Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
96 Az országgyűlés képviselőházának 270. Amikor annyit hallunk beszélni ebben a Házban összefogásról, talán nem lesz időszerűtí? n iA a felemlítek egy anekdotát, amely megtörtént; (Halljuk! Halljuk!) A Balaton egyik borvidéken, Badacsonyban, az egyik ottani szőlőtulajdonos minduntalan propagandát csinált a közös pincének és a borok keverésének. Egy ismerősöm erre azt mondta neki: nagyon rossz borod teremhet neked, hogy mindenáron össze akarod keverni a máséval. Azt hiszem, hogy azok, akik annyira forszírozzák a keverést, legyenek azok bármilyen oldalon, mindenesetre kiteszik magukat annak a jogos gyanúnak, hogy ők valami előnyhöz óhajtanak .jutni. Azt hiszem, hogy nem arra van szükség, hogy mindenütt az összefogást és a nemzeti egységet hirdessük, hanem arra, hogy azokat a problémákat oldjuk meg, amelyek megoldásra várnak és amelyeknek megoldása elkerülhetetlen. Ehhez azonban nem szükséges az, hogy mindenki t egy táborban legyen, egy jelvényt tűzzön ki és zászlók alatt ünnepeljen, mert mondhatom, hogy ez nem az egység előnyére, hanem tulajdonképpen a komolyság hátrányára. rovására szolgál. (Ügy van! Ügy van! à baloldalon.) Állami feladatokat nem lehet megoldani jelszavakkal, nagy hanggal, hűhókkal, felvonulásokkal, propagandával. (Gr. Somssich Antal: Sajtófőnökökkel!) Lehet, hogy mindez esetleg tetszik, mert nagyon sokszor előfordul, hogy a nép nemcsak kenyeret kér, hanem cirkuszt is, mert hiszen kétségtelen, hogy minden cirkusznak van bizonyos mulattató hatása. De amikor az egész világ olyan súlyos gondok között él, akkor súlyos problémák megoldását cirkuszi mutatványokkal megkísérelni, nem vezet más eredményre, mint legfeljebb arra, hogy a figyelmet ideig óráig elterelheti a nagyobb bajokról. (Zaj a baloldalon. — Farkas Gyula: Nem ennek helyeseltem, hanem annak, amit a pártegységre vonatkozóan mondott! Én is azt tartom, hogy a, pártegység nem szükséges a nemzeti egységhez. A nagy nemzeti feladatokat külön pártokban is meglehet oldani.) A pártegység nem szükséges a nemzeti egységhez. Nemzeti egységre akkor van szükség, amikor a megpróbáltatások nagyok és amikor a megpróbáltatások nagyok voltak, akkor Magyarországon a nemzeti egység a legtöbbször megvolt. És ha nem volt meg, akkor ennek, azt hiszem, nagyon sokszor az volt az oka. hogy felülről akadályozták meg ezt az egységet azzal, hogy az egységet felülről erőltették olyan területeken, ahol erre abszolúte semmi szükség nem volt, ezzel bizalmatlanná tették az embereket az egész egységkultusz iránt és inkább elrettentőleg hatottak. Megkérdezem itt a Házban: a mai időkhöz illő, komoly dolognak tarthatjuk-e, hogy akkor, amikor kétségtelenül nagy nyomor van az országban, — aki a vidéken vagy Budapest külvárosaiban megfordul, ezt tapasztalja — a nehézséggel küzdő vidéki képviselőtestületek vagy vármegyék bizonyos felsőbb hivatalos helyről felszólításokat kapnak, hogy annak a Tesz.-nek a javára, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) amely a felvonulásokkal szép dolgokat produkál, könyöradományokat gyűjtsenek. Ezt nem helyeslem, aminthogy egyáltalában nem helyeslem azt sem, hogy ma újabban ismét valóságos könyöradomány hull ám van ebben az országban. Feltétlenül csak magasabb jóváhagyással történhetik meg az, hogy különböző elnökök neve alatt szereplő gyűjtéseknek, akcióknak százszámra menő iratait kapjuk meg, azt hiszem I ülése 19 SU. évi május hó 2-án, szerdán. mindannyian. Sokszor a leglehetetlenebb célokra gyűjtenek, olyan célokra, amely célok talán nagyon szépek lehetnek akkor, amikor az országban bőség van, amikor nincs nyomor, de ha ezek a mai időkben történnek, ez azt hiszem annak a jele, hogy itt az irányítás, a vonalvezetés körül alighanem bajok vannak. És ez a vonalvezetés a dolognak nem a komoly részét fogja meg, ez a vonalvezetés nem szánt mélyebb részeken, hanem szinte a levegőben marad, úgy, hogy sokan lássák, sokan gyönyörködhessenek benne és ünnepelhessék. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez az! — Őrgr. Pallavicini György: Ez a fontos! Az ünneplés! —- Farkas Gyula: Az ünneplés megvan minden oldalon! Mindenütt látjuk a banketteket! Én részemről nem megyek egyikre sem! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ott méltóztatott-e lenni Miskolcon? — Farkas Gyula: Csalódni méltóztatik, mert nem voltam ott! A képviselő úr főgondnoki beiktatásán ott voltam! — Farkasfalvi Farkas Géza: Tudom, örömmel láttam!) Elnök: Kérem méltóztassanak talán a költségvetés tárgyalásánál maradni! Farkas Tibor: Amikor azt olvassuk és halljuk, hogy ebben az országban az egyik miniszter szerint lassan, a másik miniszter szerint gyorsabban, de általában a helyzet gazdasági szempontból javai, akkor talán helyesen járunk el a tekintetben, hogy bizonyos óvatossággal vegyük ezeket a miniszteri kinyilatkoztatásokat, amikor a magunk falujában olyan tünet3ket kell konstatálnunk, amelyekből ez a javulás nem következtethető. Amikor hallottam és olvastam, hogy itt bizonyos javulás van, hogy a nagy indexszámok is javulást mutatnak, fogtam magamat és vettem magamnak azt a fáradságot, hogy végigjárjam Zalaegerszeg legkülönbözőbb üzleteit, a fűszer-, a rövidáru-, a vasüzleteket. Összehasonlítást kértem az ismert kereskedőktől, hogy legyenek szívesek mondják meg, hogyan áll a forgalmuk a múlt évhez viszonyítva, mondjuk az év első negyedébari, vagy az egyik hónapban. Majdnem kivétel nélkül az egész vonalon azt a megállapítást kaptam, hogy a forgalom olyan üzletekben, ahol az áruk ára nem csökkent a múlt évhez viszonyítva, 30—35%-os forgalomcsökkenés mutatkozik. Mindnyájan ismerjük a népet, tudjuk, hogy ha azt tapasztaljuk, hogy a divatáruüzletekben is lecsökkent a forgalom 30%-kai, akkor nem valószínű, hogy annak a falusi embernek nagyon sok pénze legyen a zsebében. Tudjuk, hogy ez az a tétel, ami legutoljára csökken. Azt tapasztaljuk, hogy olyan üzletek, amelyek egy bizonyos idő alatt, mond juk, egy-két hét alatt eladtak a múlt évben 3—400 pár lábbelit, az idén eladtak ,30—40 párt Nagyon nehéz tehát azt mondani, hogy mi ott vidéken azt tapasztaljuk, hogy a helyzet javul. A javulás be lett ígérve, valósággal hivatalos kormányígéreteket kapott Magyarország közönsége arra, hogy a római megegyezés olyan eredményeket fog hozni, amelyek elsősorban biztosítják a mezőgazdaság prosperitását. Bi zonyos aggályokat táplálok a tekintetben, meg felel-e a dolog komolyságának, hogy ma is, amikor pedig már hónapokkal ezelőtt megtör tént az alapmegegyezés, még mindig ott tar tunk, hogy a végleges tiszta helyzetet nem lát juk a hosszú tárgyalások ellenére sem. Emberi valószínűség szerint, amikor a vezetők megcsinálták ezt a nagy koncepciót, legalább is tisztában lehettek volna azzal, hogy itt olyan nagyon sok detail-munkára már nem lehet szükség, mert ha nagyon sok detail-munkára volna
