Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26 gazdasági politikánk irányváltozását, mert azok részéről, akik ma a hatalom birtokában vannak, ez irányban nem nagy előrehaladást látunk, pedig azt hiszem, minden képviselőtársam megegyezik abban, hogy a nemzetet naggyá csak a munka, a termelés, a gazdasági és a szellemi értékek tehetik. A magyar nemzet mindig híres volt szorgalmáról és munkaszeretetéről. iSajnos, ma sok ezer ember saját hibáján kívül testet és lelket ölő tétlenségre van kárhoztatva. Mi okozza ezt a nagy munkátlanságot, munkanélküliséget? Szerintem három kérdésben lehet ezt összpontosítani. Az első ok: a világgazdasági válság, a második a technika fejlődése és a harmadik az antiszociális közgazdasági politika. Az elsőt mi nem tudjuk megoldani, ehhez sokkal kisebb nemzet vagyunk, ehhez szerintem az kell, hogy a nemzetek vezetőit krisztusi szeretet hassa át; hogy megértsék, hogy ezt az elszigetelt közgazdasági politikát sokáig űzni nem lehet, mert amint az egyik ember a másikra van utalva, épúgy az egyik nemzet is a másikra van utalva; nem lehet az, hogy olyan ridegen kínai fal nagyságú vámfalakkal rekessze fel egyik nemzet a másiktól magát. A másik kérdésnél, a technika fejlődésénél ellenben már igenis lehetne cselekedni. A gép által kiszorított ember joggal kiált védelemért és igazságért a hatalom gyakorlóihoz. Isten nem azért adott az embernek észt és tudást, hogy ezt a másik ember ellen használja, hanem azért, hogy az emberi méltóság szolgálatába állítsa. Szerintem a gépnek nem szabad az ember ellenségévé válnia, hanem annak kényelmét, emberi méltóságát kell szolgálnia. A technika fejlődését szerintem nem lehet 1.00% -ig csak a tőke szolgálatába állítani, nem lehet egyoldalúlag csak a tőke javára fordítani, hanem meg kell osztani a munkással is. A közgazdasági politikának pedig szerintem mindig a kisemberek érdekét kell szolgálnia, törvényt, rendeletet mindig a kicsik érdekében kell hozni, mert a nagy, az erős önmaga is meg tudja védeni magát. Meg kell végre dönteni azt az igazságtalan jelszót, hogy: aki bírja, marja. Bud János képviselőtársam a költségvetési vita folyamán magas szárnyalású beszédében azt mondotta, hogy tőkeellenes beszédek vannak a parlamentben és a parlamenten kívül és ez a nemzet közgazdasági érdekeire káros. (Bud János: Fenntartom!) En ezt aláírom és a tőkét tisztelem, értékelem mindaddig, amíg a termelésben egyenlő félkénit jelenik meg a munkással. Sőt annak ellenére, hogy megszoktuk a tőke ridegségét, amit különöaen napjainkban látunk, mégsem ítéljük el minden esetben, hiszen a tőke az ő rideg mivoitánál fogva nem ismeri a szentimentálizmust. De a tőkének a mai súlyos, magyar életben szerintem mégis nemzeti kötelességeket kell gyakorolnia. Nem lehet az, hogy tizenkétórás munkanapokat tartsanak egyes gyárak akkor, amikor a munkanélküliek ezrei hiába kopogtatnak munkáért (Ügy van! Ügy van!) és nem lehet konjunkturás gyáraknak 10—15 filléres órabért fizetniök, mint ahogy a textil gyáraknál is látjuk, amit itt a parlamentben, már konkrét formában is, nem egyszer szóvá tettem. Végtelenül sajánljuk, t. Ház, ha sokszor támadni kell a tőkét, amely kiuzsorázza a munkást, különösen az ifjakat és a nőket. A magam részéről kint az életben sem győzöm hangoztatni, hogy — bár foglalkozásom, társadalmi állásom a kisiparosság köréhez tartozik — mindig nagyon örülök a gyáripar fejlődésé.- ülése 19SU április 27-én, pénteken. 499 nek, amit a magyar gyáriparban az utóbbi évtizedben igazán tapasztaltunk is. Hiszen mi magyarok vagyunk talán a legjobb propagálói ennek a fejlődésnek akkor, amikor azt hirdetjük: magyar ember, magyar árut vásárolj. Ezt pedig két szempontból tesszük: nemcsak azért, hogy a magyar gyárakat fejleszszük, hanem egyrészt szociális szempontból is, hogy a gyárak fejlődésével több munkásnak tudjunk kenyerét adni, másrészt pedig, hogy mindazt a gyártmányt, amelyet idehaza el tudunk készíteni, itthon készítsük el és ne kelljen külföldre vinni a pénzünket. De ez a fejlődés ne idézze elő a kisiparnak, a munkásnak és a fogyasztóközönségnek a kiuzsorázását és ne jelentse azoknak a tönkretételét. Mi becsüljük azt a nagyipart, amely működésével szolgálja a magyar közösséget, de megvetjük azt, amely csak kartelldiktatúrában éli ki magát. Ma azt látjuk, hogy az áruk értékét nem a termelési költségekhez szabják szigorúan s nem a kereslet és kínálat törvénye alapján állapítják meg, hanem mindig aszerint, hogy milyen erős a kartell egy-egy szakmában. A nemzeti munkaterv 59. pontja intézkedik az ipari árak szabályozásáról. Ez semmi egyéb, mint az, hogy azokat a háború utáni kinövéseket, amelyeket rövid összefoglalásban kartellnek kereszteltek el, lefaragja. Csodálatos dolog, hogy amikor ezelőtt 2 esztendővel a kereskedelemügyi kormány hivatalosan megállapította, hogy 256 kartell működik Magyarországon, ez a szám nem igen csappant azóta: nem tudok biztos számot mondani, de azt hiszem, hogy talán még inkább emelkedett. Még azt is meg tudom érteni, hogy a kartellnek bizonyos vonatkozásban van létjogosultsága és nemzeti szempontból fennállását el lehet tűrni, ha az a kartell az ipari termeivények, az ipari termelés felosztására rendezkedik be és szervezkedik meg, vagy pedig az ipari értékesítést (felosztja míaga között, a kereskedelemügyi kormány azonban már akkor kimutatta, hogy a magyar kartelleknek talán 98%-a mind csak az árak megállapítására szervezkedett. Mdntthogy ennél a kérdésnél már sokszor konkrét esetekkel jöttem elő, majd leszek bátor a részletes vitánál, a kereskedelemügyi tárca tárgyalásánál ismét idejönni egynéhány konkrét esettel és éppen ezért most a részleteket elhagyom, ellenben egy kérdést •szeretnék még az általános vitában felemlíteni. Azt tudniillik, hogy miért nem léptetik életbe azt a két év előtt megszavazott összeférhetlenségi törvényt, hiszen akkor azt a Ház.minden oldalán elfogadták. (Jánossy Gábor: En sürgettem a bizottságban!) A Felsőház visszaküldte bizonyos módosítás végett, (Jánossy Gábor: A bizottság újra letárgyalta. Én sürgettem is, hogy hozzák ide.) a bizottság megint visszaküldte, viszont a bizottság tárgyalási anyagát nem fogadta el a Felsőház. Ha így megy a dolog hólabdaszerűen a Képviselőháztól a Felsőházhoz és vissza, (Farkas István: Messze vagyunk egymástól!) akkor azt hisezm, hogy az összeférhetlenségről szóló törvény csak nagyon hosszú idő múlva léphet életbe. Már pedig éppen a kartellek megrendszabályozása, az ipari árak rendes mederbe való irányítása nagyban összefügg ezzel a kérdéssel. Ne mondhassák annak a képviselőnek, aki künn beszél a nép előtt: hiszen, kérem, & képviselő urak ülnek benn a kartellek igazgatósági és felügyelőbizottsági stallumaiban; hogyan lehet megszüntetni a kartellt, amikor a lapok kimutatják, hogy egy-egy képviselő