Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. lános vita megkezdése ntán indítvány nyujtas­sék be. (Vázsonyi János: Tessék a miénket el­fogadni!) Azt hiszem, céltalan is bedobni ezt az Eris almáját az új egyesítendő egyetembe, mert ha az egyesítés azzal kezdődik, hogy a többi professzori kar érzékenységét sértjük, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor ez nem válik hasznára az új egyetemnek. (Sándor Pál: Akkor a miniszter úr nem áll helyt a szavaiért. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ha Sándor Pál képviselő úr azt indítvá­nyozta volna, hogy »József nádor egyetem« le­gyen a rövidített név, akkor ehhez hozzájárul­tam volna. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt indítványoztuk!) Meg vagyok győződve róla, hogy az agrárparlaanentt, amely mindig respektálta az agrárszempontokat, respektálni fogja^ a mezőgazdasági egyetem érzékenységét s az állatorvosi és az erdészeti főiskola patiná­ját is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magam részéről akkor azt kérem, hogy méltóztassék Sándor Pál képviselő úr indítványát elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, — Zaj.) Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván valaki szólni? (Zaj.) Ha szólni isenki mem kí­ván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezett­nek nyilvánítom. Következik a határozathoza­tal. Az 1. § mint ilyen meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Van két indítvány, mindkettő pótlást tar­talmaz. Az egyik Söpkéz Sándor képviselő úr indítványa, a másik Vázsonyi János képviselő úr indítványa. Amennyiben Söpkéz Sándor képviselő úr indítványát el méltóztatnak fo­gadni, akkor Vázsonyi János képviselő úr in­dítványát nem terjesztem határozathozatal alá. Amennyiben nem méltóztatnak elfogadni, ak­kor majd azután méltóztatnak dönteni Vázso­nyi képviselő úr indítványa felett. (Zaj. — Szabóky Jenő: Kérjük felolvasni!) Elrendelem a két indítvány felolvasását. Frey Vilmos jegyző (felolvassa Söpkéz Sándor és Vázsonyi János indítványait). Elnök: Kérdem tehát a t. Képviselőházat, méltóztatik-e Söpkéz Sándor indítványát el­fogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) Kisebbség. így Söpkéz Sándor képviselő úr indítványát a Ház elve­tette. Most tehát előterjesztem Vázsonyi kép­viselő úr indítványát. Méltóztatik-e ezt el­fogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtör­ténik.) Megállapítom a kisebbséget, tehát a szakasz változatlan szövegében megmarad. Most áttérünk a 2. §-ra. A jegyző úr lesz szíves azt felolvasni. Brandt Vilmas jegyző (olvassa a 2. § szövegét). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat alap­gondolatát vélem erősebben kifejezésre jut­tatni azzal a módosítással, amelyet bátor va­gyok benyújtani. Ez pedig a következőképpen szól. (Halljuk! Halljuk!) E szakasz 2. bekez­désének hetedik sorában a »szükséghez képest« szavak után az »érdekelt karok és a tanács meghallgatásával« kifejezés beiktatását javas­lom a szövegbe. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem, van-e a t. Háznak kifo­gása az előadó úr indítványának tárgyalása êse 193% március 22-én, csütörtökön. 71 ellen? (Nincs!) Mivel nincs kifogás, tehát ezt a t. Ház tárgyalása alá bocsátom. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Minden különösebb indokolás nélkül vagyok bátor egy módosítást beterjeszteni. Kérem a t» Házat, hogy a 2. §-ban, továbbá a 9. §-ban is előfor­duló »építészi« szó helyébe az »építészmér­nöki« szót méltóztassanak a törvényjavaslatba tenni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! Az idő előre­haladottsága folytán kérem, kegyeskedjenek megengedni, hogy beszédemet a következő ülé­sen tarthassam meg. Elnök: A képviselő úr jogosult e kérelem előterjesztéséire. Méltóztatnak ehhez hozzájá­rulni? (Igen!) így a képviselő úr majd^ a leg­közelebbi ülésen fogja elmondani beszédét és előterjeszteni indítványát. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesz­tést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó évi április hó 5-én, csütörtökön délután 5 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzes­sék ki 1. a gazdasági bizottságnak az 1934/35. évi költségelőirányzatról készült jelentése, to­vábbá a mai napirendünk 1. pontját képező törvényjavaslat vitájának folytatása. Van napirendi szónok? Brandt Vilmos jegyző: Kenéz Béla! Kenéz Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi és a tegnapelőtti napi­rendi vita során a szónokok az építőipar vál­ságáról és foglalkoztatásának szükséges voltá­ról beszéltek. Azt hiszem, mindnyájan egyet­értünk velük abban, hogy az építőipar fellen­dítése széles körben éreztetné jótékony hatá­sát; viszont azonban az is kétségtelen, hogy az építő munka erőteljesebb megindulását nem lehet elképzelni az általános gazdasági élet fellendülése és e fellendülés nemzetközi akadályainak elhárítása nélkül. Más szóval, ha házakat és középületeket akarunk emelni, először fel kell építeni és helyre kell állítani a gazdasági életnek azt a természetes rendjét, amelyet a párizsi és párizskörnyéki béke­szerződések rombadöntöttek. Ez természetesen nemcsak Magyarországra, hanem az egész vi­lágra is vonatkozik. Valóban örvendetes, hogy ennek józan be­látása ma már mind szélesebb körökben terjed el. azzal a kívánsággal, hogy a békeszerződé­seket, amelyek ennek a természetes, észszerű fejlődést lehetővé tevő folyamatnak útját áll­ják, minél sürgősebben vegyék revízió alá. Annál sajnálatosabb, hogy ugyanakkor, ami­kor a normális gazdasági viszonyok felé való visszatérés feltételeinek megteremtése iránt mind általánosabb az óhajtás, akadnak, akik ezzel az egészséges eszmeáramlattal szembe­helyezkedve, annak érvényesülését meg akar­ják akadályozni úgy, amint azt legutóbb Sea­ton Watson úr, a magyarság előtt Scotus Via­tor néven szomorúan ismert ansrol író tette a napokban megjelent röpiratában. Ámbár őszintén megvallom, nem vagyok benne egé­szen bizonyos, hogy Seaton Watson úr írta-e ezt a nyilatkozatot, mert ez a nyilatkozat olyan cinizmussal tárgyalja a világválság és a revízió ügyét, annyira nélkülözi az angol ember tárgyilagosságát, igazságra való tö­10*

Next

/
Thumbnails
Contents