Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Àz országgyűlés képviselőházának 270. megoszlási milliőjét vázoljam a következőkben. Ezen a környéken nines falu, amelynek a határában ne terpeszkedne 1—2—3 nagybirtok. A határok 2

/s—% része egy vagy két nagybirtokos kezében van; a falu népe pedig 2—3 holdas parcellákon gazdálkodik. 10—20 holdas gazda igen ritka ezen a vidéken. A Bogát pusztát környező falvak birtokstatisztikáját a következőkben legyen szabad előadnom. Szentkirály lakóinak száma 281 lakos, határa 471 katasztrális hold, amiből 180 hold a bogáti birtokhoz tartozik, 200 holdnak pedig Ferenc bajor királyi herceg az ura és a falu népének csak 95 holdja van. Zarkaháza lakossága 626 főt számlál, a határa 1429 hold. Ebből 500 hold Festetics-birtok, 300 hold pedig Ferenc bajor királyi hercegé, a 626 főnyi lakosság tehát csak 629 holdon ^ gazdálkodik. Gyöngyöshermán 1425 holdas határából 182 hold Ferenc bajor királyi hercegé, 788 hold pedig a szegedi Entsch Sándor báróé, a lakosság 632 fő, akiknek ilyenformán csak 455 holdjuk marad. A három község közül egyedül ebben az egyben van olyan kisgazda, akinek 20 holdnál nagyobb birtoka van. Vép községnek 3048 lakosa van, az 5929 holdas határból 3143 hold az Erdődy grófok hitbizománya. Gyöngyösszentkereszt 992 holdas határából 213 hold gróf Draskovits Pálnéé, 100 hold pedig Sényi Jánosé, illetőleg Németh Györgyé, az 531 lakos tehát 679 holdon gazdálkodik. Táplánfa lakosainak száma 946; határa 2611 hold, ebből 703 hold Erdődy grófé, 700 hold özv. Eosenberg Gyulánéé, 300 hold Girardony Róberté, 196 hold pedig Széli Józsefé, a 946 főnyi lakosságnak tehát csak 709 holdja van. Nem hiszem, hogy a legelhagyatottabb Tiszaháton rosszabbak volnának általában véve a birtokmegoszlási viszonyok, mint itt. T. Ház! A bogáti puszta, Festetics Kristóf gróf birtoka eladás alá került. Nem tudta fizetni az örökösödési illetéket más birtokai után és ezért el akarta adni ezt a szép birtokot, amely Szentkirály és Zarkaháza határában van és 600 hold kiváló szántóföldből, 47 hold erdőből, egy nagyon jólmenő malomból, egy 35.000 öles telken álló parkból és egy 64 szobás kastélyból állt. Ezt a kastélyt és ezt a parkot egy bizonyos Király nevű tisztviselő, a szombathelyi törvényszék irodaigazgatója, egy tisztviselői konzorcium megbízásából meg akarta venni, és amikor ezzel az ajánlattal a tulajdonoshoz beállított, akkor a tulajdonos azt mondta neki, hogy szívesen eladja tisztviselőüdülési célokra ezt a parkot és a kastélyt, azonban csak abban az esetben, ha parcellázzak az egész birtokot. Erre ez a Király hozzálátott a parcellázáshoz. Tíz nap alatt túljegyezték a telkeket, elsősorban a négy környező községből, magából Szombathelyről is, mert az egész birtok Szombathelytől vasúton 5—6 percnyire van. Elsősorban kisbirtokokat és néhány középbirtokot akartak belőle kihasítani. Nemcsak túljegyezték, hanem — minthogy múlt évi szeptember 28-ig kellett volna befizetni a vételárat — szep.tember 25-ig körülbelül 180.000 pengőt fizettek be a kisemberek készpénzben a gróf folyószámlájára. Az egyik igénylő, aki nagyobb területet akart venni, mint amennyi a kisemberek területe volt, a tulajdonostól bizonyos fizetési haladékot kapott, úgyhogy sem erkölcsi, sem gazdasági szempontból nem indokolható az a kíméletlenség, amivel azután a tulajdonos, illetőleg annak exponensei ezi a parcellázási ak ciót beszüntették. Ugyanis szeptember 28-ig ülése 198^. évi május hó 2-án, szerdán. 105 kellett volna befizetni a vételárat, de 25-én. tehát a lejárat előtt kijelentette a gróf expo

: nense, hogy beszüntetik a parcellázást azon a címen, mert nem fizettek be a jelentkezők, az igénylők elegendő pénzt. Már a terminussal kapcsolatban is tehát súlyos tévedés, hiba .történt, mert 28-ig jogilag is várni kellett volna a befizetésekkel. Befizettek több, mint 180.000 pengőt. Mondom, a kisemberek jórészt befizették a köteles összegeket, többen fizettek, mint nem, a középbirtokos pedig haladékot kapott. Semmikép sem menthető tehát az a kíméletlenség, hogy kijelentették a parcellázás beszüntetését. Ez /történt szeptember 25-én. A következő hónapban, október 10-én megjött a földmívelésügyi minisztérium jóváhagyása egy Hajdu Zoltán nevű, Bécsben élő, Bécsben működő bankigazgatónak javára, még mielőtt a mezőgazdasági albizottság a maga javaslatát ebben a kérdésben megtette volna. Állítólag ez a Király, aki a parcellázást vállalta, nagyobb nyereségre számított a parcellázás során és ez is egyik oka lett volna annak, amiért a dolgot így megszakították. En azonban azt hiszem, hogy ez semmiképpen sem indokolt, különösen mert kiderült, hogy a kisemberek és középemberek vásárlása esetén valami 29.000 pengővel kapott volna többet a tulajdonos, mint amennyit a Bécsben élő Hajdu Zoltán bankigazgató vétele során kapott. Sehogy sem tudom megérteni a földmívelésügyi minisztérium részéről a sietséget, amikor egyébről sem hallunk a kormánysajtóban, a miniszter urak részéről, mint a telepítésről. A telepítés benn van a 95 leveles bibliában is, folytonosan a telepítésről beszélünk és koptatjuk a szánkat nemcsak mi az ellenzéken, hanem a kormánypárton is. Végül pedig, amikor egy ilyen nyomorult helyzetben lévő lakosságnak adódik egy 600 holdas kisbirtok telepítésre és amikor a vételár nagyobb részét ezek a szegény nyomorult emberek készpénzben r kifizetik, illetve befizetik a bankba, akkor három hónapra rá egyszer csak beszüntetik az egészet és jön a minisztérium jóváhagyása az idegen országban élő és a magyarságtól, a magyar földtől elszakadt új birtokos javára. Nem értem, hogy a kormány hogyan gondolja és hogyan akarja nagyobb arányokban megvalósítani a telepítést? A földmívelésügyi miniszter úr tavaly itt arról beszélt, hogy 20 községet akarnak telepíteni. Ha még az ilyen minimális mennyiséget sem adják meg, miért vonják meg azt az erkölcsi segítséget, amelyet jelentett volna a miniszter úr vétója, ha azt mondta volna: nem hagyom jóvá ezt a vételt? Hiszen itt vannak ezek a kisemberek: ha nem fizették be az összegeket idejében, majd be fogják fizetni a későbbi terminusra, vagy ha nem tudják befizetni, hiszen végre is a kormány gondoskodott bizonyos összegről a telepítés számára. Tudomásom szerint a múlt esztendőben 15 millió pengő volt előirányozva a telepítésre. Hát nem ilyenkor kellene a kormánynak a kisemberek segítségére sietni? Előfordult, hogy voltak egyesek, akik eladták a maguk kis földjét, hogy ennek az árából földet vásároljanak a bogáti pusztából. Kiszorultak abból a földből is és most itt állanak föld és munka nélkül. Vannak olyanok, akik kölcsönt vettek fel, hogy ezt a kis parcellát kifizessék. Ki is fizették, de ennek ellenére ilyen kíméletlen és érthetetlen módon intézkedett a kormány. Nagyon szeretném megkérni 15*