Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

104 Az országgyűlés képviselőházának 270. mint a belföldi hitelezők részéről, meg kel- j lene erősíteni. Erre pedig nem alkalmas az, ha a 3 év előtt felvett kölcsönre a kormány nem eszközli a megfelelő törlesztéseket. Legyen szabad felhívnom a figyelmet arra, hogy amikor ez a kölcsön felvétetett, a kölcsönző tulajdonképpen kényszer hatása alatt adta a kölcsönt, mert fogházzal és egyéb kihágási büntetésnemekkel volt tulajdonképpen szankcionálva az a kötelezttsége. hogy valuta-, illetőleg deviza-követeléseit az államkincstárnak beszolgáltassa és megadatott számára^a választás joga, hogy amennyiben pengőértékre nem akarja átváltani, abban az esetben módjában állott 50%-a felett a rendelkezési jog fenntartásával a másik 50%-ot a kincstár rendelkezésére bocsátani. Szóval egy presszió hatása alatt adta annakidején ez a deviza- és valutatulajdonos az államkincstárnak kölcsön ezt az összeget. T. Képviselőház! Ha gondot fordítunk arra, hogy a tervbe vett legközelebbi belföldi kölcsön sikerüljön, s ha azt akarjuk, hogy az a kölcsönjegyző bizalommal viseltessék az állammal szemben, akkor az államnak dokumentálnia kell azt. hogy eleget akar tenni kötelezettségének. Igaz, hogy az állam nehéz pénzügyi helyzetben van, azonban nincs anynyira nehéz helyzetben, hogy legalább valamilyen részleges fedezetet nem biztosíthatna a most lejáró kölcsönreT. Képviselőház!'Az egész kölcsön állaga nein több. mint 5*5 millió pengő. Egy 770 milliós költségvetés mellett 5*5 milliónak részlegesen, mondjuk, beosztott időkre való letörlesztése nem nehézség-, aminek nem volna meg a kellő ellenértéke, mert ezáltal elérné az állam azt, hogy a bizalmat ismét helyreállítaná magával szemben. Rá kell mutatnom arra a momentumra is. hogy méltánytalan volna az, hogy a kölcsönadók rosszabbul járjanak, mint azok. akik pengőérték ellenében adták át annakidején valutájukat, mert ezek megkapták akkor a teljes vahitaértéket, ezen a kölcsönön pedig 80%-ot nyert az állam. Ennélfogva egészen méltánytalan volna, ha az állam ezt a kölcsönt nem fizetné vissza, vagy legalább is nem állítaná be a költségvetésbe olyan formában, amelyből látható lenne, hogy az államnak szándékában van, ha máskép nem, de részletfizetés formájában kötelezettségének eleget tenni. T. Képviselőház! Ez a kölcsönkötvény ma teljesen értéktelen, értéktelen azért, mert a költségvetésben erre semminemű fedezet nincs. Ennélfogva az, aki annakidején az államnak kölcsönadója, hitelezője volt és azzal a bizalommal adta át deviza-, illetve valutakészletét az államnak, hogy három év múlva visszakapja, ma ennek a vagyonának már nincs birtokában, mert nincs olyan bank, amely egy fillért is adna ezekre a kölcsönkötvényekre, mivel erre a költségvetésben nincs fedezet előirányozva. T. Képviselőház! Arra kérem az igen t. kormányt, hogy tekintettel az előbb elmondottakra és tekintettel a jövőre, — mert hiszen a cél az, hogy a belföldi tőketulajdonos a legközelebbi belföldi kölcsönre jegyzőként jelentkezzék — méltóztassék beállítani a költségvetésbe, ha nem is egyszerre való letörlesztésre, de két, vagy három éven át való letörlesztésre megfelelő részletet, mert ezáltal lehetővé fogja tenni azt, hogy ezek a kölcsönkötvények az illető hitelezők által, vagy bármelyik bank, illetőleg tőkés által leszarni toltassanak. Ma az a helyzet, ülése 193A. évi május hó 2-án, szerdán. hogy erre semmi sincs előirányozva, s így semmiféle bank, vagy tőkés erre egy fillért nem ad

; ennélfogva az, aki az államnak ilyen formában hitelezője volt, ma a vagyonától meg van fosztva. t Kérem az igen t. kormányt és különösen a pénzügyminiszter urat, méltányolja ezeket a szempontokat, méltányolja ezeknek a jóhiszemű hitelezőknek az érdekét, méltányolja azt, hogy ezek a pengőérték emelkedése folytán és a dollár, illetőleg a font értékcsökkenése folvtán vagyonuk 30%-át úgyis elvesztették. Legalább mutassa meg az állam jóindulatát és bonifikálja őket azzal, hogy beállítja a költségvetésbe, ha onem is egyszerre, hanem két, vagy három évi részletekben azokat a tételeket, amelyekkel ez a tőke törleszthető. Ezt az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom és kérem, legyen méltánylással ezekkel a hitelezőkkel szemben. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kormánynak. Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja a földművelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Vas megyében eladásra került a bogáti uradalom néven ismert 600 holdas birtok. Eleinte parcellázással kísérletezett a tulajdonos, melynek során négy falu földigénylő kisemberei jutottak volna földhöz. Később a parcellázást elejtette, olyan időpontban s a dolgok olyan stádiumában, amely a parcellázásban résztvevő kisembereket súlyosan károsította, egyeseket valósággal tönkretett. A birtokot végül egy Bécsben élő bankár vette meg s ezt a vármegyei, albizottság a kisemberek tiltakozása dacára, jóváhagyásra ajánlotta. Kívánatos volna, lm a miniszter úr ezt az ügyet újabb vizsgálat tárgyává tenné, módot találna arra., hogy vagy az eredeti parcellázási terv valósíttassék meg, vagy legalább is kisbérietek formájában jusson ez a föld a kisemberek kezére. Hajlandó-e a miniszter úr az érdekelt kisemberek kérését megfontolás tárgyává tenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! A magyar népnek értékesebb és kulturáltabb törzsét, mint a nyugatmagyarországi vasmegyei magyarságot, alig ismerek. Sohasem felejtem el azokat a benyomásaimat, amelyeket erről a népről szereztem akkor, amikor a bolsevisták elől kellett menekülnöm és átmentem ezeken a falvakon és láttam azok gyönyörű, tősgyökeres magyar falusi kultúráját, láttam, hogy milyen magasrendű módon gazdálkodnak, láttam, liogy milyen művészi módon építették meg a maguk falvait, láttam azt, hogy talán ilyen volna minden magyar falu Magyarországon, ha a török és a tatár el nem pusztította volna. Ezen a területen nem járt a török, nem járt a tatár, a sors megkímélte őket sok mindenféle katasztrófától. Ha azonban a mai helyzetet nézem és különösen a birtokmegoszlási viszonyokat vizsgálom, akkor rájövök arra, hogy ez a nép minden magasabb gazdasági kultúrája mellett is majdnem olyan nyomorúságban van, mint az ország elhagyatottabb, vagy talán legelhagyatottabb részei. Méltóztassanak megengedni, hogy a vasmegyei Bogát pusztát környező vidék birtok-