Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-256
84 Âz országgyűlés képviselőházának ; viselő úr törlési indítványával, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház az előadó úr indítványát elfogadta, Vázsonyi János képviselő úr törlési indítványát tehát elutasította. Sándor Pál és Vázsonyi János képviselő urak azonos kiegészítő indítványai visszavonattak, ezeket tehát határozat alá nem is bocsátom. Következik a 8. §. Kérem a jegyző urat, tessék felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa a 8. §-t): Az előadó úr! Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! Ez a szakasz a szerzett jogokat biztosítja. Kimondja ugyanis, hogy (olvassa): »A jelen törvény életbelépése előtt hatályban volt jogszabályokban megállapított képesítő hatálya lesz a gazdasági akadémiákon, a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem működésének megkezdése után az 1935. évi december hó 31. napjáig megszerzendő okleveleknek is.« A vitában igen komoly é« arra illetékes helyről aggályok merültek fel a szerzett jogok biztosítását illetőleg és elhangzott az a kifogás, mégpedig majdnem minden párt és minden szónok ajkáról, hogy ez az 1935. évi határidő legalább egy esztendővel kitolassék. Ezt a kívánságot vélem én honorálni azzal a módosítással, amely ezt a határidőt még egy esztendőre, 1936. december 31-ig tolja ki. Ez a módosító indítványom a következőképpen szőj lana: A szakaszban az »1935. évi december hó 31.« szavak helyett »1936. évi december hó 31.« szavak beiktatását javasolom. Tisztelettel kérem, hogy ezt a módosítást elfogadni méltóztassék. Elnök: A módosítás tárgyalása ellen kifogás nem tétetvén, azt tárgyalás alá bocsátom. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! Én ennél a szakasznál ai miniszter úr igázságérzetére apellálok. Annál inkább teszem ezt, ímert hiszen a t. miniszter úr is annak adott kifejezést szavaiban, amit én most kívánok és amtit voltaképpen az Országos Közgazdái-Testület is kíván. Ez az indítvány a következőkép szól: A 8. §-hoz folytatólag ugyanezen bekezdésben felveendő: »A közgazdaságtudományi karon eddig kiaidőtt oklevelek mindenben egyenlő értékűek : azokkal, amelyek a megfelő osztályon ezután kiadatni fognak.« A testület a következőképpen indokolja ezt a kérését (olvassa): »A jelenleg javasolt 8. § első mondata csupán annyit mond ki, hogy a 6. és 7. § rendelkezései nem érintik a jelen törvény, életbelépése előtt bírt képesítő hatályát a régi okleveleknek. Ez azonban az eddig oklevelet nyert 1200 közgazda és mezőgtaizda igényeit és jövő helyzetét távolról sem biztosítja. Bizonyosra vehetjük ugyanis, hogy a törvényhozás a jövőben az új Műegyetem közgazdasági karán kiadott oklevelekért öl gyakorlati élet kívá- ; nalmainak r megfelelően mind több és több irányban képesíteni fogja, már pedig: az új okleveleknek adandó kvalifikációk a régi okleveles közgazdákat e törvény szerint nem illetnék meg, minthogy csak a régi jogaik tartatnak fenn. így előállna az a helyzet, hogy az okleveles közgazdáknak kétféle kvalifikációjú rétege, képződnék; az egyik, mely csak a régi jogokkal rendelkezik és a másik, melyet az új jogok is megilletnek. Egyazon oklevéllel rendelkező diplomás kategóriának (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ily kettéhasításia nem kívánatos, de különösen sérelmes a régi diploid, ülése 19 S A április 5-én, csütörtökön. másokra, akik, mintegy kihaló kategória, diplomájuknak egyre csökkenő értékét tapasztalnák. Utalunk itt különösen a volt Keleti Kereskedelmi Akialdémia okleveleseire. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Elnök csenget.) Ezen főiskola által már a háború végéig kiadott és csak kiváló előképzettséggel megszerezhető oklevelek értéke ma már teljesen devalválódott, éppen azért, mert azonos képesítésű oklevelek többé nem adattak ki. A nuiniszter úr az általános vitára reflektálva, kijelentette, hogy a régi és új oklevelek közt semmiféle különbség nem lehet. A törvényjavaslat jelenlegi szövegét az érdekeltek a legnagyobb aggállyal kísérik, mert abból ennek az ellenkezője tűnik ki. Éppen ezért fogadja el a miniszter úr az indítványozott szöveget, amely szerint maga a törvény mondja ki, hogy az eddig kiadott oklevelek mindenben egyenlő értékűek azokkal, amelyek a megfelelő osztályon ezután kiadatni fognak, ennek jeléül legyen joguk Bi régi oklevelek birtokosainak diplomájukat az új egyetem megfelelő osratályán egy záradékkal eláttatni, amelyből kitűnik, hogy a jelen törvény annak hatályát fenntartotta. A jövőben ugyanis mindenütt az új egyetem diplomáját fogják kívánni és évtizedek múlva senki sem fog a gyakorlatban visszaemlékezni arra, hogy átmenetileg volt egy közgazdaságtudományi kar.« Látom a t. miniszter úr mozdulatát, amely kissé megingat engem véleményemben, amelyet most mondottam meg, de nem látom be, hogy mit árt a Műegyetemnek, ha a régiek félnek, hogy amiért ők öt évig tanultak és amit öt év alatt elértek, azt most azáltal, hogy itt egy új kategória van, árnyékban marad. Nem látom be, hogy az ő kívánalmaiknak miért ne tegyünk eleget. Hiszen ők említenek is egy példát, a Keleti Akadémia bizonyítványát, amely ma nem ér semmit, amióta a közgazdasági egyetem megvan. Biztosra vehető, hogy ha a t. miniszter úr a műegyetemen megvalósítja ideáit, amiben én még mindig teljesen kételkedem, — bocsánatot kérek, hogy ilyet mondok, ki fogom fejteni a 20. §-nál — akkor ugyanígy leszünk ezekkel a bizonyítványokkal is. De kérdem, miniszter úr, mit árt az új bizonyítványoknak és mit árt a miniszter úr felfogásának, ha ezeknek az embereknek, akik féltik jövőjüket, akik félnek attól, hogy az ő bizonyítványuk már nem egyenértékű a műegyetemével, a t. miniszter úr teljesíti a kívánalmait? Senkinek sem árt, ha a t. miniszter úr ezt engedélyezi, sőt az egész vonalon megelégedést fog kelteni, ha a miniszter úr ezt egy balfogással szemben megteszi. Mert az én nézetem szerint is balfogás az, hogy ne legyen egyenlő a műegyetem közgazdasági fakultása az előbbi közgazdasági egyetemmel. Nézetem szerint az új műegyetem nem fogja azt a kvalifikációt kihozni a diákoknál, mint amelyet ez a közgazdasági egyetem kihozott, én tehát többértékűnek veszem az utóbbit. Balfelfogással állok szemben, de a közvélemény balfelfogásával. Nagyon kérem tehát a t. miniszter urat, hogy mivel ez az 1200 fiatalember nehéz pénzen és hosszú éveken át tanult a közgazdasági egyetemen, ne méltóztassék diffikultálni, ha ők kérik, hogy egy klauzulában mondják ki, hogy az új bizonyítvány egyenlő értékű a régivel. Ez olyan szerény kérelem, amely elől a miniszter úr nem igen zárkóznatik el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Vázsonyi János!
