Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. gatná. Ha az igen t. miniszter urat, akit én végtelenül szeretek és tisztelek tudása alapján is, a hibákra figyelmeztetem, akkor, mint a né­met mondja: »Das Bessere ist der Feind des Guten«. Ez a Közgazdasági Egyetem nekünk nem kerüí nagy áldozatokba. Minek annak a for­szirozása, hogy megszüntessük? Ennek értel­mét — nagyon sajnálom, de — nem tudom meg­találni. A miniszter úr azt volt kegyes mondani, hogy a tanárokkal és mindenkivel beszélt, azokat meggyőzte a reform helyességéről. Nem akarok megsérteni senkit, de belátom, hogy például sokkal jobban hangzik a nem­zet mai mentalitása mellett az a cím, hogy műegyetemi tanár, mint a közgazdasági kar tanára. Ezt én nagyon jól tudom. De a hiú­ságtól eltekintve, ha a miniszter úr magához hív egyeseket és meggyőzi őket, akkor még itt állanak az összes kereskedelmi, ipari egye­sületek. Egyetlenegy, de egyetlenegy ilyen egyesület sem mondotta azt, hogy a közgazda­ságtudományi kart egyesítsék a Műegyetem­mel, vagy pedig, hogy változtatások történ­jenek. Mindnyájan protestáltak ez ellen, hogy ez megtörténjék. Még a Kereskedelmi- és Ipar­kamara is — amelynek Székács Antal az al­elnöke — ugyanezt a véleményt terjesztette fel. Nincs tehát az igazság az én oldalomon? A miniszter úrnak van arra hatalma, hogy egyeseket meggyőzzön, természetesen meg is követelem, hogy egyeseket, akik hozzá men­nek, meggyőzzön, ha azok nem olyan végte­lenül erős emberek, mint az igen t. miniszter úr maga. De, ha az egyesületek, amelyeknek élén ezek az emberek állnak, mind a beolvasz­tás ellen adtak be beadványokat és protestál­nak ellene, akkor a miniszter úr ezt az érvet csak nem hozhatja fel. Legyen szabad még egy megjegyzést ten­nem. Végtelenül nagy örömmel hallottam ma Bud János t. képviselő úr fejtegetéseit és mondhatom, hogy nagyon sok igazság van mindabban, amit ő mondott. Bevallom őszin­tén, ha a képviselő urat közpályámon sokszor és erősen támadtam is, mindig örülök, ha lá­tom, hogy támadásra nincs okom és a kép­viselő úrtól hallok olyan dolgokat, amelyek tényleg a tudomány magaslatán állnak. En az előbbi időkben mindig kissé támadó han­gon mondottam a képviselő úrra, hogy »a pro­fesszor és katedra«. Bebizonyította a t. kép­viselő úr, hogy tényleg kitűnő professzor és kitűnően alkalmas a katedrára. Mondhatom, teljes őszinteséggel, hogy a t. képviselő úr engem is majdnem meggyőzött és ha nem len­nék olyan erős ember, meg is győzött volna. (Bud János: Akkor tessék megszavazni!) Ha a színházban vagyok és látok esetleg lehetet­len dolgokat, mégis könny fakad a szemem­ben, de tudom, hogy azok nem igazak! Nem állítom, hogy azok lehetetlen dolgok, amelye­ket a t. képviselő úr mondott és ha érzel­meim oda is húznak, de gondolkodásom nem ad igazat az ön érvelésének, mert bármilyen szép és logikus volt is, de mégsincs igaza. (Bud János: En azt tartom, hogy nekem van igazam!) Egy mérnöknek nem kell olyan szak­tudás, mint például önnek, t. képviselő úr, aki a közgazdasági tudás tetején áll. A mér­nöknek arra a tudásra nincs szüksége. De, ha egy mérnök hivatását teljesíteni akarja, ak­kor nem is tudja mind a két szakot annyira tökéletesen felfogni és megtanulni, mintha csak egy szakot tanul meg. Az a mi bajunk, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 19 3 h március %2-én, csütörtökön. 69 hogy nálunk egy embernek nagyon sokat kell tudnia, tanulnia, és hogy egy ember cnem adja át magát teljesen egy szakmának, egy útnak úgy, amint Németországban behozták. A mér­nök tudása, ha egy iskolában tanul azzal a másikkal, akinek tényleg sokkal többet kell tudnia, olyan, mintha egy muraközi lovat összefognak egy angol lóval; (Bud János: Melyik az egyik, melyik a másik?) akkor az angol lónak úgy kell mennie, mint a mura­közinek, mert a muraközi ló nem tud úgy menni, mint az angol ló. Ennek az egyetemnek főfeladata a közgaz­dasági tudás elősegítése, a közgazdasági tudás elsajátíttatása lett volna, ezért alapították, ezért lett volna jó, ha fenntarthatnók. így egyszerűen meg fogják ölni a közgazdasági osztályt. (Bud János: Dehogy!) A közgazda­sági osztály a műegyetemen mindig aláren­delt osztály lesz. (Bud János: Soha!) Meg fog­juk látni, mint ahogy sok mindenről meggyő­ződtünk, amiben tévedtünk a «múltban... (Bud János: De mind a ketten, közösen!) En is, ön is. Meg fogjuk látni, hogy ebben ki­nek lesz igaza; kívánom, hogy ne nekem le­gyen igazam, de azt hiszem, nagyon fájlalni fogjuk ezt a kis áldozatot, amelyet a közgaz­dasági egyetemért hoztunk, hacsak — mint Schandl t. képviselőtársam mondotta — nem egy formula ez, hacsak nem állna fenn az, amit ő mondott, hogy tudniillik, ha egy-két év múlva meggyőződik arról, hogy ez nem jó, meg fogja másítani a miniszter úr a vé­leményét. Most azonban csak azt konstatálha­tom, hogy jobb volna, miniszter úr, egy-két évig várni. (Hóman Bálint vallás- és közokta­tásügyi miniszter: Nem érek rá!) Nem fog megbukni a miniszter úr, ráér! Első eset, mi­niszter úr, hosszú politikai pályámon, hogy egy kultuszminiszteri : . előterjesztést támadok — a legelső eset — és végtelenül sajnálom, hogy egy ilyen érdemes emberrel szemben kell síkraszállnom az ő helytelen elgondolása miatt. Méltóztassék elhinni, hogy ez nekem fáj a legjobban. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Sándor Pál: Befejezem beszédemet. Fáj ez nekem, de mint vén embernek, mégis telje­sítenem kell kötelességemet. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Stiláris módosí­tást nyújtottam be a címhez, amely szerint a »Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem« cím helyett a »Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdasági Tudományegyetem« cím felvételét kértem. Ez az elnevezés jobban kidomborítja az egyetem tudományos jellegét és kifejezi, hogy mind a műszaki, mind a gazdasági tudo­mányoknak az egyeteme. Tisztelettel kérem e módosításom elfoga­dását. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Feliratkozva nincs senki. Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befeje­zettnek nyilvánítom. Következik a határozat­hozatal. T. Ház! Az eredeti szöveg szembenáll Vá­zsonyi képviselő úr indítványával. Amennyi­ben az eredeti szöveget méltóztatnak elfo­gadni. Vázsonyi képviselő úr indítványa el­esik. Kérdem tehát, méltóztatnak-e elfogadni 10

Next

/
Thumbnails
Contents