Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

ëâ Az országgyűlés képviselőházának 255, fejtettem, nem egyes intzmény éknek itt-ott való csorbításával, esetleg teljes ntézmények elsorvasztásával kell a racionalizálást végrehajtani, hanem meg kell állapítani a nemzet teljes kulturális szükségletet és a tényleges szükségletnek megfelelően kell nem a leépítést, hanem az átépítést végrehajtani. A tényleges szükséglethez mérten kell az intézményeket olyképp átszervezni, hogy azok ott, ahol tényleges szükségletet elégítenek ki, megmaradjanak és ami a fő, teljes munkát végezhessenek. Bár a pénzügyi szempont fontos ezeknek a kérdéseknek megítélésénél, az én szememben mégis mindig másodrendű. Elsőrendű szempontom az, hogy a kultúrpolitikai intézményeket olyanképpen kell összevonni, esetleg átszervezni és átépíteni, hogy azok a jövőben hasznos munkát végezhessenek a nemzetnevelés szolgálatában. Amikor én ezeket a gondolataimat tavaly itt a Házban elmondtam, szavaim általános helyesléssel találkoztak úgy a kormánypárti, -mint az ellenzéki oldalon. Helyeselték azt a megjegyzésemet is, hogy esősorban a főiskolák szervezetére kell gondolnom, a főiskolák jövőbeli szerepére, elsősorban ott kell a tényleges szükségletet megállapítani és az átszervezést úgy végrehajtani, amint az szükségesnek mutatkozik. Akkor is jeleztem, hogy ezek közül az átszervezési tervek közül, amelyek már felmerültek, kettőt kívánok végrehajtani, a vidéki egyetemeknél tervezett redukciót olyképpen, hogy a budapesti tudományegyetem integer maradjon, másrészről kijelentettem, hogy a gazdasági irányú tudományok egységes egyetemét kívánom megalkotni a közgazdasági kar, a műegyetem és a többi hasonló irányú főiskolák egyesítésével. Akkor helyesléssel találkoztam és most mégis olyan ellenvetéseket tettek a képviselő urak, mintha ez a javaslat nem volna időszerű és helyes, más alkalommal kellett vona jönnöm. Nagyon jó tudom, ha a népiskolai törvénnyel jöttem volna, akkor lettek volna urak az ellenzéken, akik az egyetemek racionalizálását tartották volna fontosnak, mivel azonban ezzel a kérdéssel jöttem, természetes most a népiskolák váltak fontossá. Méltóztassanak megnyugodni, ha szükség lesz rá, annak is elkövetkezik az ideje. Ami most már magát a törvényjavaslatot illeti, mint előző (kijelentésemből is kitűnik, a budapesti egyetemnek integritását és általában SL

f tudományegyetemeken a tudományok oktatásának egységét meg kívánom óvni, azonban éppenígy kívánom a gazdasági irányú, a gyakorlati irányú egyetemi képzésben is az egységet, cmert csupán ebben látom az egészséges közgazdasági fejlődés alapját. Felesleges itt szavaimat túlságosan szaporítani, hiszen Bud János, mint már elöljáróban említettem, jóformán elmondotta az én gondolatmenetemet. Fel kell hívnom azonban a figyelmet, hogy gyakorta hangoztatott, szinte állandó jelszó a gyakorlati nevelés, az életre való nevelés, a gazdasági nevelés. Mindig ezt hangoztatják, mindig erről beszélnek. Nem veszik azonban figyelembe azt, hogy ha ilyen gyakorlati nevelést Hvánunk, ha az életre, a gazdasági életre kívánunk nevelni, akkor az általános műveltsér get adó középiskolák és a tudományos képzést szolgáló tudományos egyetemek mellett szükségünk van egész szakoktatási rendszerünk újjászervezésére. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Szakoktatási rendszerünk újjászervezendő, ' ülése 19

SU március 22-én, csütörtökön. mert iskolarendszerünk integráns része és az egyedüli út, amelyen eljuthatunk oda, hogy ez a nép végre megszokja azt, hogy ne a hivatalba törekedjék, hanem a gazdasági életbe. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Köszönettel veszem azért azokat a felszólalásokat, amelyekben mindkét oldalról — Schandl Károly barátom kivételével — azt hangoztatták, hogy helyeselnék, ha a szakoktatási intézmények a kultuszminiszter fennhatósága alá tartoznának. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az én elvi álláspontom is, de méltóztassék megengedni, 'én ebből a kérdésiből tárcakérdést, hatalmi kérdést sohasem vagyok hajlandó csinálni. (Helyeslés.) Az tartom

% hogy az ilyen kérdésieket az idő érleli meg, miiként a jelenleg bekövetkezett esetet is, hogy két legmagasabb színvonalú szakoktatást intézmény a kultuszminiszter fennhatósága alá került. Az idő meg fogja hozni a megoldást és nekem most nem az a törekvésem, hogy a földmívelésügyi tárcától más intézményeket erőszakosan igyekezzem elragadni, hanem az, hogy a földmívelésügyi miniszterrel és a többi szakminiszterrel egyetértően, kooperálva biztosítsam a szakoktatás helyes irányát, biztosítsam a szakoktatás tökéletességét. Hogy ez az én fennhatóságom alatt történik-e vagy Kállay kollégám fennhatósága alatt, az teljesen közömbös; a fő az, hogy ezekből a szakoktatási intézményekből is rendes, jól képzett emberek kerüljenek a gyakorlati életbe. (Elénk helyeslés.) Kétségtelen azonban, hogyha a szakoktatás egész körét nézzük, ebbe a körbe nem csupán a szorosan vett szakoktatási intézmények tartoznak bele, hanem azok az iskolák is, amelyek a szakoktatási intézményeknek f alapul szolgálnak. Nevezetesen én a gazdasági szakoktatás szempontjait már az összes iskoláknak alapul szolgáló elemi iskola felső tagozatában és a polgári iskolában is szeretném érvényesíteni. (Helyeslés.) Es itt van az a nehézség, amely felmerül akkor, amikor a szakoktatás intézményei két tárca hatásköre ;alatt vannak s nem lehet ezeket egységesen irányítani és vezetni. Hozzátartozik a szakoktatáshoz az alisófokú, középfokú, sőt az akadémiai szakoktatás m, De a mai fliMományos szinvonal, a mai gazdasági követelmények mellett szükséges, hogy ezek a gazdasági szaktudományok műveltessenek, taníttassanak, oktattassanak, egyetemi színvonalon is, mert kétszeres fontosságú, hogy a legmagasabb, egyetemi kiképzéssel bíró állampolgárok között sokan legyenek olyanok, akiknek nem bizonyos irányba vezető tudományos, vagy tisztviselői pályára minősítő képzettségük van, hanem a gyakorlati élet felé vezető közgazdasági képzettségük. A gazdasági irányú egyetemi oktatásnak helyes megoldása: ez az én célom ezzel a törvényjavaslattal, amely, — mint másik két, már letárgyalt törvényjavaslatom is — csak keret és amelynek igazi tartalmát a tanulmányi rend, a tanterv, szervezeti szabályzat és egyéb rendelkezések fogják kitölteni, amelyek természetesen az autonóm karok és az érdekelt szakminiszterek meghallgatásával fogunk elkészíteni. A tudományegyetemeken megvan a nevelésnek egysége s a tudományok rendszerében egymástól eléggé távol álló heterogén tudományok foglaltatnak össze. Sokkal heterogénebbek, mint amilyenekről Petrovácz Gyula t. barátom ennél az új egyetemi autonómiánál panaszkodik. En kétlem azt, hogy az állatorvosi és technikai tudományok távolabb állanának egymástól,