Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

102 Az országgyűlés képviselőházának 270 Itt még csak egyet vagyok bátor megje- i gyezni, még pedig azt, hogy a beküldéssel kapcsolatban, az összeférhetlenség kérdésének ren dezésével kapcsolatban tulajdonképpen egy nagyon nehezen megfogható, de veszedelmes jelenséget is kell a választójogi reformnál szabályozni, amennyiben lesz a magyar törvényhozásnak bátorsága, hogy ehhez is hozzányúljon, és ez az úgynevezett pártkasszák kérdése, vagyis a pártkasszák létrejövetelének és az esetleges propagandapénzek felhasználásának a kérdése. Azt hiszem, hogy egy ország függetlenségének nagy hátrányára szolgál, ha annak az országnak nincs szabad sajtója. (Fábián Béla: így van! A szabadsajtó és a parlamentarizmus egymással összefügg!) A sajtószabadságnak pedig két feltétele van. (Halljuk! Halljuk!) Feltétele az, hogy a sajtó ne legyen szájkosárral ellátva, már tudniillik szájkosárral törvényes értelemben és mondjuk, közigazgatásilag is érvényesített rendeletekkel, azonkívül pedig ne legyen függőviszonyban, anyagi függőviszonyban a sajtó, (Ügy van! a baloldalon,) sem a mindenkori kormányzattól, sem pedig nagyon — ezt mondom, mert az életben bizonyos megalkuvásokat el nem kerülhetünk — az eg'yes társadalmi rétegektől sem. (Farkas Gyula: Közgazdasági érdekcsoportoktól! — Weitner Jakab: Kartellek, trösztök, bankok!) A kartellektől és a kormányoktól és a sajtóalapoktól sem! Szükségesnek tartom, — és nem is csináltam titkot abból — hogy a mindenkori kormányoknak egy bizonyos összeg sajtócélokra rendelkezésre bocsáttassák. Itt azonban disztingválnunk kell. E tekintetben nem vagyok hajlandó a diszkrécióban messze menni és ellenőrzést kívánok a belföldi sajtóalapokra nézve. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ellenben a külföldi sajtóalapokra nézve, a külföldi sajtópropagandára elköltött összegekre nézve hajlandó volnék bizo nyos diszkréciót engedélyezni, mert ezt kívánatosnak tartom egy állam költségvetésében, mivel szerintem helyes és elkerühetetlen az, hogy ilyen diszkrecionális alapok és összegek legyenek felvéve. Én magam sem nehezményeztem ezt a múlt évben, amikor ez a kérdés a pénzügyi bizottságban előfordult. De amit az ember a pénzügyi bizottságban nem nehezményez, azt a zárszámadások kapcsán esetleg nehezményezi, vagyis a zárszámadások kapcsán, azt hiszem, nemcsak joga, hanem kötelessége is mindenkinek nehezményezni azt, ha ezek a diszkrecionális kiadások olyan mértékben túllépetnek, amilyen mértékben való túllépésre felhatalmazást slismerni nem vagyok hajlandó. Nem tartom megengedhetőnek, nem az abszolút magas etika szempontjából, hanem csak a relatív etika szempontjából, amely relatív etikára egy állam életében mégis csak szükség van, hogy ilyen jelenségek megtörténjenek és megismétlődjenek. Azt hiszem, a sajtónak hivatása elsősorban mégis csak az, hogy megírja az igazat. (Weltner Jakab: Akkor becsukják, ügyész elé kerül, ha igazat ír!) De kétségtelen, hogy nem válhat egy ország előnyére, ha sajtójának egy részére azt mondhatják, — ez nem Magyarországra vonatkozik, hanem ezt általánosságban mondom — hogy a sajtó egy része, — mert hiszen az egész sajtóra csak ott szokott ez vonatkozni, ahol egykét lap van — kitartottja valakinek, legyen az a kitartó kartell vagy más foglalkozási ág* vagy legyen akár kormány is. Mert lehet, hogy talán elegánsabb, talán jobban hangzik az. ha valaki egy kormány kitartottja, mintha egy magánegyénnek a kitartottja, (Derültség a baloldalon.) de végeredményben a kitartott minősége, . ülése 19SJp. évi május hó 2-án, szerdán. erkölcsi jelentősége azáltal nem változik, hogy ki tartja ki. Minthogy ilyen jelenségeket látok közéletünkben, amelyek abszolúte nem alkalmasak arra, hogy valakiben megnyugvást keltsenek, a költségvetést nem fogadhatom el. Lehetségesnek tartanám azt is, ami megvolt a múltban is, hogy abszolúte minden bizalom nélkül elfogadjak egy költségvetést. De ahhoz, hogy valaki bizalommal elfogadja a költségvetést, legalább a minimumának meg kellene lennie annak, hogy az illető megnyugodva érzi magát abban a tekintetben, hogy azáltal, ha a költségvetést megszavazza, nem rontja a viszonyokat és nem teszi rosszabbá az állapotokat. Azzal, hogy azt dokumentálja, hogy nem látja olyan veszélyesnek a helyzetet, tulajdonképpen nem teljesíti a kötelességét azokkal szemben, akik őt ideküldték, mert azoknak a választóknak, azt hiszem, megvan a joguk arra, hogy a tekintetben legalább meg legyenek győződve, hogy jószándékkal és lehetőség szerint az egyéni legjobb tudással és körülíekintéssel dönt azokban a kérdésekben, amelyek végeredményben egy ország érdekében a legfontosabbak; hogy mehet-e a kormányzat tovább úgy, amint eddig ment. t Azt hiszem, szerencsétlensége ennek az országnak az, hogy ha a kormányzat ilyen nagy hűhóval, ilyen nagy dobszóval, ilyen zászlólengetésekkel, ilyen jel vénykultusszal, ilyen hivatalos propagandakultusszal megy tovább, (Farkasfalvi Farkas Géza: Es ilyen terrorral!) mert azzal, hogy ilyen mesterséges jelenségeket látunk, én csak azt látom bizonyítva, hogy akik annakidején más alapokon, más vezetés mellett vezették vagy engedték vezetni az ország kormányzatát, most, amikor sok tekintetben éppen annak ellenkezője tétetett hivatalos programmá, ami volt a múltban, éppen olyan csöndben, megnyugvással és annak folytatásával, amit a múltban sokszor tapasztaltunk, gyakorolják a kormányzópart súlyos hivatását, úgy, mint a múltban láttuk. Ezt Magyarország belügyminisztere is különösnek találta néhány nappal ezelőtt a Felsőház folyosóján, amikor a fővárosi törvényjavaslatot tárgyalták; a belügyminiszter úr, amikor kijött az ülésteremből, egészen csodálkozva azt mondotta: eredeti, hogy akik a javaslatot lekapták és lekritizálták, azok elfogadták, akik pedig megdicsérték, azok nem fogadták el. Erre azt mondottam a belügyminiszter úrnak: az, hogy ezen még csodálkozik, .természetesen annak következménye, hogy 1922 óta nem volt tagja ennek a Képviselőháznak; 1922 óta az indemni'tási és költségvetési viták tulajdonképpen azt mutatták, amit mutattak most a túloldali felszólalások, hogy a bajokat mindenki látja, fel is sorolja őket, kesereg felettük, csak a végkonzekvenciát nem vonja le. Ha annyi baj van, amelyen segíteni lehetne, — minit túloldali igen t, képviselőtársaim méltóztattak megmondani, — akkor én csak egyet nem értek a legjobb szándékkal sem, azt hogy ennek a kritikának eredménye az, hogy menjen tovább az a kultusz, amelyet eddig vittek. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Bánó Iván! Bánó Iván: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a következő ülésen mondhassam el. (Helyeslés.)