Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26S. antiszociálisnak, és igazságtalannak tartom. (Ügy van! Ügy van!) Mély tisztelettel kérem tehát a pénzügy­miniszter urat, méltóztassék ezt az érvényben levő rendeletet kiegészíteni olyanképpen, hogy azok a közalkalmazottak, katonák és nyug­díjasok, akik — tegyük fel — 8000 pengőnél na­gyobb évi jövedelemmel nem rendelkeznek, ré­szesülhesenek a 14.000. számú rendeletben fog­lalt gazda-kamatkedvezményben, ha öröklött vagy juttatott földdel rendelkeznek, tekintet nélkül földjük és adósságuk nagyságára. (He­lyeslés.) Tisztelettel kérném a pénzügyminiszter úr engedékenyebb, belátóhb intézkedését az illeték­tartozások behajtása terén is. (Helyeslés.) Itt teljesen aláírom azt, amit Eckhard t. képviselő­társam mondott az illetékekről, hogy éppen most telik le öt esztendeje azoknak a vételek­nek, amelyek a, legmagasabb földárak idején köttettek, tehát ezekkel az illetéktartozásokkal szemben a mai elesett viszonyok között, a mai alacsony föld- és terményárak mellett eljárni és szigorúságot vinni hele az intézkedésekbe, valóban felelősségteljes. Azon a nézeten va­gyok, amit különben az igazságügyminiszter úr még minisztersége előtt ezekből a padokból mondott el, hogy az illetéktartozások rendezé­sével kapcsolatban folyamatos birtokpolitikát kell csinálni és meg kell engedni, hogy az ille­téktartozásokat földben róhassak le. Hasonlóan sürgős intézkedések kellenek a kötvénypiacon is. Méltóztatnak tudni, hogy a kötvény árfolyamzuhanása következtében bank­jaink ezeket a kötvényeket összevásárolták, ellenben az adós gazda pénzhez jutni nem tud­ván, kötvényeket nem vásárolhatott. Szüksé­gesnek tartanám, hogy ezek a felvásárolt köt­vények lajstromoztassanak, és az előállott nye­reséget <a bank és a gazdái igazságosan ossza meg egymás között. A miniszterelnök úr a pénzügyi bizottság­ban nagyszabású beszédben ismertette a kor­mány követendő politikáját. Ez a beszéd fel­ölelte a gazdasági és politikai kérdéseket egy­aránt. Csaknem az egész ország közvéleménye helyesléssel fogadta a miniszterelnök úr beszé­dét. En főleg azt a passzusát emelem ki ennek a beszédnek, amely az egészséges gazdasági egyedek számának szaporításáról szólott. Eb­ben az országban úgy számuknál, mint egyéb jelentőségüknél fogva is a magyar gazdák a legszámottevőbb gazdasági egyedek. A minisz­terelnök úrnak ebből a nyilatkozatából nyil­vánvaló tehát, hogy a kormány politikájának alapvető gondolata a magyar mezőgazdaság megsegítése. Csak az elismerés .hangján lehet megemlékezni azokról az intézkedésekről, ame­lyeket már eddig is megtett a kormány a me­zőgazdaság megsegítése irányában és amelyek­ről Marton Béla t. képviselőtársam ugyanezek­ből a padsorokból részletesebben beszélt. En azonban külön is ki akarnám emelni a kor­mányelnök úrnak és a kormány tagjainak azt a tevékenységét, amelyet a magyar mezőgaz­dasági termények elhelyezése és azok árának javítása terén kifejtettek. A külföldi tárgyalások közül jelentőségében a római tárgyalás áll a legmagasabb fokon, (Gyömörey Sándor: Még meg^ kell várni a vé­gét!) mert hiszen a TÓmai tárgyalások során sikerült a kormányelnök úrnak az úgynevezett önellátás páncélfalán rést ütni, s ezeknek a tár­gyalásoknak eredménye- és következményekép­KJSPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1934 április 27-én, pénteken. 485 pen remélhető, hogy más államok is fogják kö­vetni ezt a követendő példát. A magam részéről szükségesnek tartom, hogy exportunkat továbbra is minden körül­menyek között emeljük, azonban meggondolan­dónak tartom azt, hogy azoknál a mezőgazda­sági termelvényeknél, amelyeket külföldön csak jóval értéken alul helyezhetünk el, érde­mes-e az exportot forszírozni? Különösen kér­dés tárgyává teszem a vaj és cukor forszíro­zott exportját, s kérdés, nem kellene-e pénz­ügyileg megvizsgálni, vájjon nem volna-e ér­demesebb vaj- és cukorexportunkat legalább egy részében belső fogyasztásra, elsősorban az iskolákban a szegény gyermekek táplálására használni fel, másodsorban pedig népélelme­zési célokra olcsó áron forgalombahozni. (He­lyeslés.) Bizonyos az, (hogy a (mezőgazdasági termei­vények árának a mai viszonyokhoz mért eme­lése nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az ország egész közgazdaságának és az államház; tartásnak is érdeke, azonban akkor, midőn ÍIZ egészséges gazdasági egyedek szaporításáról van szó, nem szabad semmiféleképpen sem el­feledkeznünk a kibírhatatlanul magas Ipari árakról sem. (Ügy van! Ügy van!) A magyar gazda boldogulásának egyik leg­főbb akadálya az, hogy nálunk a mezőgazda­sági és ipari árak teljesen eltávolodtak egy­mástól. Tyler is megállapítja legutóbbi jelen­tésében, hogy Magyarországon az agrárolló példátlanul szétnyílt, s a miniszterelnök úrnak ezért igen nagy erőt kell kifejtenie, hogy ennek az ollónak a két ágát minél összébb szorítsa. (Müller Antal: Ebben szívesen segítünk neki!) T. Ház! A miniszterelnök úr a pénzügyi bizottságban elmondott beszédében az iparral kapcsolatban azt a megállapítást tette, hogy az ipar eleven, ötletes és akcióképes. En, t. Ház, teljes mértékben belátom és elismerem, hogy ez úgyis van, amint a miniszterelnök úr mondotta, sőt hozzáteszem azt, hogy az ipar ötletességét éppen mi, magyar mezőgazdák érez­zük legjobban azokban az ügyeskedésekben, amelyekkel áraikat a lehető legmagasabbra tor­násszák fel, s azokban a tárgyalásokban, ame­lyekben a magas ipari árak védelmét tudják a maguk javára biztosítani. Csak egyetlenegy példát akarok felemlí­teni. A földmívelésügyi miniszter úr az elmúlt hetekben 50 fillérrel felemelte mázsánként a rostkender árát, amiért a gazdatársadalom kö­szönettel tartozik, mert gazdasági, termelői ér­dekeket szolgált a miniszter úr akkor, amikor erélyes intézkedéssel mázsánkint 50 fillérrel felemelte a gyárak által fizetendő beváltási árat, ugyanakkor azonban a kenderfeldolgozó üzemek, mégsem várván az új termést, felemel­ték a kenderből készült háromszálú zsineg árát mázsánkint 117 pengővel, 305 pengőről 422 pen­gőre. Azt hiszem, hogy ehhez az elevenségen és fürgeségen kívül még valami egyéb is szüksé­ges. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! A miniszterelnök úr hivatkozott beszédében az erősebb tempójú reformpolitiká­ról is szólott. En úgy értelmezem a miniszter­elnök úrnak ezt a beszédét, hogy ezen a téren erélyes intézkedéseket fog hozni és nem fogj?, megengedni azt, hogy az ország túlnyomó nagy többségét tevő mezőgazdasági réteget egy öt­letes, de törpe minoritás továbbra is kizsákmá­nyolhassa. Midőn a mezőgazdaság kérdéseiről beszélek, 70

Next

/
Thumbnails
Contents