Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

6 Az országgyűlés képviselőházának a Gazdák Biztosító Szövetkezete is benne van, a fokozódó terhek ás a gazdák konjunktúrája idején a felügyeleti hatóság támogatásával, olyan előnyhöz jutottak, amely ma, midőn a gazda földjét fogy ásztj El, cl biztosítótársaságok ellenben átmentett vagyonokkal állnak előttünk, nem méltányos és nem megengedhető. A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt nem akarok foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a biztosítási szerződésekkel, a kötvényekkel kapcsolatosak, és amelyek szintén reformálandók volnának. De itt van pl, a jégkár, aratás utáni biztosítása. Nálunk, amint a kasza elvágta a gabonát, ha azt jég éri, a kár a gazda terhére szolgál. (Ügy van! jobbfelől.) Minden más európai államban más a helyzet. Németországban 10 napig, Ausztriában pedig a betakarításig ezekért a károkért is felel a biztosítótársaság. Méltóztassék tehát elképzelni, hogy már maga ez a kötvényfeltétel is milyen előnyt jelent a biztosítótársaságnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Jellemző, hogy amikor a magyar biztosítótársaságok békében, különösen Romániában biztosítottak s ott volt biztosítási üzletük, ott nem a mi biztosítási feltételeink alapján, hanem a nyugati biztosítási feltételek alapján biztosítottak ugyanakkor, amikor minket nem is. mint Balkánt, hanem mint Sub-Balkánt kezeltek. Ilyen az aratási költségek levonása is. Ez is lehetetlen dolog. Ha engem jégkár ér lü0°/»-ban, akkor azt mondja a biztosítótársaság: neked nem kell learatnod a g'abonádat, tehát 15% az enyém. Hogy miért a biztosító társaságé, azt nem tudom, de mindenesetre furcsa dolog, hogy ebből neki van haszna, eltekintve attól, hogy az 1889. évi X. törvénycikk 10. ^-a arra kötelezi a gazdát, hogy munkásainak keresetét vagylagosan biztosítsa. Ha tehát termésemet elveri a jég, azért ki kell adnom a munkás keresetét, éppen úgy, mintha a termény meglenne, tehát az egyik részt elviszi a, biztosító társaság, a másik részét pedig a munkásnak kell kifizetnem. Ez egy anomália, amely ellen küzdenünk kell és amelynek megszüntetését kérjük az igen t. pénzügyminiszter úrtól. (Helyeslés a középen.) Itt van ezenkívül a termésredukció kérdése, a különféle bagatel károk, és még sok mindenféle más ilyen feltétellel vannak a biztosító szerződések tele, amelyek mind csak a biztosítótársaságokat' és nem a^ biztosítottat védik. (Ügy van! Ügy van! középen.) Felhívom azonban még ezenkívül a t. Ház figyelmét olyan dolgokra is, ugyancsak a biztosítás terén, amelyeket a háború után verekedtek ki maguknak a. biztosítótársaságok, amelyeknek megváltoztatása azonban, miután az idő változott, szükségessé vált. A ma érvényben lévő kötvényeket például körülbelül 8-^10 évvel ezelőtt kötötték, amikor mindennek aa évieké magas volt. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Akkor ezeken az alapokon kötötték a biztosításokat, ma pedig, ha tűzkár ér, akkor a biztosítótársaság csak annyit fizet ki, amenynyit az az elégett holmi ma ér. Kétségtelen tehát, hogy olyan nagy összeget fizettünk kockázat nélkül a biztosító társaságoknak, amely semmiesetre sem méltányos és igazságos. Nem a nagybirtokosok és nem a magunk érdekében beszélek, (hanem a kisemberek érdekében, akik nem tudnak védekezni. Nagyon jól ismerjük a kisgazda lassúságát, gyámoltalanságát és ismerjük a biztosító ügynökök erőszakoskodását (Farkasfalvi Farkas Géza: Baffinériáját!) és raffinériáját, s így nyugodtan 269. ülése 193A május 1-én, kedden. mondhatjuk, hogy nem tudnak védekezni. Meg mondom, hogy újítják meg a-biztosítási kötvényeket. Elmegy aki tud a biztosítóhoz és ott azt mondja: jól van, magának joga van ezt megtenni, azonban már úgyis csak 3 esztendő van hatra, biztosítsuk újabb 10 évre. Ebbe az illető egészen gyanútlanul belemegy, mire az az eredmény, hogy megkapja az új kötvényt, annak alapján, pedig többet fizet, mint eddig, bar a biztosított érték felére szállt le. Ez azért y an, mert amikor a biztosítást kötötték, kartelen kívül voltak a társaságok és egymásra licitáltak az olcsóságban, ma pedig, amidőn kartellban vannak, felemelték a díjakat és így az az eredmény, hogy ma többet fizetnek a kevésért, mint azelőtt a többért. (Ügy van! Ügy van! a középen.) • Az inflációs idők alatt még egy dolgot sikerült a biztosító társaságoknak kieszközölni. Akik biztosítással foglalkoznak, bizonyára em•íkeznek arra, hogy a békeidőben, 15% kezelési költségett és 1*5% bélyegilletéket számíthattak a biztosító társaságok. Ezt a bélyegilletéket az 1923/196. számú miniszteri rendelet 33-ik §-a értelmében felemelhették 50%-ra. Ez a magas díjemelés akkor, amidőn a gazdák magas konjunktúrában voltak, a biztosító társaságok helyzete pedig nem volt rózsás, érthető volt, ma azonban, amikor a^ helyzet megfordított» ez semmiesetre sem méltányos. Itt van ezenkívül még egy másik ilyen kérdés. Amidőn a kosztkamat, a tâkârékkoronakamat és a még nem tudom miféle magas kamatok voltak érvényben, akkor bizonyosan ennek hatása alatt megengedték a biztosító társaságoknak azt, hogy az úgynevezett hitelezett biztosításoknál, amikor tehát mondjuk júniusban, augusztusban kötötték meg a biztosítást és szeptemberben fizették ki a díjat, 10%-ot számíthassanak. Azt hiszem, hogy ma, amikor a betéti kamat .5% egész éVré, erre az egy-két hónapra 10%-ot, számítani semmiesetre sem indokolt. (Ügy van!) Szükséges egyébként az is, hogy a biztosítottak hóna alá nyúljon a hatóság. Méltóztatnak tudni, hogyha tűzeset van, akkor a károsultak különböző társaságokkal egyezkednek és úgy ahogy tudnak — nem akarok erősebb szavakat használni, — egyeznek ki, Sokszor pohár bor mellett a korcsmába kötik ezeket az egyezségeket, elképzelhető, hogy milyenek. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, rendelje el, hogy nagyobb tűzkároknál és jégkároknál a gazdasági felügyelő, jégkár esetén maga mellé véve egy okleveles gazdát vagy tűzkár esetén építészmérnököt* képviselje a biztosítókkal szemben a biztosítottak érdekeit. Legyen meg az a puvoire-ja a gazdasági felügyelőnek, hogyha a biztosítottal, megegyezni nem tudnak, szakbecsűt kérhessen, úgyhogy ne •íeiljen neki letenni előre a szakbecsű költségeit, mert a szakbecsű költségeinek előre való letételi kötelezettsége akadályozza meg mindenféle igazságtalanság reparáeióját a biztosítóknál. Jeleztem, hogy csak ezzel a két kérdéssel kívánok foglalkozni. Ez nem jelenti azt, hogy azokat a problémákat, amelyeket agrár képviselőtársaim ezekről az oldalakról feltettek, nem írnám alá, azoknak megoldását nem követelném, nem kérném és kívánnám. Sok mindent kívánok, amit a túloldalról vetettek fel, azonban nem akartam ismétlésekbe bocsátkozni, nem akartam azokat a t. képviselőtár-