Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

42 Az országgyűlés képviselőházának . ban kidolgozott törvénytervezetet éppen azokra az észrevételekre való tekintettel, amelyeket az igen t. képviselő úr hozott fel, átdolgoztattam és a húsvéti ünnepek utáni első alkalommal egy széleskörű ankétet fogok tartani, (Helyeslés és éljenzés.) amelynek észrevételei alapján remélem, hogy április végére elkészül majd a végleges javaslat és én magam fogok a legjobban örülni, ha olyan megoldást fogunk ezzel nyújtani, amely az itt szóbajövő érdekeket és a mindenekfelettálló valláserkölcsi szempontokat kielégíti és e mellett számol azokkal a gazdasági szükségszerűségekkel, amelyekkel ezekben a kérdésekben szintén számolnunk kell. Remélem, hogy egy igen jelentékeny lépéssel fogunk előbbre menni ennek az, azt hiszem, pártok felett álló fontos célnak megvalósítása felé. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Müller Antal: A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Kóródi Katona János képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a trafikengedelyek^ revíziója tárgyában. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kér. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Klein Antal képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz a gyógyszertár-engedélyezések tárgyában. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kér. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Klein Antal képviselő úr interpellációja a> pénzügvminiszter úrhoz a gaz

datartozások fizetéséről szóló 14.000. számú rendelet hiányai tárgyában. A képviselő úr interpellációja elmondására halasztást kér. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Müller Antal képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a teherautófuvarozó iparosok felemelt közúti adójának eltörlése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz a teherautófuvarozó iparosok felemelt közúti adójának eltörlése tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az egy évvel ezelőtt, a már amúgy is súlyos közúti adó 100%-os felemelése a teherautófuvarozó szakmában katasztrofális helyzetet teremtett? Ennek következményeként a kocsik több mint fele kénytelen volt leállni. 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr ezen indokolatlanul felemelt adónak azonnali eltörlését elrendelni? Annál is inkább, mert az az indok, amely miatt felemelték, már megszűnt. 3. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a benzinadó bevezetését április 1-vel életbeléptetni? Ennek az adónak a bevezetése már csak azért is fontos, mert ez a formájú adózás az egyetlen mód arra, hogy az ezzel kapcsolatos kívánságokat az ország összes szakmai érdekeltségeinek közmegelégedésére rendezze.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Ház! Abban a kérdésben, 5 U. ülése 1934 március 21-én, szerdán. amelyben most interpellálok, — csak előrebocsátom a kérdés fontosságát jellemezve — a mai ülésre három interpelláció jegyeztetett be. Egyik sem tudott a másikról és különböző pártokhoz tartozók jegyezték be az interpellációkat. Az egyik elmúlt interpellációs napon egyik képviselőtársam ugyancsak interpellált ebben az ügyben. Ez tehát mutatja, hogy a kérdés mennyire fontos, mennyire közgazdasági jelentőségű és éppen ezért vagyok bátor ilyen késő esti órában is a Ház szíves türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A gazdasági politikát a haladó élettel, szerintem, mindig összhangba kell hozni, nem lehet az élet elé akadályokat gördíteni. Amikor minden ország nagy gondot fordít autóiparának fejlesztésére, nem szabad, hogy éppen mi, Magyarország, elmaradjunk ezen a téren. Amíg a múlt évben Angliában 167.000 autóval lett több, Franciaországban 150.000-rel, Németországban 80.000-rel a mienkhez hasonló bajban küszködő Ausztriában 2000-rel gyarapodott az autók száma, addig Magyarországon 320-al. Németország az utóbbi évben óriási erőfeszítéseket tesz autóiparának fellendítése érdekében. Hitler a népautót akarja bevezetni, araely egy olcsó autótípus lenne és évi belföldi termelésüket egy év alatt 40.000-ről 80.000-re fejlesztették fel az elmúlt évben. (Mihálffy Vilmos: Óriási saját autóiparuk van!) Miért, igen t. képviselőtársam? Nemcsak azért, mert nagy az ő autóiparuk, hanem azért is, mert Hitler egy évvel ezelőtt eltörölte az autók részére elég súlyos útadót, nálunk pedig éppen egy esztendővel ezelőtt 100%-kai felemelték. (Zaj a baloldalon.) T. Ház! En az iparosok érdekében beszélek és nem a nagytőkések erdőkében szólalok fel, hanem azoknak a kisembereknek érdekében, akiknek az autó éppen olyan (kenyérkereső szerszámjuk, mint a másiknak a kalapács és a tű. Az autó ma már olyan ipari kereset, amelyet nem lehet luxusnak nevezni, száz és száz ember a kenyerét - akarja vele keresni. Kérdezem: miért volt szükség egy évvel ezelőtt az útadónak 100%-kal való felemelésére? Azért, mert a Máv.-nak állandóan csökkent a teheráru-forgalma. Azt mondották, hogy meg kell ölni a konkurrenst: a teherautó fuvarozókat, másrészt pedig a pénzügyi kormányzat azt mondotta, hogy pénzre volt szüksége, tehát ezért volt kénytelen bevezetni máról-holnapra az útadó 100%-os felemelését. Már az 1928. évi VI. törvénycikk bevezette a gépjárműadót. 1930-ban megszületett az 1930. évi XVÏ. t.-cikk, amely a teherautófuvarost rákényszerítette, hogy csak 30 kilométeres távolságon belül gyakorolja iparát. Ezt még mindig nem találták elegendőnek és ekkor, 1933. április 1-ével emelték fel 100%-kal az amúgy is magas útadót. Mi történt, mi lett ennk á konzekvenciája? 700 olyan teherautófuvarozó volt aki ebből élt. Állítom, éppen az érdekeltektől nyert pontos információm alapján, hogy ennek a 100%-os útadófelemelésnek bevezetése után ezeknek több, mint fele, kénytelen volt az ipar gyakorlásától elállani, illetve autóját leállítani. Ezt a lehetetlen állapotot a kereskedelemügyi miniszter úr is belátta, amikor felszólította az érdekelteket, hogy tömörüljenek szövetkezetbe. Eleget is tettek ennek, 1933. augusztus 25-én megalakították a Magyar Teherautófuvarozók Országos Szövetségét, az úgynevezett Mateosz.-t. Minden teherautós az ország-