Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

4 Az országgyűlés képviselőházának egy 20 holdas, földet meg tudna venni, ennek csak az a teltétele, hogy jó legyen ez a birtok es ne olyan, amelyen, mint az előbb említettem, a volt gazda sem tudott boldogulni. Nem gondolom, hogy a telepítés céljaira erőszakosan elvett birtokokat használjunk fel, erre nem szabad egyelőre gondolni, amikor nagyon sok nagybirtokos várja a telepítést és szívesen ajánlja fel telepítésre a birtokát anélkül, hogy kisajátításra gondolhatna. Felhasználhatók elsősorban ilyen célokra a bankkézben levő birtokok, amelyek semmiesetre sincsenek olyan kézben, hogy azt országos szempontból helyénvalónak mondhatnók. Felhasználandók azok a birtokok, amelyeknek jelenlegi tulajdonosai tulajdonképpen csak névleges tulajdonosok, akik annyira el vannak adósodva, hogy kénytelenek birtokuktól megválni. Fel lehetne használni a megmaradt vagyonváltsági birtokokat és azokat a birtokokat, amelyeket adótartozás fejében majd későbben felajánlanak. Nem gondolok arra, hogy ezeknek a birtokoknak terheit az állam fizesse ki és kifizetvén a terheket, a telepeseknek annuitásra, vagy hitelbe odaadja. Meg kell azonban gondolni, hogy azok után a bankkézben lévő birtokok után, amelyek ma számba jöhetnek, a bankok úgy sem fogják látni azt a pénzt, amelyet kölcsön adtak. Ha a mai állapot megmarad, akkor a birtokok jövedelme a beruházások hiánya miatt úgyis egyre csökken, tehát a kölcsönök kamatait, — pláne, ha a birtokokat árverésekkel, foglalásokkal zaklatják — úgy sem sikerül megkapniuk.. Ha pedig a bank a kölcsön fejében azt a birtokot árverésen megveszi, akkor még roszszabb helyzetbe kerül, mert hiszen akkor arról kell gondoskodnia, hogy a birtokot instruálja, abba még újabb tőkéket helyezzen bele, amely tőkék semmiesetre sem biztosak. Ha ezeket a bankkezekben lévő birtokokat rövidlejáratú kis bérletekbe adják ki, — mondjuk feles bérletbe, ahogyan ezekkel a birtokokkal ma nagyon sok bank gazdálkodik — az csak azt fogja eredményezni, hogy azok a birtokok teljesen lerongálódnak, kihasználódnak, mert az ilyen rövidlejáratú bérletbe kiadott feles birtokok olyanok, mint a Csáki szalmája. Ha pedig hosszabb lejáratú bérletbe adják ki, akkor az a helyzet áll elő, hogy a bank ez összeg erejéig immobil lesz, mert hosszú idő alatt eladni, értékesíteni, nem tudják. Tisztelt Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag egy ugyan már több helyen előadott gondolatomat ide a tisztelt Ház elé hozzam. (Halljuk! Halljuk!) Nekem az az elgondolásom, hogy az állam kössön ezeknek a birtokoknak tulajdonosával, illetve a bekebelezett hitelezőkkel egy egyességet és a lekötött egyességi Összegnek az egyességben megállapított kamatát 20—25 évre biztosítsa a banknak. Egyúttal kösse ki azt, hogy ezalatt a 20—25 éves idő alatt bármikor, amikor erre alkalmas időt lát, a földet egy bizonyos, a fizetés időpontjában megállapított összegért megvehesse. Ezt az összeget egy bizottság állapíthatná meg, amely a deviza, arany, a föld, terményárak komponenséből állapítaná meg a föld árát és az ezen az áron megváltott föld árával semmiesetre sem lehetne a volt tulajdonos megkárosítva. (Erődi-Harrach Tihamér: Ajánljuk a pénzügyminiszter úr figyelmébe!) Tisztelt Ház! Tisztelt képviselőtársaim közül .többen említették, — az idén talán nem annyira, mint a múlt esztendei vita alkalmával — az örökbérletet. Az örökbérletet nem tartom a magyar nép lelkével összeegyeztethető269. ülése 193'h május 1-én, kedden. nek. Ez még jogilag sincs nálunk kimunkálva. A magyar paraszt vagy bérletet ismer, vagy .telektulajdont. Ezenkívül mást nem ismer. Nagyon nehéz meg is magyarázni neki az örökbérlet fogalmát. Nem lehet neki azt megmagyarázni, hogy hogyan van az, hogyha ő az örökbért meg nem fizeti, örökbérletéből kidobják. Ugyancsak ez áll más esetekre nézve is. Például neki nem tetszik az. hogy az örökbérletet örökké fizesse. Ez nála a jobbágyság fogalmával egyező és ezért azt gondolja, hogy mivel a jobbágyság is megszűnt, tehát ez is meg fog szűnni és levonja a konzekvenciákat. Éppen így nem tud belehelyezkedni a magyar paraszt az annuitások fizetésének gondolatába sem, nem tud belehelyezkedni egy pontosan visszatérő fizetésnek a rendszerébe. Nem tudja megérteni, hogyha ő a naptárába néz és előveszi cetlij

it, amelyet fiókjában tart és 10—15 év múlva összeszámítja, hogy 15 esztendő alatt mennyi annuitása fizetett és kisül, hogy már sokkal többet kifizetett, mint a megvett föld értéke, akkor becsapottnak érzi magát, azt gondolja, hogy meg van károsítva. Nagyon sok olyan embert ismerek, aki tisztán azért nem fizet, mert azt gondolja, hogy ez igazságtalanság, ez a dolog majd okvetlenül rendezve lesz és ha fizet, esetleg rosszul jár, mert közben meglesz a rendezés. Ezért, ha azt akarjuk, hogy a telepesek kötelezettségeiknek pontosan eleget tegyenek, helyezkedjünk bele az ő lelkivilágukba, az ő szokásaikba, iparkodjunk ezekhez közelférkőzni és iparkodjunk ezen az alapon telepíteni. Ez az a bérleti telepítés, amelyet az előbb említettem. Nem akarom részletezni, hogyan telepítsünk; ezt már eléggé megtárgyalták. Felteszem, hogy egy 4000—5000 holdas birtokot az előbb említett módszer szerint telepítési célokra átvesz az állam, — mert csak az államot ismerem el telepítésre alkalmasnak, magánkéznek nem engednék telepíteni — a birtokot felosztja az ő szakembereivel megfelelő parcellákra, kijelöli a község helyét, a jövőben felépítendő középületeknek természetesen meghagyná a helyét és legalább egy holdas, 1200 négyszögöles vagy 1000 négyszögöles házhelyeket jelölne ki. Ezeknek a házhelyeknek a nagysága ellen a szakférfiak közül bizonyosan nagyon soknak kifogása lenne, de megindokolom ezt azzal, hogy három okból tartanám szükségesnek az ilyen nagy házhelyeket. Először azért tartom szükségesnek, hogy a család szaporodásával legyen hely azon a telken egy másik ház számára is, másodszor azért, mert bérleti telepítésre gondolok és mindenesetre lennének olyanok, akik bérleti telepítésre nem lesznek megfelelők, már pedig, ha az illető azon a kis telken felépítette házát, azt elvenni tőle bajos és nem is szociális, ellenben a telek másik felét elvéve a következő telepes még mindig fel tudná építeni a maga házát azon a fél telken; építkezni tudna ezen a kis telken és onnan tovább vezethetné kis birtokát. -:*<i Szükségesnek tartom ezenkívül,

r hogy az ilyen nagyobb házhelyet a telepes készpénzen megvehesse, mert ez a házhely bérleti kauciója lenne annak a 15—20—25 holdas bérletnek, amelyet megkapna 20—25 évre, ismét azzal a kikö téssel, hogy e 20—25 év alatt bármikor, amikor szorgalmával pénzt gyűjthetett vagy házasság, vagy örökösödés úiján pénzhez jntbat'itt, e 20 —25 holdnak egy részét ugyanazok szerint az