Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

58 Az országgyűlés képviselőházának 255. is megengedik azt, hogy nekünk világhírű állatorvosi főiskolánk, kitűnő erdészeti főiskolánk van, amelyeket mégsem lehet elsikkasztani. Kifejezésre kell jutnia ennek a névben is, vagy legalábbis nem szabad burkoltan olyan nevet használni, mint hogyha ezek a főiskolák már megszűntek volna. Ezért én arra kérem a Ház minden oldalán ülő képviselő urakat, hogy amennyiben az elaődó úr módosító javaslatot tenne, a »József nádor egyetem« rövidített nevet fogadják el. A vitában nagyon sok olyan észrevétel hangzott el minden oldalról, amely tényleg pártpolitikai szempontokon felül állt. 1929 szeptember 23-án a közgazdaságtudományi egyetemi karról szóló javaslatot a Ház egyhangú lelkesedéssel fogadta el. Ebben a javaslatban már megnyilatkozott az önálló közgazdasági egyetem terve. En úgy tekintem ezt a törvényjavaslatot, mint egy átmeneti intézkedést, amely lehetőséget nyújt iarra, hogy az önálló közgazdasági vagy mezőgazdasági egyetem még kiépíttessék, lehetőséget nyújt azért, mert az öt kar úgy van felállítva, hogy azokat egyszerűen csak el kell választani egymástól és azután már létesíteni lehet az új közgazdasági egyetemet, esetleg egy integer Magyarországban az önálló mezőgazdasági egyetemet is. A kultuszminiszter úr nagy eredményt mutat a parlament előtt, amikor a mezőgazdasági felső oktatásban a kormánykereket e, kezébe tudta venni. Azt hiszem, nem árulok el titkot, amikor leszögezem, hogy ugyancsak kiváló nagy elődje, a megboldogult Klebeisberg Kuitó gróf esztendőkön át iparkodott ezt megtenni. Neki nem sikerült, a kultuszminiszter úrnak sikerült. Gratulálok a miniszter úrnak ehhez a sikeréhez. Azért sikerült ez a miniszter úrnak — miután vele erről sokat beszélgettem, magam is meggyőződtem róla, — mert nemcsak érzéket, hanem szeretetet is tanúsít a mezőgazdaság és a mezőgazdasági kultúra iránt. Meg vagyok róla győződve, hogy ez alatt az átmeneti idő alatt a mezőgazdasági kultúra nem fog veszíteni, nem fogja szem elől téveszteni azt a feladatot, amelyet beszédem elején leszögeztem. Nekünk a Kelet mestereinek kell lennünk, különösen a mezőgazdasági kultúra terén (Ügy van! Ügy van!) és hogy ezek lehessünk, mindent el kell követnünk a mezőgazdasági kultúrának fejlesztése érdekében (Felkiáltások a baloldalon: önálló egyetem!), hogy csakugyan a Balkánnak tanítómesterei lehessünk. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam szolgáltatta a javaslat ellen a leghathatósabb érvet. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon világos, logikus okfejtéssel mutatta ki, hogy mennyire nem szolgálja ez az előttünk fekvő javaslat az általános közgazdasági és mezőgazdasági érdekeket és mennyire fontos

; és szükséges volna Magyarországon egy önálló közgazdasági egyetem felállítása. A képviselő úr nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy most szétbontják azt a keretet, amelyet néhány • év előtt felállítottak, amely keret tárgyalásánál a képviselő úr volt a javaslat előadója és azt mondja, nem baj, ha szétbontják ezt a keretet, majd néhány év múlva össze fogják állítani. Kérdem, mi szükség van arra, hogy egy meglevő keretet, egy meglevő törzset, amelyet ki lehet fejleszteni önálló egyetemmé, szétbontsaülése 19SJf március 22-én, csütörtökön. nak, odaillesszék olyan hozzá nem tartozó elemekhez, amilyenek a tervezetben vannak, aztán megint szétvágják és újból egyesítsék. Azt mondja igen t. képviselőtársam, hogy a miniszter úr ezzel a javaslattal megmentette a közgazdaságtudományi kart. Nem értem, miért kellett ezt a közgazdaságtudományi kart megmenteni'? (Sándor Pál: Amikor nem volt veszélyben!) Micsoda veszély fenyegette ezt a közgazdasági kart? Egyetemet két oknál fogva szoktak megszüntetni: vagy azért, mert túlságosan drága, vagy azért, mert nincs hallgatója. Az összes főiskolák közül köztudomásúan a közgazdaságtudományi kar a legolcsóbb. Pénzügyi okok tehát nem teszik szükségessé ennek a közgazdaságtudományi karnak megszüntetését, mert hiszen, mint mondom, ez talán az összes főiskolák közül a legkevesebbe került az államnak. Azt sem lehet mondani, hogy azért kell a közgazdaságtudományi kart megszüntetni, mert a hallgatók száma megfogyatkozott. Hallgató van ott bőven és amennyiben ezt az intézményt továbbfejlesztették volna, mindenesetre még több hallgatója lett volna. (Farkas István: Most visszafejlesztik!) Sem pénzügyi okoknál fogva, sem az elnéptelenülés veszélyénél fogva nem kellett tehát ezt a közgazdaságtudományi kart megszüntetni. Kérdés ma is és erre majd még rátérek, rejtély (előttem, miért is kell ezt a közgazdaságtudományi kart megszüntetni és beolvasztani a Műegyetembe. Előttem szólott t. képviselőtársam nagyon szép, meggyőző érvekkel bizonyította, hogy mennyire szükséges Magyarországon egy mezőgazdasági egyetem. En továbbmegyek és azt mondom, nem kizárólag mezőgazdasági egyetemre, hanem közgazdasági egyetemre, amelynél a hangsúly a mezőgazdaságon van, Magyarországon igenis szükség van. Ilyennek felállítása már régen esedékes és hogy nem történt meg, az az előző kormányok bűne és hibája. Ebben az országban 15 esztendő alatt rengeteg pénzt öltek bele a mezőgazdaság ^ támogatásába. Minden egyes költségvetési tárgyalásnál (Egy hang a baloldalon: Agyontámogatták őket!) minden egyes ciklusban óriási összegeket szavazott meg a Ház a mezőgazdaság felsegítésére, támogatására. Ha abból a pénzből, amelyet így a mezőgazdaság támogatására fordítottunk, csak azt, ami elkallódott és soha vissza nem térült, egy önálló közgazdasági egyetem, vagy mondjuk mezőgazdasági egyetem felállítására fordítottuk volna, akkor ma nem volna szükség arra, hogy ezzel a javaslattal foglalkozzunk. Es itt meg kell őszintén mondanom, végtelenül csodálkozom a kormány gondolkozásmódján. Minden alkalommal hangoztatjuk, hogy Magyarország agrárállam, a mezőgazdasággal él, vagy bukik. Mollban és tremolóban, ditrambusban és ódában dicsérjük és dicsőítik a mezőgazdaságot és ha megnézzük a mezőgazdasági oktatást, akkor azt találjuk, hogy az alsófokú oktatásban Ausztria és Csehszlovákia felülmúl bennünket' és ha a mezőgazdasági oktatással továbbra is ilyen fukar módon bánnak, mint eddig, akkor az utódállamok kivétel nélkül felül fognak bennünket múlni. Ha tehát kultúrfölényt akarunk mutatni, akkor ezen a téren kell kultúrfölényt mutatnunk. Igenis, ha mi azt valljuk, hogy meg kell szervezni az önálló közgazdasági egyetemet, ennél az egyetemnél a mezőgazdasági oktatáson legyen a hangsúly; ki kell fejlesztenünk, ki kell terjesztenünk a mezőgazdasági oktatást. En is elfogadom azt a