Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26 szertelen csapadékviszonyoknál fogva és a román megszállás miatt olyan hátrányos gazdasági helyzetbe került, hogy minden körülmények között indokolt, hogy az országnak ezt a részét a kormány minél hathatósabb védelemben részesítse. Sajnálattal kell azonban tapasztalnunk, hogy pozitívumok a Tiszántúl megmentése, vagy legalább is felsegélyezése érdekében egyáltalában nem történtek. Hiszen nem lehet w pozitívumnak tekintenem azt a 400,000 pengős többletet, -amelyet a vizitársulatok támogatása címén az igen t. miniszter úr a költségvetésbe beállított. Ez a 400.000 pengő többlet, amelyet a Körös—Maros—Tisza szabályozása céljára beállítottak, olyan jelentéktelen összeg, hogy ezzel kapcsolatban komoly megsegítésről beszelni nem is lehet. Mert mi is történt? Az történt, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr, amikor végigjárta ezeket a területeket, hogy személyesen meggyőződjék az ottani mostoha viszonyokról, küldöttségeket fogadott és mikor az Alföld kellős közepére ért, többek között a kubikusok küldöttségét azzal nyugtatta meg, — -akik erre természetesen a legnagyobb nyugalommal tértek haza — hogy átlátva mostoha helyzetüket, munkaalkalmakat teremt részükre és ezért megkezdi a Duna— Tisza-csatorna építését, amelyet egyébként is tervbe vett. T. Ház! Az egész Duna—Tisza-csatorna elgondolásából, amelyet a t. földmívelésügyi miniszter úr mint pozitívumot beígért, eddig nem lett egyéb, mint egy Széchenyi emlékhajókirándulás. Az én kubikosaim, ^ bevallom, nagyon örülnek ennek a kirándulásnak, azonban mind a mai napig ebből megélni nem tudnak. A t. pénzügyminiszter expozéjában bizonyos éllel a baloldal felé egyrészt azt mondotta, hogy tartózkodjunk attól^ a demagógiától, amely a teljesíthetetlen kívánságok beígérésében áll vagy ezt célozza, másrészt pedig inszinuáció formájában, felénk célozva azt mondotta, nem tűri, hogy bárki is az adófizetés ellen izgasson. Ki kell jelentenem, hogy teljes egészében magunkévá tesszük a pénzügyminiszter úrnak az expozéban elhangzott ezt a kijelentését, kérjük azonban, hogy ezt vonatkoztassa minisztertársára is, mert meggyőződésem, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr tudomással kellett, hogy bírjon arról a megígérés pillanatában, hogy ezt megvalósítani nem lesz képes, mert amikor költségvetésünk C0—80 millió pengő évi kiesést mutat, lehetetlen, hogy a költségvetés 30%-át kitevő közmunkát ígérjen be. Őszintén megvallom, én nagyon sérelmeztem, mert az Alföld kubikosai hozzám fordultak, hogy ez a munka, annak ellenére, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megígérte, nem kezdődött még meg. Mikor erre személyesen megkérdeztem a miniszterelnök urat, az igea t. miniszterelnök úr legyintett egyet a kezével és azt mondotta: ha nekem 150 vagy 200 millió pengőm volna, amennyi ennek a csatornának megépítésére kell, sokkal jobb helyre tudnám ezt fordítani és erről ne beszedetek, mert ez demagógia. Elmentem a földmívelésügyi minisztériumba és ott megtudakoltam, hogyan is aü tulajdonképpen ez a kérdés. A földmívelésügyi minisztériumban felvilágosítottak arroi, hogy mielőtt erről a kérdésről egyáltalán beszélni lehetne, vagy mielőtt erre a kérdőre sor kerülhetne, elsősorban is a három mellekfolyó, tehát a Körös, Maros és Tisza szaba. ülése 193k április 27-én, pénteken. 489 lyozásáról kell gondoskodni, illetve, amíg ezek a folyók nincsenek kellőleg előkészítve, kellőleg kikotorva és rendezve, addig ennek a munkának megépítéséről vagy egyáltalán tervbevételéről sem lehet komolyan beszélni, a Körös, Maros és Tisza rendezése pedig körülbelül 150 millió pengőt igényel. En tehát mégegyszer kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, tényleg tiltsa meg azt, hogy bárki is demagógiát csinálhasson, tényleg tiltsa meg, hogy ilyeneket felelős helyről, bársonyszékből, vagy pedig a miniszterek kint az országban bármikor mondhassanak, mert ha egy miniszter felelőssége tudatában ilyet mondhat, akkor mit mondjon egy ellenzéki, (Erdélyi Aladár: Ez ellen tiltakozom!) vagy egy olyan szélsőséges agitátor, aki talán felelőtlenül tényleg mondhatna olyant, aminek beváltására sohasem kerül sor. Meg kell emlékeznem, az Alföldön, de nemcsak az Alföldön, hanem az egész országban látható munkás viszony ok kérdéséről is. (Halljuk! half elől.) Az igen t. pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondotta, ő látja, hogy a viszonyok javulnak és a javulás jelei már minden tekintetben észlelhetők. Nekem ezzel szemben ki kell jelentenem, hogy a miniszter úrnak költségvetési beszédében két tétel is hibás szerény véleményem szerint, mert amikor az egyik helyen rámutat a miniszter úr arra, hogy a munkanélküliség csökkenőben van, mert szerinte mintegy három-négyezer emberre) csökkent a munkanélküliek száma az 1932. évi állapottal szemben, ezzel szemben ki kell jelentenem, hogy ezek a számadatok nem egészen helytállóak. Az igen t. miniszter úr ugyanis információit egyrészt a szakszervezetektől kapja, másrészt pedig az állami munkaszerző intézetektől és ezek szerint az információk szerint talán tényleg helytálló az, amit a miniszter úr mond, de a miniszter úr számításon kívül hagyta azt, hogy azóta a főváros viszont hozott egy olyan rendelkezést, hogy Budapesten segédmunkás, vagy bármilyen szakmunkás csak abban az esetben vállalhat munkát, ha itt Budapesten legalább egy esztendeig bejelentett lakással rendelkezett, vagy pedig igazolni tudja, hogy fel volt véve Budapesten az inségakcióba, ami ugyanazt jelenti, mint az előbbi, mert hiszen az inségakcióba ugyancsak akkor vesznek fel valakit, ha ki tudja mutatni, hogy egy esztendőt itt Budapesten töltött el, illetve itt egy évig bejelentett lakása volt. Az igen t. pénzügyminiszter úr tehát számításon kívül hagyta azt, hogy bár talán ebben a két kategóriában, tehát a szakszervezetek által nyilvántartott ipairi munkásságnál és az állami munkaszerző hivatalok által nyilvántartottaknál, tehát a bejelentett munkásoknál csökkenés állott be, azonban ugyanakkor kirekesztették a munkákból az egész országnak nemcsak segédmunkásait, hanem bizonyos tekintetben szakmunkásait is, mert hiszen Budapesten tulajdonképen nincsenek kubikosok, márpedig mindenkor a kubikosok végezték a földdel kapcsolatos szakmunkákat, amelyekből most teljesen kirekesztették őket. Állítom tehát, hogy ia munkanélküliség az 1932. évi állapottal szemben nemcsak, hogy nem csökkent, hanem jelentékenyen emelkedett. , . Az igen t. pénzügyminiszter úr gazdaságilag is látja a viszonyok javulását. En nem ertem ezt, mert itt valami differencia van a kormány egyes tagjai között. Ugyanis ugyanakkor, amikor a pénzügyminiszter ur javulást