Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-255
Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 1934. évi március hó 22-én, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. —Àm. kir. József-nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása és részletes tárgyalása a 2. §-ig. Felszólaltak : Bud János, Vázsonyi János, Schandl Károly, Malasits Géza, Petró Kálmán, Sándor Pál, Söpkéz Sándor, Petrovácz Gyula, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Farkas Elemér előadó. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Felszólaltak : Kenéz Béla, Hódossy Gedeon. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt: Hóman Bálint. (Az ülés kezdődik délután 5 óra à perckor.) (Az elnöki széket Czetitler Jenő foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Dinich Ödön jegyző urat, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Héjj Imre jegyző urat, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Brandt Vilmos jegyző urat kérem fel. Napirendünk szerint következik a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Bud János képviselő úr, aki beszédének elmondására előző ülésünkön halasztást kapott. Bud János képviselő urat illeti a szó! (Halljuk! Halljuk!) Bud János: Igen t. Képviselőház! Nem veszi tőlem rossznéven Sándor Pál igen t. képviselőtársam, hogy »bármennyire vonzó volna is rámnézve, mégis az ő politikai fejtegetéseivel nem fogok bővebben foglalkozni. Teszem ezt pedig egyszerűen azért, mert úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat, amely most a Ház előtt fekszik, a nemzeti nevelés alapköveit kívánja lerakni s akkor járunk el helyesen, ha mentől jobban kikapcsoljuk belőle a politikumot, és tisztán a szakszerűség szempontjaiból vizsgáljuk. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem fogok a számszerű adatokba belemenni s vele e téren vitatkozni, de pár adatot illetően mégis helyesbíteni kívánom az ő fejtegetéseit, így mindenekelőtt helyesbtíeni kívánom azt, mintha a Műegyetem közgazdasági karán 40 tanár volna. Mindössze négy tanár fungál ott s ezek közül is három olyan tanár, aki a Műegyetem egyéb szakaihoz tartozó tanár, de itt is ellátja a maga teendőit. Nem fogok belebocsátkozni abba a vitába sem, vájjon hol és mikor mutatkozik majd a megtakarítás, mert hogy mutatkozni fog, azt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. majd fejtegetéseim és az azokból levonandó következtetéseim kapcsán le fogom vezetni. Nem helyes azonban az egyetemeket összehasonlítani az egyes karok költségvetéseivel, nem helyes az egyes karokat összehasonlítani imás karokkal, mert természetszerűen az egyetemek, amelyek egy komplexust foglalnak magukban s az egyes karok, aszerint, hogy miként működnek, így pl. az orvosig kar a maga klinikai berendezéseivel, azután a természettudományi kar, a kémiai kar, a másik oldalon a Műegyetem a maga berendezéseivel, ezek a dolog jellegénél fogva egészen más költségvetéssel kell hogy dolgozzanak, mint az olyan karok, pl. a jogi kar, vagy a közgazdasági kar, amelyeknek felszereléseik és hasonló laboratóriumaik nincsenek. Egészen más nézőszögből kell tehát nézni ezt a kérdést. Én vallom és állítom, hogy a kultuszminiszter úr igenis itt megtakarítást fog elérni. De nem is itt van a súlypont és hiszem, hogy Sándor Pál képviselő úrral nagyon sokban találkozni fogunk, hanem ott van a súlypont, hogy mi a célkitűzés és mit akarunk ezzel a törvényjavaslattal az egész vonalon elérni. (Ügy \van! a jobboldalon!) T. Ház! En örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot; örömmel üdvözlöm két okból. Először azért, mert egy függőben levő kérdést megoldásra visz, másodszor pedig azért, mert &gy problémát, amelynek szálai visszanyúlnak a messze múltba, egységbe foglalva, egységes tervet kíván megoldani. En, t. Ház, eléggé ismerem a közgazdasági kar helyzetét, s őszintén megvallva, úgy, amint van, az ma egy felemás intézmény, amely odatartozik a Pázmány Péter Tudományegyetemhez, mint különálló kar, de szervesen beillesztve abba nincsen. Önálló létet folytat, s legfeljebb maga tudja, hogy önállósága megvan, de ez, mint egészen önálló lét, sehol lefektetve nincs. En éppen azokhoz fordulok, — így Sándor Pál igen t. képviselőtársamhoz, — akik súlyt helyeznek arra, hogy a közgazdasági tudás kimélyítessék és kérdem, vájjon helyes állapot-e az, amikor ez az ideiglenes jelleg, ez a függőségi helyzet 7
