Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának È55. Mielőtt beszédemet befejezném, szükségesnek tartom, hogy a miniszter úrnak a bizottságban tett egyik megjegyzésére válaszoljak. A miniszter úr az állásnélküli diplomások, jelesül a mérnökök elhelyezéséről beszélve kifogásolta, hogy a szociáldemokrata alapon szervezett munkások nem tűrik maguk között a mérnököket, mint munkásokat. Meg kívánom állapítani, hogy a miniszter urat tévesen informálták, mert az olyan gyárak, vagy ipari telepek kivételével, ahol ezt társas szerződések akadályozzák, a munkásoknak sohasem volt kifogásuk az ellen, hogy a (mérnök, különösen a diplomás ifjúság mint munkás helyezkedjék el. Amit ellenben a munkásság nem tűrhet, az az, hogy a mérnököt bérleszorítónak használják fel és általa szorítják le az anélkül is alacsony béreket. A mérnök urak igen erélyesen tudnak védekezni a műszaki zugirászat ellen, sőt, továbbmegyek, a felsőipariskolások konkurrenciája ellen is erélyesen védekeznek. Amikor még fiatalember voltam, a gyárakban rengeteg technikus dolgozott mérnöki címmel, holott nem végzett mást, mint egy ipari főiskolát, vagy a legjobb esetben Mitweidát járt egypár hétig, azután hazajött és »mérnök« lett. Ma már vége van ennek, a mérnökök megakadályozzák, hogy az ilyen technikusok mérnöki címet függesszenek a nevük után. Az ügyvédek is védekeznek a zugirászok ellen, az iparosok a kontárok ellen, miért legyen hát a munkásságnak megtiltva az, hogy védekezzék egyetlen kincsének, a munkabérnek a leszorítása ellen? Minden olyan üzemben és minden olyan telepen, ahol azok a diplomás ifjak elhelyezést nyernek, ha nem bérleszorítók, a munkásság szívesen látja őket. Példát is tudok mondani errenézve a miniszter úrnak. Az önálló útépítési vállalkozókat kötelezik arra, hogy egy-egy állástalan mérnököt legalább 30 pengő heti fizetéssel alkalmazzanak. Ez a 30 pengős heti fizetés ebben az iparágban egy közepes munkás heti keresetének felel meg és az ebben az iparágban alkalmazott munkások nem is kifogásolják azt, hogy a mérnökök ott legyenek és így semmi zavar nincs. Ez tehát követendő példa és ha már arra (méltóztatnak törekedni, hogy ezeket a diplomás ifjakat a gyárakban elhelyezzék, követeljék meg ezektől a áraktól, hogy legalább egy Jól fizetett munkás bérét adják ezeknek a mérnököknek. Ha ezt megteszik és a mérnökök ilyen feltételek mellett kezdenek dolgozni, ez ellen semmi kifogás nincs. Ellenben ha a rádiógyárakban és a mechanikai gyárakban, ahol a munkások 40— 45 pengő heti bérért dolgoznak, a fiatal mérnökök heti 14—15—16 pengős fizetéssel kezdik ugyanezt a munkát^ végezni, érthető, hogy ez kiváltja a munkásság ellenszenvét. A reformot nem tartom időszerűnek, nem tartom alkalmasnak azoknak a hibáknak az orvoslására, amelyek a mérnöki, általában a gazdasági oktatás körül tapasztalhatók. Sokkal jobban szerettem volna, ha a miniszter úr várt volna ezzel a reformmal addig, amíg lehetségessé vált volna a közgazdaságtudományi karból egy önálló közgazdasági egyetem felállítása, mert ebben az esetben ehhez a közgazdasági egyetemhez hozzá lehetett volna csatolni valamelyik mezőgazdasági főiskolát, a műegyetemhez a soproni bányászati és erdészeti akadémia bányászati osztályát és így egy szerves egész lett volna úgy a műegyetem, mint a közgazdasági egyetem. Ezzel az összeolvasztással azonban csak azt fogják elérni, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXL ütése 19$Jp március %2-én, csütörtökön. 61 hogy egyik sem fog jól működni és néhány év mulva^ a miniszter úr maga lesz kénytelen a Ház elé jönni és kérni a szétbontást és az önálló közgazdasági egyetem felállítását. Miután ez a javaslat nem felel meg azoknak az intencióknak, amelyeket a felsőbb oktatás tekintetében táplálok és miután a kormány iránt általában bizalmatlansággal viseltetem, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a javaslat rövid indokolására áttérnék, hálás köszönetemet fejezem ki Farkas Elemér barátomnak, a törvényjavaslat előadójának, (Helyeslés a jobboldalon.) aki igazán olyan nagy alapossággal és részletességgel foglalkozott a tárggyal, amely különös örömet kellett hogy okozzon a javaslatot benyújtó miniszternek. Köszönöm a mindkét oldalról elhangzott felszólalásokat, elsősorban Bud János igen t. képviselőtársamét, aki ma szíves volt részben felmenteni a beszélés kötelezettsége alól, mert azokat az elvi szempontokat és elvi megalapozásokat tárta fel itt a Ház előtt, amelyeket én lettem volna kénytelen itt elmondani, ha az ő beszédét nélkülöztük volna. De köszönöm Schandl Károly barátom felszólalását is, aki — tudom — némi önmegtagadással fogadta el a javaslatot és azt mint egy átmeneti megoldást tekinti, remélve, hogy elgondolásom nem fog beválni és ha majd ezek az összeolvasztandó intézmények nem tudnak együtt működni, mégis létrejön az a külön szakoktatási intézmény, amely a mezőgazdasági stúdiumok külön egyeteme lesz. Nagy örömömre szolgál, hogy az ő személyükben és Söpkéz Sándor képviselő úr személyében a közgazdasági tudományok legérdekesebb szakemberei, a műszaki tudománynak professzori művelői és a magyar mezőgazdasági társadalom képviselői szólottak helyeslőleg a javaslathoz. Es amikor az ellenzéki képviselő urak felé is köszönettel fordulok azért, hogy kifogásaikat őszintén feltárták, mégis kénytelen vagyok egy különbséget megállapítani. Ahogyan különösen Bud János, de Schandl és Söpkéz barátaim felszólalásából is kitűnt, ők megértették azokat a nagy elvi átfogó szempontokat, amelyek engem ennek a javaslatnak benyújtásánál vezettek. Az ellenzéki felszólaló urak bocsássanak meg, de partikuláris érdekeket tartottak szemük előtt. Sándor Pál t. barátom a kereskedelmi érdekeket, Petrovácz Gyula csak a politechnikumot végzett mérnököt, Vázsonyi János a közgazdasági kar hallgatóját látta csak, sőt még Malasits igen t. képviselő úr is csak a munkásérdekeket nézte elsősorban ennél a kérdésnél. En ezeken a partikuláris érdekeken túl az egyetemes nemzeti kultúrpolitika, az egyetemes nemzetnevelés szempontjait is nézem egész működésemben és ez teszi időszerűvé ezt a javaslatot is, amelynek időszerűségét kétségbevonták. En egy nagy cél felé kívánok haladni, a racionalizálás felé, amelyről annyi szó esik, de amelyet nem pénzügyi szempontból, hanem kultúrpolitikai értelemben kell felfogni. Az a felfogásom, hogy a néha kissé ötletszerű takarékoskodás helyett, miként tavalyi költségvetési beszédemben is ki9