Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26 szertelen csapadékviszonyoknál fogva és a ro­mán megszállás miatt olyan hátrányos gazda­sági helyzetbe került, hogy minden körülmé­nyek között indokolt, hogy az országnak ezt a részét a kormány minél hathatósabb védelem­ben részesítse. Sajnálattal kell azonban tapasz­talnunk, hogy pozitívumok a Tiszántúl meg­mentése, vagy legalább is felsegélyezése érde­kében egyáltalában nem történtek. Hiszen nem lehet w pozitívumnak tekintenem azt a 400,000 pengős többletet, -amelyet a vizitársulatok tá­mogatása címén az igen t. miniszter úr a költ­ségvetésbe beállított. Ez a 400.000 pengő többlet, amelyet a Körös—Maros—Tisza szabályozása céljára beállítottak, olyan jelentéktelen összeg, hogy ezzel kapcsolatban komoly megsegítésről beszelni nem is lehet. Mert mi is történt? Az történt, hogy az igen t. földmívelésügyi mi­niszter úr, amikor végigjárta ezeket a terüle­teket, hogy személyesen meggyőződjék az ot­tani mostoha viszonyokról, küldöttségeket fo­gadott és mikor az Alföld kellős közepére ért, többek között a kubikusok küldöttségét azzal nyugtatta meg, — -akik erre természetesen a legnagyobb nyugalommal tértek haza — hogy átlátva mostoha helyzetüket, munkaalkalmakat teremt részükre és ezért megkezdi a Duna— Tisza-csatorna építését, amelyet egyébként is tervbe vett. T. Ház! Az egész Duna—Tisza-csatorna el­gondolásából, amelyet a t. földmívelésügyi mi­niszter úr mint pozitívumot beígért, eddig nem lett egyéb, mint egy Széchenyi emlékhajó­kirándulás. Az én kubikosaim, ^ bevallom, na­gyon örülnek ennek a kirándulásnak, azonban mind a mai napig ebből megélni nem tudnak. A t. pénzügyminiszter expozéjában bizo­nyos éllel a baloldal felé egyrészt azt mon­dotta, hogy tartózkodjunk attól^ a demagógiá­tól, amely a teljesíthetetlen kívánságok beígé­résében áll vagy ezt célozza, másrészt pedig inszinuáció formájában, felénk célozva azt mondotta, nem tűri, hogy bárki is az adófize­tés ellen izgasson. Ki kell jelentenem, hogy teljes egészében magunkévá tesszük a pénzügy­miniszter úrnak az expozéban elhangzott ezt a kijelentését, kérjük azonban, hogy ezt vonat­koztassa minisztertársára is, mert meggyőző­désem, hogy az igen t. földmívelésügyi mi­niszter úr tudomással kellett, hogy bírjon ar­ról a megígérés pillanatában, hogy ezt meg­valósítani nem lesz képes, mert amikor költ­ségvetésünk C0—80 millió pengő évi kiesést mu­tat, lehetetlen, hogy a költségvetés 30%-át ki­tevő közmunkát ígérjen be. Őszintén megvallom, én nagyon sérelmez­tem, mert az Alföld kubikosai hozzám fordul­tak, hogy ez a munka, annak ellenére, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megígérte, nem kezdődött még meg. Mikor erre személyesen megkérdeztem a miniszterelnök urat, az igea t. miniszterelnök úr legyintett egyet a kezével és azt mondotta: ha nekem 150 vagy 200 mil­lió pengőm volna, amennyi ennek a csatorná­nak megépítésére kell, sokkal jobb helyre tudnám ezt fordítani és erről ne beszedetek, mert ez demagógia. Elmentem a földmívelésügyi miniszté­riumba és ott megtudakoltam, hogyan is aü tulajdonképpen ez a kérdés. A földmívelés­ügyi minisztériumban felvilágosítottak arroi, hogy mielőtt erről a kérdésről egyáltalán be­szélni lehetne, vagy mielőtt erre a kérdőre sor kerülhetne, elsősorban is a három mellek­folyó, tehát a Körös, Maros és Tisza szaba­. ülése 193k április 27-én, pénteken. 489 lyozásáról kell gondoskodni, illetve, amíg ezek a folyók nincsenek kellőleg előkészítve, kellő­leg kikotorva és rendezve, addig ennek a munkának megépítéséről vagy egyáltalán tervbevételéről sem lehet komolyan beszélni, a Körös, Maros és Tisza rendezése pedig kö­rülbelül 150 millió pengőt igényel. En tehát mégegyszer kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, tényleg tiltsa meg azt, hogy bárki is demagógiát csinálhasson, tényleg tiltsa meg, hogy ilyeneket felelős helyről, bársonyszékből, vagy pedig a miniszterek kint az országban bármikor mondhassanak, mert ha egy minisz­ter felelőssége tudatában ilyet mondhat, akkor mit mondjon egy ellenzéki, (Erdélyi Aladár: Ez ellen tiltakozom!) vagy egy olyan szélsősé­ges agitátor, aki talán felelőtlenül tényleg mondhatna olyant, aminek beváltására soha­sem kerül sor. Meg kell emlékeznem, az Alföldön, de nem­csak az Alföldön, hanem az egész országban látható munkás viszony ok kérdéséről is. (Hall­juk! half elől.) Az igen t. pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondotta, ő látja, hogy a vi­szonyok javulnak és a javulás jelei már min­den tekintetben észlelhetők. Nekem ezzel szem­ben ki kell jelentenem, hogy a miniszter úrnak költségvetési beszédében két tétel is hibás sze­rény véleményem szerint, mert amikor az egyik helyen rámutat a miniszter úr arra, hogy a munkanélküliség csökkenőben van, mert szerinte mintegy három-négyezer emberre) csökkent a munkanélküliek száma az 1932. évi állapottal szemben, ezzel szemben ki kell jelen­tenem, hogy ezek a számadatok nem egészen helytállóak. Az igen t. miniszter úr ugyanis információit egyrészt a szakszervezetektől kapja, másrészt pedig az állami munkaszerző intézetektől és ezek szerint az információk sze­rint talán tényleg helytálló az, amit a minisz­ter úr mond, de a miniszter úr számításon kí­vül hagyta azt, hogy azóta a főváros viszont hozott egy olyan rendelkezést, hogy Buda­pesten segédmunkás, vagy bármilyen szakmun­kás csak abban az esetben vállalhat munkát, ha itt Budapesten legalább egy esztendeig be­jelentett lakással rendelkezett, vagy pedig iga­zolni tudja, hogy fel volt véve Budapesten az inségakcióba, ami ugyanazt jelenti, mint az előbbi, mert hiszen az inségakcióba ugyancsak akkor vesznek fel valakit, ha ki tudja mutatni, hogy egy esztendőt itt Budapesten töltött el, illetve itt egy évig bejelentett lakása volt. Az igen t. pénzügyminiszter úr tehát számításon kívül hagyta azt, hogy bár talán ebben a két kategóriában, tehát a szakszervezetek által nyilvántartott ipairi munkásságnál és az állami munkaszerző hivatalok által nyilvántartottak­nál, tehát a bejelentett munkásoknál csökkenés állott be, azonban ugyanakkor kirekesztették a munkákból az egész országnak nemcsak se­gédmunkásait, hanem bizonyos tekintetben szakmunkásait is, mert hiszen Budapesten tu­lajdonképen nincsenek kubikosok, márpedig mindenkor a kubikosok végezték a földdel kap­csolatos szakmunkákat, amelyekből most tel­jesen kirekesztették őket. Állítom tehát, hogy ia munkanélküliség az 1932. évi állapottal szem­ben nemcsak, hogy nem csökkent, hanem je­lentékenyen emelkedett. , . Az igen t. pénzügyminiszter úr gazdasági­lag is látja a viszonyok javulását. En nem er­tem ezt, mert itt valami differencia van a kormány egyes tagjai között. Ugyanis ugyan­akkor, amikor a pénzügyminiszter ur javulást

Next

/
Thumbnails
Contents