Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának nálnak fel. Ha pedig Eckhardt Tibor t. képviselőtársam beszédére utalok, aki erre a problémára rámutatott, akkor azt mondhatom, igenis, nekünk ezzel a kérdéssel, ezzel a problémával kell foglalkoznunk, nekünk meg kell néznünk a Nemzeti Bank egész struktúráját és gesztióját is. Az 1924 : V. törvénycikk alapján jött létre a Magyar Nemzeti Bank R. T., amely a hivatkozott törvénycikk alapján a magyar állammal szerződést kötött, a szerződés kölcsönös jogokat és kötelezettségeket biztosított mind a két fél részére. Ezt a, szerződést a Magyar Nemzeti Bank R. T. szerintem nem tartotta be. Nevezetesen a törvényhez csatolt és törvényerővel bíró alapszabályok és pedig az 1. § 2. bekezdése szerint (olvassa): »A bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy a papírpénz (bankjegyek) érccel való beváltásának törvényes szabályozásáig jegyeinek az az értéke, amely az aranyvalutával vagy értékállandó valutával bíró országokra szóló váltó árfolyamaiban jut kifejezésre, állandó maradjon.« Mivel pedig a részvénytársaság ebbeli kötelezettségének eleget nem tett és a magyar állammal kötött szerződést nem tartotta be, ez jogos alapot nyújt arra, hogy a magyar állam a szerződést egyoldalúan felbontsa. A részvénytársaság kötelezettségét azzal szegte meg, hogy a papírpénz, bankjegyek, külföldre szóló váitók árfolyamában kifejezésre jutó állandóságot fenntartani nem tudta. Ennek igazolására éppen a részvénytársaság nyújt bizonyítékot, amidőn a külföldi valuták után felárat fizet és követel, mégpedig mindig más felárat, különböző felektől, különböző felárakat 10—20— 30—40%-ot, ezzel a visszaélések minden válfajára ad okot és nyújt lehetőséget. A felárak hetenkénti megállapításával bizonytalanná teszi az egész közgazdasági életet és az egész kereskedelmet. De nem tartotta be azt a vállalt kötelezettségét sem, amelyet az 1. §. 1. bekezdése szabályoz: »Magyarország területén a fizetési forgalmat szabályozza, a fizetések kiegyenlítését megkönnyíti.« E vállalt kötelezettségének nem tett eleget azért, mert mesterséges pénzszűkét teremtett és kellő mennyiségű bankjegyet forgalomban nem tartott. Magyarországon a pénzmennyiség fejkvótája 37 pengő, más országokban a pénzmennyiség fejkvótája pengőre átszámítva ennek 3—10-szerese. Például Svájcban 450 pengő körül van s még a szegényebb Ausztriában is 80—100 pengő között váltakozik és csak nálunk van ilyen alacsonyan megállapítva. A Magyar Nemzeti Bank tehát mivel sem indokolhatóan kevés pénzt tart forgalomban, így a fizetések kiegyenlítődését nemhogy megkönnyítette volna, hanem egyenesen megnehezítette. Ezért szerintem a szerződést nem tartotta be, tehát szerződésszegést követett el. Mindazok a kifogások, amelyeket az előbb említett szerződéstbontó okok ellen fel szoktak hozni és amelyek részben az igénybevétel hiányát, részben az infláció veszedelmére való hivatkozást tartalmazzák, nem állják meg a helyüket. Nem állják meg a helyüket azért, mert igénybevétel volna elég, de a részvénytársaság igen átlátszó kifogásokkal él és a kért hiteleket mindig visszautasítja. Az infláció veszedelme pedig nem állhat fenn, ha a bank a törvényben előírt kötelezettségének eleget tesz, ha az előírt keretek között bocsát ki bankjegyeket és gondoskodik mindenkor a fedezetről. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a bank kizárólag bankári tevékenységet fejt ki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. 269. ülése Í9SU május 1-én, kedden. 9 és hosszúlejáratú agrárhitelek nyújtására nem rendezkedett be, sőt a 6 hónapi gazdaváltók leszámítolására is csak abban az esetben hajlandó, ha ez a bank likviditálásával összeegyeztethető. Erre pedig sohasem hajlandó, holott az alapszabályok 58. §-ának 3. bekezdése egészen világosan előírja, hogy az 1. bekezdésben megállapított egyéb követelmények fennforgása esetén és amennyiben ez a bank likviditásával 'összeegyeztethető, a bank mezőgazdasági célokra olyan váltókat is leszámítolhat, amelyek legfeljebb 6 hónap alatt a belföldön kifizetendők, ha a váltókötelezetteknek legalább egyike mezőgazda. Ez az egyoldalii bankár szempontok szerint irányított pénzügyi politika igenis pénzszűkét teremtett az országban és az ilyen egyoldalú kizárólag pénzügyi szempontokhoz igazodó pénzügyi politika ebben az agrárországban ne/n engedhető meg. A részvénytársaságnak magának kellett volna kezdeményeznie a hosszúlejáratú agrárhitelek bevezetését, minden parlamenti törvényjavaslat és indítvány nélkül és a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság érdekében még azt sem tette meg, hogy azt pénzzel és hitellel lássa el, ez elől a legmerevebben elzárkózott és ezzel a tiszta magyarfajta gazdálkodó népet eladósodottságba és kamatrabszolgaságba döntötte. Én, mint városi képviselő, ezt a problémát a mezőgazdaság szempontjából tartom szükségesnek itt felhozni; azért utalok erre, mert a városi lakosság sinyli meg azután a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságnak szomorú helyzetét. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ezt pedig csak úgy lehet megoldani, ha egységes nemzeti politikát csinálunk a pénzügyek terén, amely pénzügyi politika a városnak és a falunak a pénzügyi és gazdasági problémáit együtt szándékozik megoldani. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Tisztelt Ház! Annak indokolására, hogy a részvénytársaság kellő mennyiségű, pénzt nem .tartott forgalomban és hogy a hitelnyújtástól elzárkózik, megemlít endőnek tartom a következő dolgot. Az 1930:XXXI. tcikk. amely az állami kölcsön felvételéről szól, 1930 július 28-án került szentesítésre. Ez a törvény hatalmazta fel a pénzügyminisztert arra, hogy 500 millió pengő erejéig külföldi kölcsönt vegyen fel. A szentesítés után két nappal, tehát 1930 július 30-án. megjelent a Magyar Nemzeti Bank Részvénytársaság kimutatása, amely szerint aranyvaluta- és devizakészletének akkori értéke kerek összegben 218 millió pengőt tett ki. Ha ezt a 218 millió pengő fedezetet a .törvény szerinti 24%-nak vesszük, akkor 1930 július 30-án 908,330.300 pengő papírpénzt bocsáthatott volna ki a részvénytársaság, az akkori kimutatása szerint azonban mindössze 486 millió pengőt bocsátott ki, — a törtszámokat elhagyom — visszatartott tehát cirka 442 millió pengőt, vagyis majdnem annyit, mint amennyi külföldi kölcsön felvételére a pénzügyminiszter felhatalmazásit kapott. A Nemzeti Bank R. T. tehát nem sietett a pénzügyi zavarokkal küzdő kormányzat segítségére, holott bőven bocsáthatott volna ki kellő mennyiségű pénzt és megmenthette volna az országot a külföldi adósságoktól, mert ezek az adósságok, az anyagi terhektől eltekintve, mindig politikai kötelezettségekkel is járnak. A részvénytársaság ezzel szemben arra szokott hivatkozni, hogy a törvényesített alapszabályok 50. §-a értelmében tilos akár az állam, akár a közületek részére közvetlenül hi2