Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-268
Az országgyűlés képviselőházának 268. nak hálás vagyok és köszönettel veszem, hogy egy ilyen kisipari intézményt, amelyre az iparosságnak szüksége van, megmentett az összeomlástól. De ebből az iparosegyedek még semmi előnyt nem látnak, csak az az eredménye, hogy egészségesebb lesz egy ipari intézmény. Itt tehát 800.000 pengőt találunk. Az ipartestületi székházak annuitásához 57.000 pengővel járul hozzá a kormány, az Ipartestületek Országos Köpontjának költségeihez pedig 50.000 pengővel. Ez az az összeg, amely a kisipar részére jut a 3,400.000 pengőből. De ezen kivül nem látok többet, ami a kisiparnak jutna. A többi mind a nagyipar támogatását célozza, vagyis export-prémiumként kerül kifizetésre. Előttem szólott t. képviselőtársaim közül többen rátértek arra, hogy a költségvetésbe a közmunkákra — sajnos — nagyon silány, kicsiny kis összeg van beállítva, ami bizony nagyon szerényen 'húzódik meg a költségvetés számoszlopai között. De ha már a költségvetésbe nem tudott a kormány nagyobb összeget beállítani közmunkákra, akkor legalább a magánvállalkozásnak lenne segítségére azzal, hogy az ő támogatásával a magánvállalkozás tudna bizonyos munkaalkalmakat nyújtani az iparnak, a kereskedelemnek és a munkásságnak. A magánépítkezést azonban azzal akadályozza meg a pénzügyminiszter úr, hogy megtagadta a 80 éves házadómentességet. Azt hiszem, a Ház minden egyes tagja jól tudja, hogy az építkezés folytatásához körülbelül harmincféle iparág érdeke fűződik. Nem lehet tehát közömbös, hogy az ipar legnagyobb része foglalkoztatva van-e, vagy pedig tétlenségre van kárhoztatva. Ez természetesen az adóhozamban is nagyon érezteti majd a hatását. Arra az indokra vonatkozólag, hogy 12.000 üres lakás van, már Petrovácz t. képviselőtársam is kimutatta, hogy ez helytelen indok és azt magam is igazoltam már a múltban elmondott beszédei miien. Petrovácz részletesen kimutatta, hogy Budapestnek 16.000 olyan lakása van, amely nem emberhez méltó lakihely. Pincelakásokban, padláslakások'ban,'sufnikban, egészségtelen odúkban laknak az emberek, a!hol lakni valósággal lehetetlenség. Miért ne lehetne a házadómentességet ezekre a nehéz átmeneti időkre meghosszabbítani olyanformán, hogy az építkezés rentábilis legyen 1 ? Ha pedig a pénzügyminiszter úr mindenáron ragaszkodik aJhhoz, hogy a házadómentességet nem tudja megadni, akkor a kormány a maga hatalmánál fogva legalább az építöanyag-kairtelleket, az építőanyag-gyárakat kényszerítse arra, hogy szálljanak le az árakkal. Mert hiába, ha nem rentábilis valami, akkor a magántőke nem fog előkerülni a maga odújából. A magántőkét csalogatni (kell, annak kedvet kell csinálni. Ki csináljon kedvet, ha nem a kormány a maga intézkedéseivel, rendeleteivel? Van egy-két^ olyan konkrét eset is, amelyekhez a kormánynak az áldozatát nem is kellene igénybe venni. Itt van például Budapesten az úgynevezett Erzsébet-sugarút meg- : nyitása. Itt a kormánynak egyáltalán nem kellene semmiféle áldozatot hoznia és a város szívében, a város belső részében mind elveszett területek azok a hosszú, értéktelen telkek, amelyekből a kormány ezidŐszerint semmi adóhozamot nem kap, mert csak a két széle van beépítve és egy-két ház^ kivételével, a többi hosszú sáv marad a város közepében. Ha már most azok a tervek, amelyeket a Közmunkák Tanácsa is, a székesfőváros is bemutatott, azt igazolják, hogy 10%-os jövedelmeKJSPVI8ELÖHÄZI NAPLÓ XXI. vlése 193U április 27-én, pénteken. 501 zőséget hoznának a beépítettség révén, kérdeznem kell, miért nem lehet itt egy hatalmas nagy munkaalkalmi lehetőséget adni — anélkül, hogy a kormány nagyobb áldozatot hozna — azzal, hogy a kormány kimondja, hogy ennek az Erzsébet-sugárútnak a megépítésére pedig 30 éves házadómentességet biztosít! Ugyanezt lehetne tenni a Tabán beépítésére nézve ii. Mindjárt lenne munkaalkalom. Ha nincs pénz, ha nem tud a kormány, ha nem tudnak a közületek beállítani költségvetésükbe összegeket, tessék helyes, jó intézkedésekkel előcsalogatni a magántőkéket, hogy kapcsolódjanak be az életbe és azok forgása révén lenne itt élet, nem pedig halott temetői csend. T. Ház! A tatarozási modernizálási kölcsön igazolta, milyen helyes, ha ilyen kölcsönt munkaalkalmakba fektetnek be. Elsősorban is a kormány visszakapja, mert Öt éven belül visszakapja száz százalékig a kölcsönt, és látjuk, hogy hatalmas munkalehetőség nyílhatna, ha ezt kibővítenék. A házakat modernizálni és tatarozni lehetne, legalább azokat, amelyek még nem jutottak el a lebontásig. Ezek a munkák úgyszólván száz százalókig kézműipari lag oldhatók meg, tehát a kisemberek érdekeit szolgálnák. Gazdasági politikánkat összhangba kell hozni a haladó élettel. Az előttem szólott Andaházi-Kasnya t, képviselőtársam célzott arra, sőt nemcsak célzott, hanem részletesen foglalkozott azzal, hogy a teherautó-fuvarozás, általában az autófuvarozás és az autóközlekedés mennyire tökrement Magyarországon. Amíg minden külföldi államban, nemcsak a győztes államokban, hanem a legyőzött államokban is, e téren javulást látunk, így Németországban, azután a szomszédos Ausztriában, ahol csak a múlt évben több, mint 2000 új autót állítottak be, addig nálunk csak 300 autó került be a forgalomba és ugyanakkor a 300-nak négyszeresét leállították. Az autóközlekedés pedig rendkívül fontos, hiszen amint az előttem szólott képviselőtársam is mondotta, sok iparág érdeke fűződik az autóközlekedéshez. Amíg másutt növelték az autók számát közgazdasági érdekből és adózási szempontból, addig nálunk az emberek kénytelenek leépíteni. Miért? Egyrészt azért, mert a szeszkartell árpolitikája lehetetlenné teszi az autóközlekedés rentabilitását, _ másrészt a pénzügyminisztérium adópolitikáját ezidőszerint olyan helytelen irányban vezetik, hogy az az autóközlfikedést lehetetlenné teszi. Volt alkalmam már egy interpellációt is ebben a tárgyban elmondani és felhívtam a pénzügyminiszter úr figyelmét • arra, hogy miért nem állítja vissza — legalább addig is, amíg a benzinadó bevezetését keresztül tudja vinni — a régi útadót, mert amikor a gazdasági élet leromlik és mindjobban leromli'k, akkor lehetetlenség olyan intézkedést tenni, mint amilyet tettek 1933 április 1-én, amikor a teherautó-fuvarozók útadóját máról-holnapra száz százalékkal felemelték. Ez a százszázalékos felemelés a teherautó-fuvarozók 50%-át máról-holnapra tönkretette, mert ezt nem bírták megfizetni, hiszen a mai üzleti kereset ezt nem bírja el. (Andaházi-Kasnya Béla: A teherautó már iga,zán nem luxus!) T, Ház! Az előttem szólott Létay Ernő t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a mai közteher túlmagas, több mint kétszerese^a háború előttinek. Én ezt a gondolatot továbbfűzöm, amikor azt mondom, hogy a közteherviselés nincs arányban a nemzeti jövedelemmel. A 72
