Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 193 k március 22-én, csütörtökön. 53 kozólag határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni, ez a törvényjavaslat 16. §-ára vonatkozik. (Olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a jövőben a közgazdasági doktori szigorlatra csak okleveles közgazdák bocsáthatók«. Ennek indokolásául legyen szabad a következőket előadnom. A Tudományegyetem közgazdaságtudományi karára vonatkozóan a 69.829/1920. évi rendeletnek a doktori szigorlat rendjére vonatkozó 2. §-a szerint a nélkül, hogy az egyetemen oklevelet nyertek volna, szabályszerű, tehát nem tiszteletbeli doktori szigorlatra bocsáthatók voltak olyanok is, akik egyetemi tanulmányokat nem végeztek ugyan, de a közgazdasági gyakorlati életben kiváló érdemeket szereztek. E kivételes rendelkezés jelentősége az volt, hogy 1911, illetve 1919 előtt közgazdasági doktorátust Magyarországon szerezni nem lehetett és ezzel kívántak módot adni arra, hogy a gyakorlati életben már elhelyezkedett, de tudományos kvalifikációra igényt tartható egyének részére az átmeneti idő alatt a doktoratus megszerezhető legyen. Azóta 15 esztendő telt el, sőt a műegyetem közgazdasági osztályán szerezhető doktorátust is figyelembe véve, 25 esztendő, amely idő bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy átmenetként ilyenmódon doktorátus szerezhető legyen. Ennek további fenntartása azonban nem indokolt és ezt az okleveles közgazdák sorában szégyenparagrafusnak nevezett intézkedést annál is inkább meg kell szüntetni most a végleges rendezés alkalmával, mert egyrészt sérti az e karon oklevelet nyert egyének érdekeit, másrészt példátlan és sem belföldön, sem külföldön senki meg nem érti, hogy minden egyetemi előképzettség nélkül, sőt esetleg érettségi nélkül is valaki szabályszerű doktorátust tehessen. Annál is; inkább kérni kell ezt, mert az elmúlt 15 év gyakorlata bebizonyította, hogy olyanok is nyertek ilyen doktorátust, akik egyáltalában nem számíthatók kimagasló kiválóságnak, amennyiben pedig kiváló egyéneknek a jövőben közgazdasági doktorátust kívánnak juttatni, tiszteletbeli doktorátus alakjában, annak semmi akadálya nincs. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy három határozati javaslatomnak elfogadását kérjem a képviselőháztól és ezenkívül még egy kérelmet terjesszek a miniszter úr elé. Ez a kérelmem arra az esetre vonatkozik, ha ebből ,a javaslatból törvény lesz, akkor azt kérem, hogy ne méltóztassék sürgősen életbeléptetni a javaslatot és ezzel úgy a műegyetemnek, mint a közgazdaságtudományi karnak és a többi főiskolának tanulmányi rendjét is megbolygatni. Tantervbeosztások készülnek, az évad végén vagyunk. Lehetetlen, hogy szervezeti intézkedések a tanrendek megváltoztatásával, összeolvasztással tökéletesen és zökkenő nélkül legyenek keresztűlvihetők. Éppen ezért az volna a kérésem, hogy abban az esetben, ha ez iá javaslat mégis törvényerőre emelkedik, annak hatálybalépése idejéül ne az 1934. évi szeptember 1-én kezdődő, hanem a rákövetkező, 1935. évi szeptember 1-ével kezdődő tanévszakot méltóztassék megjelölni. Ismételten annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy Bud képviselő úr fejtegetései tökéletesen igazak abból a szempontból, ami a közgazdaság előtérbehelyezését jelenti, a konklúzió szempontjából azonban nem helytállóak, mert elfogad egy olyan javaslatot, amely konklúziójában a közgazdaság háttérbeszorulását jelenti. Éppen attól vezéreltetve, hogy ebben á KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. javaslatban az élettel szembehelyezkedést, a .közgazdasági tudomány háttérbeszorítását látom, de azért is, mert konglomerátumot látok benne, mert e javaslatban össze van olvasztva az állatorvosi főiskolától a soproni bányamérnöki főiskoláig minden olyan főiskola, amely a tudományegyetemmel nem volt együtt, ezt a javaslatot a magam részéről nem fogadom el. Nem fogadhatom el azért, mert itt a pendliző színészek mintájára, r a pendliző dékán és a pendliző tanár típusát találom meg Sopron és Budapest között, nem fogadhatom el azért sem, mert a közgazdaságtudományt, unint azt az előbb kifejteni bátor voltam, a javaslat rendelkezései szerint háttérbe szorítva látom, nem fogadhatom el azonban azért sem, mert a műegyetem érdekeivel sincs összhangban ez a javaslat. Látom ezt az ifjúsági mozgalomból, látom ezt az érdekképviseletek állásfoglalásából. Egy olyan javaslatot, amely senkinek sem kell, csak a többségi pártnak és a miniszter úrnak, legnagyobb sajnálatomra, magamévá tenni nem .tudok. (Elénk helyeslés balfelöl) Elnök: Szólásra következik? Petrovich György jegyző: Schandl Károly. Schandl Károly: T. Ház! A nemzetgyűlés első hónapjaiban, 1920. szeptember 23-án, szerencsés lehettem a közgazdaságtudományi kar felállításáról szóló törvényjavaslat előadója lenni. Ez a vita voltaképpen nem is állott másból, mint .az előadói beszédből és az akkori kultuszminiszter úr beszédéből. Ezen a címen különösen kérem az igen t. Ház figyelmét, hogy a magam részéről teljes objektivitással és a párttekinteteken felülemelkedve, (Sándor Pál: Na, azt majd meglátjuk!) elmondhassam véleményemet a törvényjavaslatról. Hogy iaz alá ^a gyanú alá ne essem, hogy véleményemet 1920. óta megváltoztattam, bátor leszek idézni csak egyes mondatait előadói beszédemnek, amelyet 1920. szeptember 23-án voltam bátor elmondani. (Olvassa): »A magyar értelmiségnek el kell foglalnia helyét a keres<kedelemben és az iparban is és ezt a célt szolgálja a közgazdasági egyetem felállításáról szóló törvényjavaslat, hogy így kellő tudományos vértezettél lássuk el a magyar fiatalságot, bevezessük iaz egyetemi színvonalra emelt közgazdasági tudományok körébe, hogy a maga pozícióiát a kereskedelemben, az iparban, a pénzintézeti életben és a mezőgazdaságban elfoglalhassa. A közgazdasági egyetem további célja az, hogy a köziigazgatásban is rendelkezzünk olyan, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem érdekei szempontjából kitűnő, szakképzett erőkkel, akikben nemcsak a jóindulat van meg ezen közgazdasági ágak iránt, hanem megvan a kellően felszerelt tudás is, hogy ne olyan intézkedések történjenek a közigazgatásban, amelyek minden jóindulat ellenére ártanak akármelyik gazdasági ágazatnak, hanem olyan közigazgatásunk legyen, amely előbbre bírja vinni úgy a mezőgazdaságot, mint a kereskedelmet és az ipart.« Rámutattam előadói beszédemben arra, amire különben az előttem szólók már szintén rámutattak a javaslat tárgyalása közben, hogy hogyan keletkezett a közgazdaságtudományi kar, milyen törekvések előztek meg azt részben a gazdatársadalom, részben a kereskedelem és az ipar érdekképviseleteinek köréből. Meg kell állapítanom, hogy 1894. óta, amikpr^ a III. országos gazdakongresszus először kívánt egy önálló mezőgazdasági egyetemet alkotni, a gazdatársadalom körében-többszöT felmerült ez a 8