Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
Az országgyűlés képviselőházának 271. i de agyagszárnyakkal akar repülni, arra Icarus sorsa vár. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Ezt vagyok bátor az igen t. miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani. Üj rezsim, új rendszer csak új szellemmel, új emberekkel és új állami apparátussal valósítható meg. (Sándor Pál: Négyfilléres lappal!) Sándor Pál igen t. barátom a négyfilléres lapot említette. Miután ez a kérdés nyíltan és keményen nekem lett szegezve, nem térek ki előle, hanem a t. Ház engedelmével világosan körvonalozom álláspontomat. (Halljuk IHalljuk! balfelől.) En a magam részéről erkölcsi lehetetlenségnek tartom azt, hogy a sajtóban legyenek o-rgánumok, amelyeknek ugyanaz a szerepük, mint a közüzemeknek. (Felkiáltások jobbfelöl: A közüzemeknek 1 ?) Közüzem az, amelyet állami pénzből, a közületek pénzéből támogatnak. (Rassay Károly: Amely nem tud megélni máskép!) Egészen természetes tehát, hogy veszedelemesnek tartok minden olyan versenyt, amely a magánvállalatokkal szemben közüzemek módjára közpénzekkel fizeti azt a deficitet, amely az előállítási ár és az eladási ár között mutatkozik. Igen tragikus volna, ha ilyen gazdasági rendszer lenne úrrá az összes foglalkozási ágakon, de különösen olyan foglalkozási ágban, amely erkölcsi alapon kell, hogy álljon, amely alkotmánybiztosíték és a közvélemény kifejezője. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Másrészről azonban ... (Jánossy Gábor: Minden foglalkozási ágnak erkölcsi alapon kell állania!) Hozzá kell tennem azt, (Sándor Pál: Azt nem lehet mondani, hogy nem áll erkölcsi alapon ez a foglalkozási ág!) hogy ugyanilyen veszedelmesnek tartom a közvélemény monopólizálását. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Jánossy Gábor: A közvéleményt nem lehet monopolizálni!) De igenis, lehet. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lázár Miklós: Megmagyarázom Jánossy t. képviselőtársamnak, ha meg méltóztatik engedni. Méltóztassék megbízni bennem, hogy a legjobb neggyőződés vezet, amikor ezt cselekszem. Elnök: Csendet kérek! A szónok úrnak csak pár perce van még, méltóztassanak csendben maradni. Lázár Miklós: Ugyanilyen veszedelemnek tartom a közvélemény monopóüzálását. Ez alatt annak a rendelkezésnek fenntartását értem, amely 1914 óta kormányhatósági engedélyhez köti a lapok indítását. Ez azt jelenti, hogy a sajtónak az újságíró és írótársadalomnak jelentékeny része ki van szolgáltatva a nagytőkének, amely pedig, legalább a tapasztalatok szerint, nem rendelkezik a kellő erkölcsi felelősségérzettel. Ennek következménye az, hogy egyéniségek, akiknek hivatása az újságírás és nincs lehetőségük arra, hogy lapot indíthassanak, ami azt jelenti, hogy ezen a téren monopólium van. (Farkasfalvi Farkass Géza: Ügy van!) Nem lehet megakadályozni azt, hogy friss erők, friss tehetségek, friss eszmék ne érvényesüljenek a magyar sajtóban. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Két oldala vau tehát ennek a problémának és ezért én nem tudok lemondani arról a reményről, hogy az igen t. miniszterelnök úr, meghallván a mi aggodalmainkat, ne honorálná az egész újságíró társadalomnak, a közvéleménynek és a magyar társadalom jelentékeny részének azt az óhaját, hogy ez a sajtókérdés egészséges, becsületes, közmegnyugvást keltő megoldáshoz jusson. T. Képviselőház! Ha azt kérdik tőlem, hogy kívánatosnak tartom-e, hogy a magyar hajó, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXU. lése 103í május 3-án, csütörtökön. 11 mint ez már 12 év óta — az egyenlítő alatt vesztegeljen, hogy a trópusok forrósága ernyessze el izmainkat, hogy még az önérzet ösztöne is kiégjen a magyar gerincekből, hogy csüggedtebb legyen a lalkünk, (Jánossy Gábor: Bizakodó nem csügged!) akkor azt mondom, hogy én az egy helyben való vesztegelés helyett inkább a szabad tengert választom, a hullámokkal való birkózást, az eszmék harcát és inkább látom a mozgás, az örök haladás motorikus erejében biztosítva ennek az országnak a jövőjét, mint az egy ponton való topogásban és veszteglésben. Ha tehát feladják nekem a kérdést, hogy mi kell inkább: a biztos kikötőben való horgonyzás, vagy a szabadság, mozgás, haladás, akkor habozás nélkül a vihart fogom választani. A költségvetést nincs módomban elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Mezey Lajos! Mezey Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Lázár Miklós előttem szólott igen tképviselőtársam tárgyilagos beszédében egy olyan területbe is kitért, amely nagyon megkapta lelkemet. Erintette beszédében az elíziumi mezőket és felhívta a nagy Savonarolának és Machiavellinek szellemét, azonban végső konzekvenciái tekintetében nem jutott el oda, amely ma az általános szempontoknak megfelel. Valahogy eszembejutott a szellemidézésekkel kapcsolatban Gobineau Savonaroláról írt egyik gyönyörű tanulmányának utolsó jelenete, amelyben Machiavelli meditál és megvilágítja azokat az okokat, amelyek Savonarolának és vele kapcsolatban Firenzének a bukását idézték elő. En itt kiegészíteni kívánom Lázár képviselőtársam értékes beszédét. Valahogy akként okoskodik ott Machiavelli, hogy Savonarola bukásának oka abban keresendő, hogy^ azt hitte nagy jámborságában, hogy elégséges meglátni és megismerni az örökkévaló igazságokat s azok már e földön élő valóságokká lesznek. (Jánossy Gábor: Rajongó volt! — Lázár Miklós: A rajongók vitték előre a világot.) Ott egészítem ki Lázár t. képviselőtársam okfejtését, amikor azt mondja Machiavelli, hogy a romoknak és a pusztulásnak, a bűnnek és a gyalázatnak ebből a megfertőzött levegőiéből mégis látja, hogy magnus nascitur ordo, hogy új rend fog megszületni. A költségvetés általános vitája során a romok és pusztulások e nagy halmazatában mi is valami ilyent latunk és valahogy gondolattalálkozásunk van az ellenzékkel, amikor megállapítjuk, hogy a romoknak és a pusztulásoknak ebből a nagy halmazából igenis, egy nagyszerű új magyar rend fog kialakulni. Már maga az a körülmény, hogy a költségvetési vita során partkülönbség nélkül domborodhat ki két nagy vezető gondolat, alapot nyújt ehhez a megállapításhoz. Ez a két gondolat elsősorban árrevízió feltétlen szükségessége, amely revízió nélkül egyrészt a magyar élet és másreszt a középeurópai béke el sem képzelhető, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a másodikban vezető irányvonal pedig az, hogy CsonkaMagyarország magyarságát gazdaságilag, iparilag, kereskedelmileg és kulturális .szempontból képessé kell tenni arra, hogy a nagy törte! nelmi feladatokat megoldani képes legyen. A mai Csonka-Magyarország határai köI zött a magyarság csak akkor lehet képes ezeki nek a nagy történelmi feladatoknak megvalo17
