Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának például csak azt, hogy valamely Bécs felé, il­letve a nyugati határon fekvő birtok szarvas­marha- es gabonakivitel szempontjából ma fel­tétlenül ítöbbet ér, mint egy, mondjuk, Buda­pest kornyéken esetleg rosszabbul fekvő bir­tok. A városok körüli telepítésnek szociális okait nem szükséges taglalnom. Mindenesetre az, akinek, ha gyári munkás is, egy kisebb birtoka van Budapest környékén, vagy Buda­pestnek egy bizonyos körzetén belül, vagy ha az illető családtagjának vagy apjának van egy ilyen kisebb birtoka, nem lesz kapható szélsőséges elemek izgatásaira, mert az, aki­• nek a földdel valami Összefüggése, vonatkozása van, erre sohasem lesz rávehető. (Ügy van! Ügy van! jobb felől) A városok élelmezése mindenesetre előny ö­sebb telepítés mellett, mert ha a nagybirtok­nak kötelessége azokat a termeivényeket ter­melni, amelyek vasúttal nagyobb távolságra szállíthatók, akkor a kisbirtok predesztinálva van arra, hogy főzelékféléket, baromfit, tojást és más hasonló produktumokat juttasson a városok piacaira, ha a kiépítendő közlekedési utakon hamar érheti el az illető várost. Ez a telepítés prosperálni is tud, ez a telepítés nem fog tönkremenni, mert hiszen már maga az, hogy a gazda közvetlenül a fogyasztóval léphet érintkezésbe, azt jelenti, hogy megtakarítja azt a hasznot, amelyet minálunk még mindig nagyon nagyra becsülnek és nagyon nagyra értékelnek: a közvetítői hasznot. A legutóbbi évek telepítéseinek legfőbb baja a telepek hihetetlen drágasága, az an­nuitásoknak hihetetlenül magasan való meg­állapítása, ez pedig főképpen azért van, mert ha magánosok vagy bankok telepítettek ná­lunk, borzasztó nagy haszonnal telepítettek, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ha pedig altruista intézményeink telepítettek, akkor a költséget, a rezsit olyan magasra vették, hogy ezek a telepek teljesen életképtelenek voltak. Itt van pl. az a bizonyos sokat emlegetett múthpusztai telepítés, a legutóbbi .telepítés, amely iskolapéldája annak, hogy milyen hi­bákat nem szabad elkövetni a [telepítésnél. Mert ennél a telepítésnél kumulálva van min­den hiba. Ennek a múthpusztai telepítésnek »sikere« abban látszik legjobban, hogy egy hold földre vonatkoztatva évenkint 115 pengő kö­rüli az az összeg, amelyet annak a telepesnek fizetnie kell, illetve amennyit természetes, hogy nem fizet. (Felkiáltások jobbfelöl és középen: Nem is bírja!) A másik hiba az, hogy azok a telepesek rögtön, amint beiktatták őket abba a földbe, a telepítő által teljesen magukra hagyattak. Amint egyszer a telepítésnek vége volt, a te­lepítőnek nem maradt más dolga, mint az annuitások behajtásának szorgalmazása, az adó- és illetékterhek behajtása és ezeknél a be­hajtásoknál nem riadtak vissza attól sem, hogy ügyvédi költségekkel, árverési- és egyéb illetékekkel még nagyobbá és még elviselhetet­lenebbé tegyék azt a nagy terhet, amely úgyis nyomta ezeket a szegény telepeseket. Azok a telepesek, akik hazánkban meg­erősödtek, — tehát, mint előbb mondottam, a nemzetiségi telepesek — a legnagyobb kedvez­ményekben részesültek: ingyen földre telepít­tettek le. Ilyen ingyen telepítést ma termé­szetesen nem kérhetünk, de nem is lenne sza­bad kérnünk. Ha azonban azt akarjuk, hogy az a telepes boldoguljon, akkor feltétlenül olyan kedvezményeket kell neki adnunk, ame­lyek megkönnyítik a megtelepedést. Kruger igen tisztelt képviselőtársam ugyancsak em­269. ülése 198'4- május Uén, kedden. 3 lítette, hogyha harmincéves adómentességet le­het adni egy bérház építésénél, akkor miért ne lehetne egy pár esztendei adómentességet vagy adóbehajtási türelmet adni annak a te­lepesnek, aki mindenét befekteti abba az egy par hold földbe. Nem is kívánom, hogy egé­szen engedjük el az adójukat. Csak az első négy esztendőt; kellene, mondjuk a további tíz esztendőre elosztva fizettetni velük és nem kellene olyan adószekatúrával nyomorítani meg őket, mint például a jövedelmiadó ki­vetése, amikor úgy sincs még jövedelmük. Bármennyire szükségesnek tartom a hitélet felébresztését, nem szabad egy ilyen község­ben mindjárt, amint megindul valami nagy plébániával, felekezeti iskolával terhelni ezt a telepet, mert az egyházi terheket ma a kon­szolidált községek sem bírják, lehetetlen tehát, hogy egy telepes, aki akkor jön egy községbe, mindjárt ilyen terhekkel küszködjék. (Kocsán Károly: ö akarja!) Meg lehet ezt máskép is oldani. Nem szabad azt kívánni a telepesek­től, hogy weekend-házakat és villákat építse­nek. Ez is nagyon sokszor szokott kívánság lenni. Nem szabad kötelezni a telepest, hogy ilyen nagy költséggel épített házakat átvegyen. A magyar paraszt igénytelen, nem szabad igé­nyességre szoktatni. Nem mondom, hogy az egészségügyi szempontokra ne legyen tekin­tettel akkor, amikor új otthonát felépíti, semmi értelme sincs azonban olyan dolgok létesítésé­nek, amelyekre nincs szükség. A terheket kü­lönben is az ő zsebéhez kell mérni, engedjünk olyan épületeket építeni, amilyeneket akar és amilyenekre futja neki. (Ügy van! a jobb­oldalon.) Nem szabad, ha egy telepítés meg­történt, rögtön a kataszteri tiszta jövedelmet fölemelni. Ez is régi szokás, hogy amint egy birtokot parcelláznak, a kataszteri tiszta jö­vedelmet mindjárt a mellette levő kisbirtokos­nak magasabb kataszteri tiszta jövedelméhez felemelik. Türelemmel kell lenni, legalább ad­dig, amíg az a gazda megerősödik. Egyébként is az ilyen eljárás csak elkeseríti és rosszul esik neki, mert látja, hogy nem törődnek vele, hogy a fiskálisérdekek mindig többet jelen­tenek, mint az ő érdeke. Olyan megoldást kell találni, hogy az annuitás fizetés, ha a telepítés ezen az alapon .történik, nem pedig a később részletezendő, illetve javaslatba hozandó bér­leti telepítés módszerével, az első években le­hetőleg alacsonyabb legyen s talán fokozatosan emelkedjék. Nem szabad, nem tartom helyén­valónak az első időkben az annuitást teljesen elhagyni, mert ez a példa ragadós és később sem akar a telepes fizetni. A telepítés pénzügyi lehetővététele bizo­nyosan a legnehezebb, ha azonban meg akar­juk várni, míg ennek alapfeltétele meglesz, mire annyi pénz áll rendelkezésünkre, hogy te­lepítéseket eszközölhetünk, akkor kár telepítés­ről beszélni, mert ez sajnos, a legközelebbi idő­ben úgy sem fog bekövetkezni. Véleményem szerint enélkül is telepíthetünk, kisebb anyagi eszközökkel is megkezdhetnők a telepítést, de semmiesetre sem volna szabad elmulasztanunk a mostani alacsony földárakat, amelyek mellett telepíteni lehet. Bn tudniillik azt gondolom, hogy még ma is volna akárhány kisgazda., aki szívesen venne birtokot, ha egy jól megalapo­zott, jó birtokot telepítési célokra felosztva es megfelelő feltételek mellett megkaphatna, akar készpénzfizetés ellenében is. Azt hiszem, az egész országban még ma is van sok kisgazda. I aki fiának, vagy valami hozzátartozoDanak 1*

Next

/
Thumbnails
Contents