Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. részéről történt, azt mondotta, hogyha ő isten, akkor a lova bátran lehet konzul. — Zaj a baloldalon.) Ezt a jelenséget olyan tünetnek tartom, amellyel érdemes elméleti és tudományos szempontból foglalkozni akkor, amikor ezeket a jelenségeket látjuk. Azt azonban kétségtelenül tapasztalnom kell, hogy amikor bizonyos dekadenciát látunk, akár a társadalmi, akár az állami életben, akkor lehetnek olyan időszakok, hogy a brutalitás veszi át a vezető szerepet, és az ilyen időszakokban — kétségtelenül tapasztalhattuk ezt a történelem tanúsága szerint a múltban is — azoknak az egyéneknek van előnyük, akik mindenen keresztül-kasul gázolva, tradíciók által nem kötve járnak el, ami azután nagyon sokszor megismétlődött, megismétlődött újabban a kolonizációk idején is. Erre különben majd néhány szóval még visszatérek. Tehát ezek ragadják azután kezükbe a hatalmat és amíg az új átalakulás meg nem történik, vagyis amíg az új urak át nem veszik a régiek helyét és a sókkal nagyobb tiszteletet, hódolatot és tömjént, addig az eredmény mindenesetre az szokott lenni, hogy az ismeretlen emberek, vagyis az ismeretlen adófizetők sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mint amilyenben voltak a régi rezsim, a régi uralom idején. Mert azt a szegény, ismeretlen adófizetőt anynyira elhanyagolják általában, — nemcsak nálunk, hiszen ez általános jelenség — hogy a néppel legtöbbet törődnek választások előtt, vagy választások alatt. (Fábián Béla: Használat előtt felrázni és használat után vissza a helyére! — Derültség. — Egy hang a középen: Pótválasztáskor!) Nagyon helyesen méltóztatott mondani, pótválasztásnál talán még inkább ez a helyzet. Franciaországban is tapasztaltuk ezt az új reform alapján és nálunk is, amikor klikkek és választási kartellek alakulnak. Mert hiszen eggyel legyünk tisztában, — nem mondom, hogy éppen épületes, de sokkal helyesebb, ha őszintén és egyenesen beszélünk, mintha frázisokat hozunk elő — hogy a politikai életnek, a választási rendszernek, a választójognak mindig vannak, még a legjobban megalkotott rendszer mellett is, nagyon kellemetlen és nem éppen épületes mellék jelenségei. (Fábián Béla: Ezt használták ki az új diktátorok!) Az új diktátorok kihasználták és kihasználják — nem adok egészen igazat Fábián t- képviselőtársamnak — mindenütt azt az emberi gyengeséget, hogy az emberek legnagyobb részének sokkal könnyebben esik igent mondania, mint nemet és annak esetleg a következményeit is viselni. Az emberek szeretik azt, aki nekik sokat igér. Ezt tapasztalhattuk. Méltóztassanak megengedni, hogy elmondjak egy olyan esetet, amely velem történt meg az 1922. évi választások idején, amikor egy pár községben kifogásolták, hogy miért nem Ígérek. Erre azt mondottam: Emberek, én nem ígérek olyant, amit teljesíteni nem tudok. Azt mondották errei^ Nem kívánjuk, uram, azt, hogy maga teljesítse, amit igér, de olyan jól esik hallani, amikor valamit ígérnek! (Weltner Jakab: Egyebet úgysem kapnak ma, mint ígéretet!) , . Megjegyzem, az igen t. szociahstapart is tudhatja, hogy amikor Angliában azokat a nagy eredményeket érte el a munkáspárt, akkor _ és ez

t statisztika is bizonyítja, amelyet pedig nem is a párt ellenfelei állítottak össze —a legtöbb kerületben a jelöltek azzal .boldogultak, minthogy akkor még újság volt a nok szavazati joga olyan mértékben, amilyenben ma ülése 198U. évi május hó 2-án, szerdán. 101 érvényben van, hogy azt ígérték, hogy ha őket választják meg, akkor olcsó lesz a kenyér, olcsó lesz a krumpli, olcsó lesz a hús. A reakció bekövetkezett, mert az olcsósági hullani nem következvén be Angliában, a munkáspárti képviselőknek az a része elvesztette a talajt, amely megválasztását ilyen abszolúte nem szocialista eszköznek köszönheti. Mért én sokkal többre becsülöm a szociáldemokrata párt eszmei vezetőit, minthogy ezt a propaganda lényeges kellékének tartanám, de kétségtelen, hogy a legdurvább propaganda nagyon sokszor a legeredményesebb. (Weltner Jakab: Például most újabban a béke hirdetésével győznek minden kerületben!) Azt hiszem, hogy azért győznek, mert egy nagyon egészséges váltógazdaság következett be. Ott rájöttek azok, akik elsősorban viselik az állam terheit, vagyis az adózó polgárok arra, hogy nem jó az, ha a hatalom hosszú ideig ugyanazokban a kezekben van. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Ha a hatalom hosszú ideig ugyanazokban a kezekben van, akkor ott olyan mellékhatások jelentkeznek, amelyeknek nagyon sok esetben szaga, vagy pedig igen nagy szaga van. (Fábián Béla: Pedig: non ölet!) Úgyhogy egy bizonyos egészséges reakció támad, amelyet az élniakarás ösztöne vált ki, azt hiszem, azokból a választókból; mert hiszen nagyon helyesen jegyezte meg Lord Rosebery, hogy Anglia sorsát tulajdonképpen nem a konzervatívok és nem a liberálisok döntik el, hanem Anglia sorsát eldönti a választóközönségnek az a része, amely nem ragaszkodik mereven egyik párthoz sem, hanem a választások alkalmával elgondolásának megfelelően a mérleget annak javára dönti, aki azután szerinte a legjobban megfelel az ország érdekeinek. Kétségtelen, sokkal egészségesebb az, ha egy ország sorsát a szabadon gondolkodó, vagy. legalább szabadon is gondolkodó választók döntik el, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mintha egy ország sorsát az erőszakkal beszervezett, erőszakkal szervezve tartott, vagy pedig felülről vagy alulról korrumpált tömegek döntik el, amelyeknek szemében a politika elsősorban azt a célt szolgálja, hogy saját osztály-, vagy egyéni érdekeiket biztosítsa. Éppen ezért nagy óvatosságot tartok szükségesnek minden választójogi reformnál, de mindenesetre még a választójogi törvénynél is fontosabbnak tartom, hogy a választási eljárás tisztessége biztosíttassék. (Hely etiles balfelöl és à középen.) Éneikül semmiféle válsztójogi törvény nem ér semmit. A választási eljárás tisztességének biztosításán felül még egyet tartok szükségesnek, hogy — bármennyire szomorú is, erről beszélnünk kell — a választójogi törvény és a reform kapcsán gondoskodnunk kell arról, hogy a parlament színvonala biztosíttassák, biztosíttassék a képviselők függetlensége és az, hogy a képviselők ne végezzenek olyan mellékmunkálatokat, amelyek szégyenei a törvényhozásnak, bármely törvényhozásnak, és amelyek megszüntetik a képviselők függetlenségét akár a kormánnyal, akár pedig bizonyos érdekcsoportokkal szemben, (Ügy van! a baloldalon.) mindenesetre azokkal szemben, akiktől az illetők függnek. Mert hiszen kétségtelen emberi tulajdonság, hogy ezek a függő viszonyban lévők nagyon sokszor kénytelenek úgy táncolni, ahogyan fütyülnek nekik, úgy eljárni, ahogyan azok elrendelik, akik őket a parlamentbe beküldték. . ... - •