Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
118 Az országgyűlés képviselőházának 27j Az én kerületemből való Győri Elek nevű tokaji kováoslegény, aki most Budapesten fest, tömegmozgás, kompozíció dolgában tanulni mehetnének hozzá beérkezett festőművészek, ezt a legnagyobb magyar festőművészek egyike mondotta. Itt van Nyerges János napszámos, a nyergesújfalusi gyárban; Oravetz Imre nagyidai tehenész, aki abból él, hogy 8—10 liter tejet ad el a hóna alatt. Rendeztünk neki egy kiállítást az Ernst Múzeumban a otnult évben. Kun Béla t. képviselőtársamat érdekli, bizonyára ismeri a 82 éves hódmezővásárhelyi Markoyits Horvát Antal faszobrászt. Renaissance művész, aki bicskával a kezében, maga által faragott deszkákból a legcsodálatosabb, a legfinomabb, a legartisztikusabb szobrokat faragta ezer és ezerszámra. Még egy hódmezővásárhelyi zseni van, azt hiszem, Kun Béla igen t. képviselőtársam ismeri. Mari néninek hívják, egy mosónő, akiről felfedezték, hogy egyike a legcsudálatosabb impresszionista festőtalentumoknak. Fáj a szívem, amikor azt kell látnom, hogy ilyen hallatlan népi tehetségek, amelyek, ha mást nem nézek, idegenforgalmi szempontból is a legbecsesebb attrakciók, ilyen részvétlenül pusztulnak el. Mert higyjék el, hogy Budapesten túl azért nincs igazi idegenforgalom Magyarországon, mert nem tudunk etnográfiai specialitásokat mutatni, amiket a mai utazó- és kultúrközönség a leginkább követel. A gazdasági bűnök és tévedések gyakran nemzedékekre katasztrofálisak. A legutóbbi olasz utazásaim alkalmával bejártam a Campagnaban azokat a római földeket, amelyeket a köztársaság idejében csupa kisbirtokos művelt, a világ elysiumi mezőinek mondták, ahol az akkori Róma megvalósíthatta már ezek révén a teljes gazdasági autarchiát, mert gabona, tej, bor, méz, szarvasmarha minden rendelkezésére állt a körülötte lévő dús mezőségek termése folytán. A későbbi dókban ezeket a törpebirtokosokat, kisbirtokosokat kiirtották, nagy családok, a vagyoni és katonai arisztokrácia kezébe kerültek. Ezek a mammut birtokok rétekké alakították át a termőföldeket, mert hiszen kevesebb munkaerővel tudtak nagy hasznot biztosítani maguknak állattenyésztéssel. Itt omlottak össze az ókornak csontvázai az óriási vízvezetékhálózatok, amelyek csodálatos technikai fölényét mutatják ma is az ókori civilizációnak. Ott kerültek kezembe Plinius írásai. Plinius igen bátor és becsületes történetíró volt köztudomás szerint. Plinius egyetlen mondatával jellemzi azt a rettenetes pusztulást, amely Róma körül történt, kiszáradtak az öntözőosatornák, mocsarakká lettek, amelyeknek gyilkos kigőzölgései már a pestist terjesztették. Azt írja Plinius, hogy: latifundia Italiam perdidere, tehát a latifundiumok tették tönkre Olaszországot. Én késői szerény tollforgató, aki ezen a vidéken jártaim és Piliniusnak ezt a sorát olvastam, azt mondom, hogy évszázadok elmúlhatnak, de az örökkévaló igazságok örökkévalóak. Itt nem kell mást tenni, mint a latifundia Italiam perdidere-ben az Italia helyére Hungáriát tenni. Engedtessék meg nekeni, hogy még a külkülpolitikáról szóljak néhány szót. (Halljuk! half elől.) Fel akarnám hívni az igen t. külügyminiszter úr figyelmét arra a rendkívüli eseményre, amelyet Barthou francia külügyminiszter úr utazásai jelentenek. Fontos ez azért is, mert az, aki az utolsó tizenkét év történetét ismeri, tudja, hogy Genfen kívül a francia . ülése 193 U május 3-án, csütörtökön. külügyminiszterek nem igen utaztak messzebb és Kelet-Európában egyikük sem volt. Ha jói emlékszem, egyszer Briand meglátogatta Berint, ahol^koszorút helyezett el német kollégájának sírján, de ezenkívül még nem volt eset rá» (hogy francia külügyminiszter a vele szövetséges országok metropolisait felkereste volna. Ez a tény magában is azt jelenti, hogy a versaillesi szerződés már nem olyan erős és ma már nem igazság az, amit Clemenceau mondott, hogy az megdönthetetlen gránitból van "ifelépítve. Ilyen demonstrativ megerősítése ennek a szerződésnek nem lenne szükséges, ha az megdönthetetlen gránit lenne. (Ügy van! Ügy van!) Másik nevezetes szjimptomája annak a látogatásnak, hogy milyen különböző az a két hangulat, amellyel a két szövetséges, Varsó és Prága fogadta a francia minisztert. Tessék összeegyeztetni azt a hűvösséget, amelyet Varsóban és azt az ujjongást, amelyet Prágáiban tapasztaltunk. A harmadik érdekes tünet az — évek óta lappangó cseh-lengyel — ellentétnek konfliktussá való súlyosbodása. Ezt a konfliktust Barthou külügyminiszter sem tudta elsimítani és ez is a jele annak, hogy a versaillesi rend falán szélesednek a repedések, mert most már nem csupán nagyhatalmaik, amelyek aláírták ezeket a szerződéseket, akadnak, amelyek kimondják, mint Anglia és Olaszország nem egyszer, hogy ezek a szerződések tarthatatlanok, hanem ugyanazon szövetségi, rendhez tartozó középhatalmak is (Jánossy Gábor: Csak a vak nem látja már!) szemben állnak egymással. Véleményem szerint ez a jelenség nem maradhat hatás nélkül a magyar külpolitikára sem és nem lehet, hogy a magyar-lengyel viszony bensőségesebbé ne váljék. Eddig azért nem közeledtünk — nem azt mondom, hogy nem közeledhettünk — Lengyelországhoz, mert Magyarország Németországra, Lengyelország pedig Franciaországra látszott támaszkodni. Most, amikor a kisantant és Lengyelország egészen különlböző politikai vonalon haladnak, ezeík az akadályok elestek. A lengyel-német megnemtámadási szerződés pedig a külügyminiszter úrnak aggodalmait is bízvást eloszlathatja. (Jánossy Gábolr: A külügyminiszter úr nem germán of il, ő hungarofil! — Griger Miklós: Pedig az, germanofil!) Azt hiszean, a Képviselőház egyhangú óhaját tolmácsolom a külügyminiszter úr előtt, amikor azt mondom, hogy mindent el kell a magyar külügyi kormánynak követnie, hogy ez a lengyel-magyar közeledés mind bensőségesebbé váljék a végső cél, a közös magyar-lengyel határ érdekében. (Ügy van! Ügy van! HelyetMs & jobb- és baloldalon.) Még egy pár percem van hátra, azután befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én itt az igen t. miniszterelnök úrhoz szeretnék egy szerény felszólítást intézni. Az igen t. miniszterelnök úr minden beszédében hangoztatja, vidéken is, Budapesten is, a parlamentben is, az érdekképviseletek előtt is % hogy az ő rezsimje új rendszert jelent. En egész szívemből kívánnám, hogy ez így legyen. Nem temperamentumból vagyunk ellenzékiek, hanem azért, mert meggyőződésünket és az ország érdekét így véljük szolgálni. Uj rezsimet régi szellemmel, régi állami apparátussal, régi eszmékkel, régi emberekkel azonban nem lehet csinálni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Aki repülni akar,
