Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-255
§4 Az országgyűlés képviselőházának 255 kívánság, míg végre aztán — mint az előttem szólott képviselő úr is elmondotta — 1912-ben a Magyar Gazdaszövetség kezdeményezésére az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Kereskedelmi Csarnok, a Pesti Lloyd Társaság, a Gyáriparosok Országos Szövetsége és az Országos Iparegyesület, szóval közgazdasági életünk valamennyi érdekképviselete azzal a kívánsággal fordult a kormányhoz és a törvényhozáshoz, hogy önálló közgazdasági egyetemet állítsanak fel. Nagyon természetes, hogy ezek a törekvések kellő meghallgatásra találtak, azonban közbejött a háború. A háború után az új alkotmányos kormány egyik első teendője volt a közgazdaságtudományi egyetemi kar felállítása. Mielőtt az akkori ko T.ány a közgazdaságtudományi egyetemi kart felállította volna, megkérdezte a budapesti Pázmány Egyetemet arranézve, hogy milyen formájában történjék az új egyetemi karnak a felállítása. Ekkor a budapesti Pázmány Tudományegyetem azzal a javaslattal fordult a kultuszminisztériumhoz, hogy a közgazdaságtudományi egyetem ne önálló egyetem legyen, hanem egyelőre ideiglenesen csak egy tudományegyetemi kar, hogy azután későbbi elhelyezkedése felől annakidején lehessen gondoskodni. T. Ház! Előadói beszéde/mben akkor a következőket szögeztem le. (Olvassa): »E törvényjavaslat kerettörvény. Módot nyújt arra, hogy a közgazdaságtudoimányi kar továbbfejlesztessék. A pénzügyi- és közoktatásügyi bizottságnak is az volt a nézete, hogy ebből az^ intézményből ne a budapesti egyetem keretébe helyezendő, illetőleg annak egyik fakultását alkotó intézmény legyen, hanem külön közgazdasági egyetem, mihelyt ezt az anyagi viszonyok és a körülmények megengedik.« (Sándor Pál: Ez tiszta beszéd!) T. Ház! Most vissza kell mennem az elmúlt esztendőkre, amikor engem, mint ennek a törvényjavaslatnak parlamenti előadóját, bizonyos törekvések meglehetős aggodalmakkal töltöttek el. Ezek a törekvések pedig arra irányultak, hogy az 1920. évi alkotást valósággal visszafejlesszék, illetve felosszák. (Sándor Pál: TTgy van!) Azt hiszem, az igen t. túloldalon levő képviselő urak is — akikkel én elvi alapon egyetértek a közgazdaságtudományi egyetem kiépítése tekintetében — «egyetértenek velem abban, hogy ezek a törekvések voltak a légveszélyesebbek a közgazdaságtudományi egyetemre és annak Jövőjére, mert ezek a törekvések arra irányultak, hogy a közgazdaságtuodmányi egyetemi karnak a különböző szakosztályait szétszedjék, részben vidékre vigyék el, részben pedig más egyetemekbe vagy főiskolákba olvasszák be és így voltaképpen megsemmisítsék azt. az alkotást, amelyet 1920ban létrehoztunk. Ezekkel a törekvésekkel széniben a mostani törvényjavaslatban bizonyos nyugalmi intézkedést látok, de nem tartom ezt a törvényjavaslatot olyannak, amely véglegesen elintézi a kérdést. {Sándor Pál: Ez volna a helyes!) Ez a javaslat bizonyos nyugalmi helyzetet fog teremteni, ha törvénnyé válik. A kultuszminiszter úr biztosítja a közgazdaságtudoimányi karnak további fennállását és ez által — amint akkori előadói beszédemben is mondottam és ahogy nemcsak magam, hanem a parlament pénzügyi- és közoktatásügyi bizottsága is leszögezte — a kérdést magát megőrizzük olyan időkre, amikor véglegesein és tökéletesen meg ülése 19 3 U március 22-én, csütörtökön. lehet majd oldani. (Sándor Pál: De a miniszter úr azt mondta, hogy ez végleges megoldás!) A magam részéről megállapítom, hogy nekünk minden tekintetben magas színvonalon álló közgazdasági egyetemre, illetve, amenynyiben ezt nem tudjuk létrehozni, mezőgazdasági egyetemre van szükségünk, mint annakidején is leszögeztem, nemcsak ennek a csonka országnak a szempontjából, mert hiszen nekünk távolabbra is kell tökintenünk. Nekünk a Kelet mestereinek kell lennünk, különösen mezőgazdasági téren (Ügy van! Ügy van!) és el kell érnünk azt, hogy a Balkánnak és a közel Keletnek fiai ne Párizsba és Berlinbe menjenek magasszínvonalú kereskedelmi, közgazdasági, illetve mezőgazdasági isimeretek elsajátítására, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem jöjjenek ide Budapestre, a Duna völgyének központjába, ahol azután majd anélkül nevelődnek az illető országok fiataljai, hogy félni kellene az illető országoknak attól, hogy az ifjúság bizonyos nagyhatalmak befolyása alá kerül. Ezt leszögeztem akkor is, amikor azt mondottam, hogy »ha mi felállítunk egy közgazdaságegyetemi intézményt, akkor ennek hivatása — és valószínűleg eredménye is — az lesz, bogy a közgazdasági, tehát közelebbről a mezőgazdasági, kereskedelmi, közigazgatási, konzuli és ipari ismeretek egyetemi színvonalon ismertettessenek, s ezáltal mi Keletet még inkább ide fogjuk vonzani és az a rokonság, amely bennünket egyes keleti népekhez köt, arra fogja azokat késztetni, hogy ne Berlinbe, Parisba, vagy más városok főiskoláira menjenek közgazdasági ismereteiket megszerezni, hanem jöjjenek Magyarország fővárosába.« Ugyanezt mondom és fenntartom ma is. Tökéletes megoldás csak az^ lesz, hogy — amint az államháztartás és a pénzügyi viszonyok megengedik, — ezt az átmeneti megoldást végleges megoldás kövesse. En azért is szeretném, ha ezt az általam átmenetinek tekintett megoldást követné egy későbbi megoldás, jobb években, — adja Isten, hogy mielőbb elkövetkezzék ez a pénzügyi helyzet —, amely aztán véglegesen megoldaná a kérdést. Rendkívül nagy súlyt helyezek arra, hogy a mezőgazdasági oktatás Magyarországon, amely Európának par excellence agrárius országa, tökéletes legyen, és olyan konstrukcióba legyen beillesztve, amely a legszorosabb kapcsolatban van a mezőgazdaság többi ágazataival. Igen t. Ház! Amikor etekintetben a miniszter úrnak elismerésemet fejezem ki azért, mert voltaképen ezzel a törvényjavaslattal megmentette a közgazdaságtudományi egyetemi kart, a múlt esztendőkben megnyilatkozott téves törekvésekkel szemben, arra kérem a miniszter urat, méltóztassék revízió tárgyává tenni azt a megállapítást, amely ebben a törvényjavaslatban is foglaltatik, hogy t v i. a mezőgazdasági felsőoktatás a földmívelésügyi kormányzat illetékességéből a kultuszminisztérium hatáskörébe menjen át. Nemcsak a magam felfogásának és hétesztendős munkámnak, hanem a mezőgazdasági érdekeltség régi hagyományainak is teszek eleget akkor, amikor ezt a kérdést, teljes tárgyilagossággal itt, a törvényjavaslat tárgyalásánál fejtegetem. T. Ház! Magyarország joggal dicsekedhetik azzal, hogy amióta Szent István^ király szerzetesei a magyarságot megtanították a ke- * reszténység mellett a földmívelésre is, a mezőgazdasági oktatás, a mezőgazdasági ismeretek terjesztése mindenkor ebben az országban
