Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

502 Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 193 U április 27-én, pénteken. mai közterhek elbírhatatlanok, hiszen senki­nek az adózása nincs arányban az ő jövedel­mével. Ha csökkent is valamit az adó, de fe­lére esett le a nemzeti jövedelem. Statisztikai adatok igazolják, hogy az évi 5 milliárdos nemzeti jövedelem 2'5 milliárdra csökkent. A Nemzeti Újság a napokban egy nagyon ügyes és nagyon jó grafikont közölt, amelyből a leg­laikusabb ember is rögtön látta, ha rátekin­tett, hogy miként tolódott el a nemzeti jöve­delem és az adózás összege 5 vagy 6 esztendő alatt Magyarországon. Fel van rajzolva a 4600 milliós nemzeti jövedelemhez egy kocka s fel vannak rajzolva ugyanakkor a kivetett köz­terhek is. A nemzeti jövedelem kockája évről­évre rohamosan csökken, kisebb lesz, az adó­zás kockája pedig alig-alig lesz valamivel ki­sebb, így tolódott el a nemzeti jövedelem és a közteher egymástól, vagyis az aránytalanság mindig nagyobb és nagyobb. T. Ház! Ezelőtt tíz esztendővel Lipták Pál kereskedelemügyi államtitkár, akiről Igazán el lehet mondani, hogy a közgazdasági életet is­merte, mert Magyarországon az egyik legna­gyobb gyár tulajdonosa ő volt, azt mondotta, hogy az akkori közterheket lehetetlenség vi­selni, azokat a termelés nem bírja el s ha a közterheket sokáig fenntartja a kormány, tönkremennek az adóalanyok, elsorvad az egész közgazdasági életünk s egy szép napon odajutunk, hogy nem lesz adóalany s az állam nem tudja a költségvetést sem rendbehozni. Az azóta rég sírjában nyugvó szegény Lipták Pál felfogását az idő igazolta, mert tényleg lehe­tetlenség továbbra is fenntartani azokat a köz­terheket, amelyeket most az ország viselni kénytelen. Magyarországon 8 millió lélek van, ebből önálló keresettel bírónak 3 millió embert lehet számítani, a többi családtag és munka­nélküli. Lehetetlenség, hogy ez a 3 millió em­ber a mai kereseti viszonyok mellett megbir­kózzék a nagy közterhekkel. A költségvetésbe is be van állítva a házadó­csökkenós 6 millióval, a jövedelemadócsökke­nése 4-5 millióval, az alkalmazottak adójának csökkenése 3*7 millióval, a társulati adó csök­kenése 2 millióval. Ezek a számok azonban na­gyon szomorú számok, mert maga a költségve­tés is előre elismeri, hogy az alkalmazottak kereseti adójából nem lesz akkora bevétel, mint a múlt esztendőben volt, ami megint szomorú kép a jövőre nézve. T. Ház! Rátérek a nyugdíjteher kérdésre, amellyel majdnem mindegyik előttem szólott képviselőtársam foglalkozott. A költségvetés szerint 239 millió pengőt tesz ki Csonka­Magyarország összes nyugdíjterhe. A köztiszt­viselő fizetése, az üzemieké és a közigazgatá­siaké együttvéve, 361 millió. A nyugdíjasok létszáma 124.000, a ténylegeseké 119,000. Csak az Allamvasutakra 52-5 ezer esik, míg a közigaz­gatási nyugdíjasok száma 61.000. Az Államvas­utak nyugdíjterhe 68 millió, a közigazgatá­siaké 150 millió. Érdekes összehasonlítani a mai nyugdíjterheket a háborúelőttivel. Boldog Nagy-Magyarországon, amikor az élet virult, amikor az embereknek megvolt a keresete és a jövedelme és amikor nem 13, hanem 63 várme­gyéből állott az ország, a nyugdíjasok száma 1913-ban 63.000 volt, míg Csonka-Magyarország nyugdíjasainak száma, amint említettem, 124.000. Lehetetlenség, hogy a mai generáció ilyen tehertételt évről-évre viseljen, mert nem bírhatja el a csonka-ország ezeket a nyugdíj­terheket. Itt kapcsolódom bele Létay Ernő t. képvi­selőtársam beszédébe, amelyben azt mondotta, hogy mindenki elismeri, hogy nagyok a nyug­díjterhek, de mit csináljunk, függesszük fel a nyugdíjasok ellátmányának kifizetését? N'J függesszük fel, hanem egyszerűen keressünk módot arra, hogy ezeket a mai hatalmas nagy nyugdíjterheket, amelyek a trianoni béklyók, a Trianonban ránk erőszakolt igazságtalan kö­vetelmények hatásaként nehezednek ránk, osz­szuk el a későbbi nemzedékekre is. Azt mondot­ták, ez lehetetlenség. Tudomásom van arról, hogy egy esztendeje vagy másfél éve komoly angol biztosító társaságok megbízottai jártak itt és a pénzügyminiszter úrnál javaslatokat tettek, hogy igenis hajlandók 50 esztendőre el­osztva egy fordított biztosítást csinálni. Míg a biztosításnál általábanvéve az a szokás, hogy először befizetik a biztosított tőkét és azután élvezik, a fordított biztosításnál most fizetnék a nyugdíjterheket és a kormány, illetve az ál­lam garantálná, hogy egy későbbi időben — évenként elosztva — megfizetné ennek ellenér­tékét. Ennek a nyugdijtehernek a jövőben év­ről-évre csökkennie kell, hiszen kihalnak a Trianon által ránk kényszerített nyugdíjasok. Azokból, akik átjöttek ide, már 10—15 év múlva nagyon kevés fog élni, tehát arra az időre is, amikor ezek nem lesznek, amikor ez a trianoni nyugdíjteher lekerült a vállunkról, annak a későbbi nemzedéknek is kell valamit átadnunk, mert igazságtalanság, hogy most, amikor legsiílyosabbak a gazdasági viszonyok, legyen a legsúlyosabb nyugdíjkötelezettsé­günk. '•_ • T. Ház! Általában a költségvetés lefaragása szerintem nem mond sokat. Ebben az évben 22-6 millióval kevesebb a költségvetés vegösz­szege, mint a múlt évben volt és az most az 1930/31. évi 1628 millióról 1157 millióra csökkent. Ehhez azonban hozzá kell adni ugyanez alatt az idő alatt mintegy 30 millió pengő államadós­ságot, továbbá az ebben a költségvetési évben esedékessé váló gazdavédelmi rendelkezések terheit, amelyek csak fokozni fogják ezeket az adósságokat. így azt látjuk, hogy bár szám­tanilag kisebb az évi költségvetésünk, ezeknek az adósságoknak hozzáadásával lényegileg nem sokkal tudtuk csökkenteni költségvetésünket. Ezért kellene szerintem a kormánynak ma­gáévá tennie mindazokat a javaslatokat, ame­lyeket pártom vezére, Ernszt Sándor költség­vetési beszédében előadott. A kereszténypárt a maga részéről készség­gel támogat minden olyan elgondolást, amely a nemzet egyetemességének érdekét szolgálja. Példa erre az, hogy ellenzéki mivolta ellenére, ha a kormány olyan javaslatokkal jön, ame­lyek programmjával összeegyeztethetők, azo­kat támogatja és készséggel megszavazza. Ez­zel beigazolja azt, hogy az igazi nemzeti egy­séget minden hátsó gondolat nélkül támogatja. De a nemzeti egységet, szerintem, nem lehet pártegység leple alatt képviselni. Mi a nemzeti egység? Szerintem, ha a nemzet egyetemes ér­dekét külső vagy belső ellenség veszélyezteti, kötelessége minden magyar embernek össze­fogni, nemzeti egységgé alakulni. Másodszor, a szellemi, kulturális és anyagi javak minél na­gyobb termelésére segédkezet kell minden ma­gyar embernek nyújtani. Harmadszor, a szo­ciális és gazdasági bajok csökkentésére és a,z erkölcsi erők növelésére minden magyarnak egy táborba kell sorakoznia. De nem lehet párt­egységet követelni, mert ez már diktatúra, mely elkobozza a polgár véleményét, politikai függetlenségét. Nem lehet a pártjelvényt rápa­rancsolni a köztisztviselőkre és közalkalmazot-

Next

/
Thumbnails
Contents