Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 268. takra, mert ez lealacsonyító és megalázó az il­lető polgárra nézve. Mindenkinek meg kell hagyni egészséges politikai nézetét, mert csak akkor alakulhat ki egy államban egészséges közfelfogás, ha minden ember saját meggyőző­dését követheti, hiszen csak így van meg szerin­tem az állampolgárok egyenjogúsága. Nem le het az ifjúságot állásígérgetésekkel a Nemzeti Egység Pártjához csalogatni, nem lehet üzemi alkalmazottakat megfélemlítésekkel az egysé­ges párthoz kényszeríteni, pedig éppen e na­pokban olvastam az egyik lapban, hogy még napszámosokat is csak akkor helyeznek el, ha az illetők belépnek az egységespártba. Azt hi­szem, ez már szociális szempontból is lehetet­lenség. Hozzám, mint a Józsefváros képviselő­jéhez, nagyon sok szegény ember fordul, de én soha nem kérdezem, hogy milyen meggyőződésű vagy milyen pártban van az a szegény nyomo­rult munkanélküli. Ha rá van szorulva a támo­a pártfogásra, tartozzék bármelyik pártba, nekünk nemzeti és képviselői kötelessé­günk, hogy befolyásunkkal és összeköttetésünk­kel segítsünk azon a nyomorulton, hogy mun­kaalkalomhoz jusson. A mi pártunk elítél minden terrort, akár felülről, akár alulról jön. Minden erőnkkel képviseljük és támogatjuk a revíziós törekvést Szerintünk így, ahogy most van, életképtelen az ország. Csonka hazánk nem maradhat a mai határok mellett ebben az állapotban, hi­szen az Üristen ezer évvel ezelőtt szabta meg Magyarország határait. De nemcsak terüle­tünkben vagyunk csonkák, hanem csonkák va­gyunk alkotmányunkban is. A magyar ki­rályságot vissza kell állítani, hogy a korona ragyogása sugározza be ismét a Kárpátoktól az Adriáig minden palota és nádfedeles kunyhó lakóját. A kereszténypárt a revízió érdekében sürgeti a jogfolytonosságot. Mi megértjük azt, hogy ellenségeink tiltakoznak ez ellen, de éppen^ ez a legnagyobb érv a mel­lett, hogy helyreállítsuk a jogfolytonosságot, mert ha nem tiltakoznának, akkor ez nekik jó volna, de mivel tiltakoznak, ebből kétségtelen, hogy ez a magyarság érdekét szolgálja. Szerin­tem a koronázás ténye Önmagában is szétpat­tantaná azt a vasgyűrüt, amely olyan szorosan fogja most össze csonka országunk határait körös-körül ellenségeinkkel. Isten és ember előtt jogunk van teljes alkotmányunkra és ezeréves határaink visszakövetelésére. Minthogy én nem látom a kormány gazda­sági, közjogi és egyéb intézkedéseiben bizto­sítva azt, hogy ezek a kívánalmak bekövetkez­nek, azért a költségvetést nem fogadom el, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Téglássy Béla! Téglássy Béla: T. Ház! Az ország székes­fővárosában az utóbbi időben megélénkült idegenforgalom a legteljesebb bizonysága an­nak, hogy Magyarországon rend és nyugalom van. Ez a rend a belügyminiszter úr erélyes és szakavatott tevékenységének a legteljesebb bizonysága. A legnagyobb elismeréssel és meg­becsüléssel kell tekintenünk azt a tevékeny­séget, mely lebetővé teszi, hogy akkor, amikor Európában minden forrong, Magyarországon — ha a szociális válság és a gazdasági köz­állapotok megromlása megnehezítette is az élet járását — mégis az államélet nyugodt meder­ben folyik és az állam jogi és vagyoni bizton­sága minden tekintetben meg van védve. A belügyminiszter úr tárcája csak két esz­tendővel ezelőtt duzzadt meg azzal az új pro­biématömkeléggel, amelyet az egészségügyi ' ülése 193k április 27-én, pénteken. 503 kérdések halmazata jelent. Nevezetesen az 1932:XII. te. az egészségügyi problémákat úgy­szólván 100%-ig a belügyminiszter úr hatás­körébe utalta. A tárca ügykörébe tartozó mun­kafeladatokat talán három csoportba lehetné a leghelyesebben beosztani: 1. a preventív egészségügyi munkafeladatok; 2. a betegekről való gondoskodás; 3. a szociális biztosítás. A múlt évi költségvetési beszédemben al­kalmam volt bőségesen kifejteni azokat az el­lentéteket, amelyek a prevenció és kuráció költségei között költségvetésünkben mutatkoz­nak, és alkalmam volt kiemelni azt a tényt is, hogy preventív egészségügyi berendezkedésünk lényeges hiányosságának tekintem azt a tényt. hogy az új szervezési törekvések merőben ide­genszerű meggondolások alapján történnek és nem veszik kellőkép figyelembe a már meg­lévő és jól bevált, prosperáló organizációk mű­ködését. Általában errenézve csak azt vagyok bátor újból hangsúlyozni, hogy a közigazgatás egységének megóvása érdekében azt látom cél­szerűnek és helyesnek, ha a közegészségügy vezetését a belügyminisztérium illetékes főosz­tálya látja el és ügykörének egyes részeit nem bízza alárendelt intézményekre. Ez alkalommal a szociális biztosítás pro; blémájával kívánok tüzetesebben foglalkozni és abban különösen az orvosi rend helyzetével. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A betegsegélyző pénztárak orvoskérdésé­nek nemzetközi alapon való megvizsgálása a következő eredményekhez vezet: Az Oti. 1932. évi jelentéséből kitűnik, hogy az átlagos 600.000 — pontosan 599.929 — főnyi biztosított állománynak orvosköltségei 5,252.000 pengőt igényeltek, ugyanakkor a wieni hatal­mas Arbeiter-Krankenversicherungs-Kasse 300 ezer biztosítottjának orvosellátása 3,700.184 schillingbe került. Németország legjelentéke­nyebb betegsegélyző pénztárainál pedig a hely­zet a következőképpen alakult: Berlinben 428.785-ös taglétszám mellett az orvosi költségek abszolút számban kifejezve 8,088.239 márkát tettek ki, az egy tagra eső or­vosi költség tehát 14-69 márka. Hamburgban 257.081-es taglétszám mellett az orvosi költségek abszolút számban kifejezve 5,907.504 márkát tettek ki, az egy tagra eső or­vosi költség tehát 22*94 márka. Münchenben 198.840-es taglétszám mellett az orvosi költségek abszolút számban kifejezve 4,592.992 márkát tettek ki, az egy tagra eső or­vosi költség tehát 23-18 márka. Drezdában 183.480-as taglétszám mellett az orvosi költségek abszolút számban kifejezve 3,725.545 márkát tettek ki, az egy tagra eső or­vosi költség tehát 20-30 márka. Stuttgartban 133.099-es taglétszám, mellett az orvosi költségek abszolút számban kifejezve 2,649.48(1 márkát tettek ki, az egy tagra eső or­vosi költség tehát 1991 márka. Kölnben 122.343-as taglétszám mellett az orvosi költségek abszolút számban kifejezve 2,400.611 márkát tettek ki, az egy tagra eső or vosi költség tehát 19.-90 márka. Nürnbergben 102.152 taglétszám mellett az orvosi költségek abszolút számban kifejezve 2,362.750 márkát tettek ki, az egy tagra eső or­vosi költség tehát 22-14 márka. T. Ház! Ahhoz azonban, hogy e számokat összehasonlíthassuk s belőlük következtetése­ket vonhassunk, előbb közös nevezőre kell őket hozni. Tudnunk kell mindenekelőtt azt, hogy a külföldi orvosi költségek tétele alatt az összes orvosok, orvostisztviselők költségei szerepel­nek, holott az Oti. által kimutatott 5,252.000 72*

Next

/
Thumbnails
Contents