a költségvetést nem egy kormánynak, hanem a magyar nemzetnek fogadjuk el. Én ennek az álláspontnak követői közé tartozom és mégsem fogadom el a költségvetést. Ennek oka az, hogy demonstrálni kívánom a közvélemény felé, amely magyar közvélemény a költségvetés vitáját mindig éber figyelemmel kíséri, hogy a mi pártunk, a keresztény gazdasági és szociális párt, valamint az igen t. túloldal közt a távolság egyre mélyül, egyre jobban távolodunk el egymástól bizonyos kérdésekben és ez az indok, amiért akarom, hogy a közvélemény lássa, érezze, tudja, hogy a két párt egymástól távolodik. Őszintén megmondom, más szempontból elfogadtam volna a költségvetést, de nem teszem ezért. (Helyeslés a baloldalon ) Nem örömmel állapítom meg, hogy a két párt egymástól távolodik, inkább sajnálattal kell ezt megállapítanom, sajnálattal azért, mert hiszen kormányígéretek ellenére azok a részben szociális vonatkozású intézkedések, amelyeket beígértek, azoknak a szociális intézkedéseknek kiterjesztése, amely kilátásba helyeztetett, elmaradtak. Nagyon jól tudjuk szociálpolitikusok, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett ezekben a kérdésekben nemi lehet máról-holnapra mérföldkövekkel haladni. De viszont azt is állítjuk, hogy a szociálpolitikában megállásnak helye nincs. Ha lassan is, de fokról-fokra előre kell haladni és az erre szükséges fedezetet be kell állítani a költségvetésbe, azt elő kell teremteni. De ott vannak a többi kérdések, amelyekben nélkülözzük az igen t. kormány intézkedéseit. Itt van például a munkaalkalmak teremtésének kérdése, az iparnak, különösen a kézműves középiparnak ä fejlesztése, az agrárkérdés megoldása, vagy előbbrevitele, azután vannak itt törvényjavaslatok, amelyekkel a Ház elé méltóztattak jönni és a Házzal meg is szavaztattak. Itt van a nyugdíjtörvényjavaslat, amelyet mi nem helyeseltünk, itt van a fővárosi törvényjavaslat, amelyet helytelennek, feleslegesnek, szükségtelennek és károsnak tartottunk. Ez irányban elmondottuk annak idején véleményünket a Ház előtt. A mi eltávolodásunknak egyik oka az is, hogy a kormányzat éppen annak a közénosztálynak érdekeiről nem gondoskodik kellőképpen, amely ennek a nemzetnek fenntartója volt. Elismerjük, hogy van gazdakérdés, de állítjuk azt is, hogy van a középosztálynak is kérdése: az egyik éDpen annyira fontos, mint a másik s az egyik kiegészíti a másikat. Ebben a kérdésben nem látunk a kormánynál olyan intézkedéseket, amelyek a középosztály gazdasági, vagy akár kulturális jobblétét volnának hivatva szolgálni. Mélyen t. Képviselőház! Itt kell belekapcsolódnom a legitizmus és a restauráció kérdésébe, (Hall.iuk! Hallmk! a balközépen.) amikor arról a középosztályról beszélek, amely a tradíció letéteményese volt és ma is az, amely a háború megkezdéséig ennek a nemzetnek legfőbb alkotóeleme, gerince volt, — mint ahogy szokták mondani — amely a háború alatt
